Szörf, kerékpár, küzdősport – betegsége miatt lett „mindenevő” sportember a világbajnok labdarúgó

Bixente Lizarazu a kilencvenes években és a kétezres évek elején a legjobb balhátvédek közé tartozott, nem csak Franciaországban, de az egész világon. Az alacsony termetű labdarúgó a Bordeaux, az Athletic Bilbao, a Bayern München és a Marseille színeiben 457 bajnokit játszott, a németekkel hatszoros bajnok, és egyszeres BL-győztes, illetve közel százszor magára ölthette a válogatott mezét is.

A baszk származású sportember tagja volt a franciák 1998-ban világbajnok, 2000-ben pedig Európa-bajnok csapatának, és harmincas évei közepén intett búcsút a futballnak. Ám sok pályatársával ellentétben többé-kevésbé eltávolodott a futballtól, annyi kapcsolata volt a sportággal, hogy időnként szakértőként dolgozott egy televízió- és egy rádiócsatornánál.

De ez nem jelenti azt, hogy a sportolással felhagyott volna, sőt! Akár azt is mondhatjuk, hogy Lizarazuból megszállott sportember lett, aki sok mindenbe belekóstolt.

Már játékosként köztudott volt a kerékpározás iránti vonzalma, 1993-ban Baszkföldet is képviselte egy versenyen, és ezzel a szenvedélyével a labdarúgástól való visszavonulása után sem hagyott fel.

Lizarazut emellett szörföl, síel, búvárkodik, evez, de belekóstolt a brazil dzsu dzsicu harcművészeti sportba is. 

„A jiu-jitsu nem csak az emberek megütéséről szól. Nagyon technikás és érdekes harcművészet. Már 10 éve csinálom, és imádom – nagyon jót tesz a fitnesznek”

Lizarazu azt is elismerte, hogy ismertsége miatt nehéz volt a dolga ebben a sportágban.

„Meg akartak ölni! Három versenyen vettem részt, és mielőtt az egyik elkezdődött, az egyik ellenfél azt mondta: Megölünk! De így is megnyertem a versenyt, ez egy kék öves senior Európa-bajnokság volt, egy őrült élmény.”

De hogy mi a háttere ennek a hihetetlen sportimádatnak. Lizarazu elárulta, hogy egy ritka betegséggel küzd.

„Beteg vagyok. Még most is profi sportolónak kell éreznem magam. A testmozgás a szenvedélyem, és jót tesz. Egész életemben ez volt az iránytűm, és segített megtalálnom az egyensúlyomat. De bigorexiám van. Kijelenthető, túl sokat sportolok. Bárki, aki ilyen állapotban hagyja abba az edzést, depresszióba eshet. Keményen kell dolgoznom, ki kell fáradnom, és fel kell szabadítanom a bennem lévő energiákat. De ez a betegség jobb, mint a függőség más formái. Csak tudnom kell, hogyan kezeljem."

Az izomdiszformiaként is ismert bigorexia egy olyan ritka mentális betegség, amely túl sok testmozgásra kényszeríti az embereket, mert túl kicsinek és gyengének gondolják a testüket.