Az NB I is segítheti a grúz fejlődést – Kvaracheliáék mesébe illő útja az európai csúcsfutball felé

– Grúzia 2018-ban még a D-ligában kezdte a Nemzetek Ligáját, most a B-ligában szerepel, és nyolcaddöntős volt a nyári Eb-n. Elitbajnokságban szereplő légiósaik korábban is voltak Grúziának, de esélye sem volt az Európa-bajnoki szereplésre – miért pont most jött el az áttörés?
– Kezdjük talán azzal, amit nem biztos, hogy mindenki tud: a grúz futballnak mély gyökerei vannak, még a szovjet érában, 1981-ben Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert a Dinamo Tbiliszi, bizonyítva, hogy a helyi emberekben megvannak azok a képességek, amivel sikeresek lehetnek ebben a sportágban. Csakhogy a futball sokáig háttérbe szorult. Az 1990-es és 2000-es évek fordulóján pedig hiába játszott számos ismert grúz játékos a legerősebb európai bajnokságokban, említhetjük példaként az angol Premier League első grúz futballistáját, Temuri Kecbaját (Newcastle United), az olasz Milannal Bajnokok Ligáját is nyerő Kaha Kaladzét (jelenleg Tbiliszi polgármestere) vagy a szövetség jelenlegi elnökét, a több mint tíz évig a német Bundesligában (Freiburg, Schalke, Hertha) futballozó Levan Kobiasvilit, abban az időben még nem létezett a Nemzetek Ligája. A selejtezőkben pedig általában kaptunk egy vagy két olyan sztárválogatottat, mint az olasz, a német vagy a francia, amellyel szemben esélytelenek voltunk a továbbjutásra. A Nemzetek Ligája viszont Grúziának is új esélyt adott azzal, hogy hasonló szinten lévő csapatokkal kellett megküzdenie az Európa-bajnoki részvételért, és a válogatott élt is ezzel lehetőséggel.

NEMZETEK LIGÁJA-OSZTÁLYOZÓ: GRÚZIA–ÖRMÉNYORSZÁG 6–1

– Három évvel ezelőtt, 2022-ben, amikor Nápolyba szerződött, még csak nagyon kevesen ismerték Európában Hvicsa Kvaracheliát, ma pedig ott tartunk, hogy posztja legjobbjai között tartják számon a világon, és vele együtt most már tíz olyan játékos is van az aktuális grúz válogatott keretben, aki Angliában, Franciaországban, Németországban vagy Spanyolországban futballozik. Milyen lépcsőfokai voltak ennek az ugrásszerű fejlődésnek?
– Először is nem szabad elfelejteni, hogy még a kétezres években is folytak fegyveres harcok az országban, egyes területeken nem volt víz és áram sem, nemhogy megfelelő minőségű futballpálya. Az újpesti Giorgi Beridze nevelőedzőjével találkoztam a minap, aki mesélte, hogy húsz évvel ezelőtt még ötven-hatvan gyerek futballozott annál a kis egyesületnél, amelynél dolgozik, mára, főleg azóta, hogy Kvaracheliáék generációja megjelent és utat mutatott a fiataloknak, ez a szám ötszázra emelkedett, és itt csak egyetlen klubról beszélünk. A fejlődés első lépése az volt, hogy a kormányzat Magyarországhoz hasonlóan a futball és a sport mellé állt, jelentős létesítményfejlesztések kezdődtek. Most már öt olyan stadion is van az országban, amely alkalmas nemzetközi mérkőzések rendezésére. 2023-ban U21-es Európa-bajnokságot is rendezhetett Grúzia, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor a labdarúgás mellett kézilabdában, vízilabdában és kosárlabdában is Európa-bajnokságra jutott ki Grúzia, valamint nagyon népszerű és sikeres is az ország rögbiválogatottja. Kvaracheliáék esetében szerencse volt, hogy ő, valamint a válogatott tagjainak közel fele, a huszonhárom-huszonöt év közötti játékosok nagy része, köztük a szintén kulcsembernek számító Giorgi Mamardasvili és Giorgi Csakvetadze együtt nevelkedett a Dinamo Tbiliszi akadémiáján, egymást erősítve fejlődhettek, nagyjából egyszerre kerültek külföldre is. Egyébként Kvarachelia története egészen hihetetlen, hiszen 2022 tavaszán még a Dinamo Batumiban játszott a grúz bajnokságban, egy évvel később pedig olasz bajnok és a Serie A legjobb játékosa lett a Napoliban. Egész Grúzia büszke rá, és látva azt a munkát, amit a PSG-nél is végez, még azt is el tudom képzelni, hogy egy napon aranylabdás lesz.

– Hogyan járulhat hozzá az NB I a grúz játékosok fejlődéséhez?
– A jelenlegi válogatott keretből a középpályás Nika Kvekveszkiri Nyíregyházán futballozik, a német élvonalbeli Heidenheimben szereplő Budu Zivzivadze pedig az NB I-ből, Fehérvárról tudott Németországba igazolni, és játszott Magyarországon a Ferencvárossal négy bajnoki címert nyerő Lasa Dvali is, valamint a tavaly nyári Eb-keretből Giorgi Kvilitaia is, aki Győrben futballozott. Korábban szerepelt már a válogatottban a Fehérvárra télen érkezett belső védő, Alekszandre Kalandadze, és ugyancsak eljuthat a válogatottig a Mezőkövesd után jelenleg az MTK-ban bizonyító Ilia Beriasvili is. Giorgi Beridze pedig azért is tért vissza Újpetre, hogy újra esélye legyen visszakerülni a válogatottba, mert Törökországban nagyon rendezetlen viszonyok uralkodtak legutóbbi klubjánál, ahol állandók voltak az elnök- és edzőváltások, az elmaradt fizetések. Az NB I-ben viszont minden feltétel adva van ahhoz, hogy ismét a legjobbját nyújtsa. Azt tudni kell, hogy a grúz bajnokságban a magyarhoz képest még mindig jóval alacsonyabbak a költségvetések, a fizetések és a színvonal is, ezért az ottani játékosoknak az NB I mindenképp előrelépést jelent. Az említett példák azt bizonyítják, hogy innen tovább lehet igazolni még erősebb bajnokságba, és be lehet kerülni a válogatottba is. És a magyar bajnokság is jól jár, mert a grúz játékosok erősségeik csapataiknak.

– Tudja már, ki lehet a következő grúz játékos, aki Magyarországra szerződik?
– Megkezdtük az egyeztetéseket a magyar klubokkal, hogy tudjuk, milyen posztra, milyen típusú játékosokat keresnek, de sok múlhat azon is, melyik csapat nyeri a bajnokságot, kik lesznek a kiesők, feljutók. Azonban most már nehezebb Grúziából igazolni, mert a válogatott sikereinek köszönhetően megnőtt a nyugat-európai klubok érdeklődése a grúz futballisták iránt. A Dinamo Tbiliszi tizenhat éves balhátvédjéért, Szaba Harebasviliért már európai topklubok állnak sorba több millió eurós ajánlatokkal, míg a 17 éves csatár, Vahtang Szalia nyártól Newcastle Unitedben folytatja a pályafutását.

– Ezek szerint akkor már látni a Kvaracheliáék után jövő korosztályok kimagasló tehetségeit is?
– Annál is inkább, mert az U21-es grúz válogatott kijutott az idei, szlovákiai Európa-bajnokságra, abban a korosztályban is vannak olyan játékosok, akik egy-két éven belül a felnőttválogatottnak is erősségei lehetnek. Ezzel nőhet a versenyhelyzet, még erősebb lehet a válogatott. Korábban senki sem hitte volna, hogy a hárommilliós grúz nemzet csapata meg tudja mutatni magát az európai futball nagyszínpadán, de Kvaracheliáék az Eb-n a portugálok ellen nagyon is megmutatták, hogy ilyen szinten is lehet keresnivalójuk. Ezek után pedig ki tudja, talán egyszer még világbajnokságon is láthatjuk a grúz válogatottat, még ha most nem is számít esélyesnek a továbbjutásra selejtezős csoportjában Spanyolország és Törökország mellett (a bolgárok szerepelnek még a grúzok csoportjában – a szerző).