Sasics Szvetiszláv 1967-ben kezdett öttusázni, és 1980-ig tartó pályafutása során csapatban kétszer lett magyar bajnok, 1976-ban és 1978-ban, utóbbi évben a legjobb öttusázónak választották.
A nemzetközi porondon is sikeres volt az Újpesti Dózsa, a Csepel SC és a Bp. Honvéd egykori sportolója, aki legnagyobb sikerét az 1975-ös világbajnokság megnyerésével érte el, akkor Maracskó Tiborral és Kancsal Tamással végzett csapatban az élen.
A magyar csapat ugyanebben az összeállításban a montreali olimpián is bronzérmes lett Nagy-Britannia és Csehszlovákia mögött. Sasics egyéniben 18. lett.
Még aktív pályafutása alatt, 1977-ben szerezte meg a TF-n a vívómesteri, majd később a testnevelő tanári diplomáját. 1980-tól a Színház és Filmművészeti Főiskola tanára, közben kaszkadőrként is dolgozik. 1992-től a Radnóti utcai (ma Gárdonyi Géza) Általános Iskola tanára, majd szállodai felügyelő. 1998 és 2000 között a Budai Edzőtábor orvosi részlegének munkatársa, 2008-ban vonult nyugállományba.
A kedden Budapesten, 77 éves korában elhunyt Sasics hosszú évek óta egészségi problémákkal küszködött, haláláról egykori válogatott csapattársa, Maracskó Tibor tájékoztatta a Nemzeti Sportot.
„Megint elment egy darab a múltunkból. Nagyon fiatalon elveszítette a szüleit, én meg akkoriban munkásszállón laktam, és ő biztatott, hogy költözzek hozzá, néhány évig nála éltem. Később elment a Honvédba, de a válogatottban egy csapatban voltunk, világbajnokok és olimpiai bronzérmesek lettünk. A barátság végig megmaradt” – mondta Maracskó Tibor.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) saját halottjának tekinti Sasics Szvetiszlávot.