Jól emlékszik a hat évvel ezelőtti budapesti BL-döntőre az azóta három Aranylabdát kapó Aitana Bonmatí

A VILÁG LEGJOBB NŐI futballistája, Aitana Bonmatí a Nemzeti Sport kérdéseire is válaszolt a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) által szervezett beszélgetésen, amelyen sok más nemzet mellett Indonéziát, Nigériát vagy éppen Kolumbiát is képviselte egy-egy újságíró. 

Az FC Barcelona háromszoros aranylabdás, világbajnok középpályása lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a mai napig élénken emlékszik a 2019-es, Budapesten rendezett Bajnokok Ligája-döntőre, ahol 4–1-re kikaptak a Lyontól. Érdekesség, hogy Marozsán Dzsenifer szerezte a találkozó első gólját a Groupama Arénában, az FC Barcelona pedig később, 2021-ben, 2023-ban és 2024-ben is megnyerte a BL-t. 

„Bár simán kikaptunk, de nagyon különleges volt számunkra az a mérkőzés, úgyhogy nagyon jól emlékszem rá – mondta Aitana Bonmatí. – Az volt az első BL-döntőnk, a Lyon pedig akkoriban a világ legjobb csapata volt. Ott felmérhettük, hol tartunk, és miben kell fejlődnünk ahhoz, hogy mi is eljussunk erre a szintre. Az a mérkőzés nagyon sokat segített abban, hogy utána háromszor is megnyerjük a Bajnokok Ligáját.”

Miután idén a férfiak döntőjét rendezik Budapesten, így azt is megkérdeztük, mi lenne számára az álomfinálé. 

„Az egyik csapat természetesen az FC Barcelona legyen, a másik pedig a Real Madrid. Mért is ne?” – tette fel a kérdést. 

A 28 éves középpályás 2023-ban világbajnok lett, de tavaly a BL-döntőt és az Eb-finálét is elveszítette, ráadásul december elején a válogatott edzőtáborában szárkapocscsont-törést szenvedett. Öt hónapos kihagyást jósoltak neki, a felépülése még mindig tart, de elmondta, hogy így több ideje jut a családjára, a barátaira, és az önfejlesztésre. De természetesen a két elveszített döntő is szóba került. 

„A vereség része a sportnak, és mindkét döntőben erős csapat ellen kaptunk ki – folytatta. – Az Európa-bajnokságon Angliától, a Bajnokok Ligájában az Arsenaltól, és mindkét mérkőzésen apróságok döntöttek. A kudarcokat is tudni kell kezelni, a mentalitásom nélkül nem jutottam volna el erre a szintre. Jól halad a felépülésem, remélem, hogy még erősebben térek vissza. Ugyanakkor ez a sérülés egy jel is volt, hogy ideje kicsit szusszannom és feltöltődnöm, mert hosszú éveken át fizikailag és mentálisan is nagyon magas szinten kellett teljesítenem, Most több idő jutott a családomra, a barátaimra, próbáltam fejleszteni az angolomat, és sokat olvastam. Mindig is nagyon érdekelt a második világháború, így leginkább ebben a témában olvasok.”

Aitana Bonmatít decemberben a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) és a FIFA is a világ legjobb női játékosának választotta, harmadszor is megkapta az Aranylabdát, az AIPS szavazásán pedig ő lett az év női sportolója. Elmondta, tisztában van azzal, hogy az ő idejében még messze nem volt ezen a szinten a női futball, így ő Xavit és Andrés Iniestát tekintette példaképnek. Ma viszont már sok lány játékosnak ő az elsőszámú idol, ami nagy felelősség, de próbál ennek megfelelni. 

„Tudom, hogy sokan példaképnek tekintenek, ami nagy felelősség, de egyáltalán nem nyomásként élem ezt meg – mondta. – Az a célom, hogy nem csak a pályán, de azon kívül is példát mutassak, fontos, hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik felnéznek rám. Amikor én kezdtem a pályafutásomat, akkor még együtt játszottam a fiúkkal, manapság pedig már női labdarúgóként is profiként futballozhatok és rendes fizetést kapok. Nagyon szerencsés vagyok, hogy részese lehetek ennek a fejlődési folyamatnak és a mostani spanyol generációnak lehetek a tagja. A csapattársaim nélkül én sem nyertem volna ennyi díjat és trófeát. Ugyanakkor örülnék, ha a jövőben tovább tartana a női futball fejlődése. Igaz, hogy a spanyol labdarúgás ezen a téren nagyon sokat lépett előre, de még mindig csak két jelentős csapat van. A Barcelona és a válogatott. Jó lenne, ha a bajnokság is izgalmasabb, a nézők számára szórakoztatóbb lenne, ehhez azonban gazdaságilag és infrastrukturálisan is fejlődni kell. Nagyon sok tehetséges női játékosunk van, de a nagy részük külföldre megy, mert ott jobbak a lehetőségek.”