Aranycipő: ragyogjon régi fényében a legjobb európai góllövőnek járó díj!

Legendás díjról, az Aranycipőről lesz szó cikkünkben, de ez nem tévesztendő össze a világbajnokságok, Európa-bajnokságok és bizonyos tornák gólkirályának járó elismeréssel. Itt és most tehát az európai Aranycipő kerül fókuszba, az a díj, amely azt a labdarúgót illeti meg, aki az európai bajnokságokban a legtöbb gólt szerzi az adott bajnoki idényben, kizárólag az országos bajnokságban, a hazai vagy kontinentális kupasorozatokban elért találatok nem számítanak bele. A díjat az Aranylabdához hasonlóan a francia szaklap, a France Football alapította, és adta ki 1968 és 1991 között. Öt évvel később újjáéledt a díj, de most újra jelentős reformra szorul.

Az első Aranycipőt az 1967–1968-as idény után adták át a Benfica korszakos portugál csatárának, Eusébiónak, aki 42 találattal a 36 gólos Dunai II Antalt, az Újpesti Dózsa játékosát előzte meg. A legtöbbszörös győztes Lionel Messi hatszor nyerte el a díjat, őt követi Cristiano Ronaldo négy elsőséggel. A bajnokságok közül a legtöbb győztest (8) a portugál liga, a klubok közül pedig a Barcelona (8) adta. Magyar játékos sohasem nyerte el a díjat, de ezüstcipős volt Dunai II Antal (1968) mellett még Várady Béla (Vasas, 1976–1977, 36 gól), Fekete László (Ú. Dózsa, 1978–1979, 31 gól), Fazekas László (Ú. Dózsa, 1979–1980, 36 gól) és Nyilasi Tibor (FTC, 1980–1981, 30 gól), Dunai II Antal pedig bronzcipőt is nyert, az 1968–1969-es kiírásban (1968-as teljesítménye alapján). Más kérdés, hogy ha már 1967 előtt is létezett volna az Aranycipő intézménye, tizenhatszor (!) is magyar labdarúgó nyerte volna el (lásd keretes írásunkat). 1968 és 1991 között a díjat egyszerűen az a játékos kapta, aki a legtöbb gólt szerezte Európában, a bajnokságban. A ligák egyenrangúak voltak ebből a szempontból. Ebben az időszakban Eusébio, a nyugatnémet Gerd Müller, a román Dudu Georgescu és a portugál Fernando Gomes kétszer is nyert. 

A felsorolásban Dudu Georgescu neve szimbolikus. Nem volt korszakos klasszis, mégis kétszer elnyerte a rangos, a kontinens legjobb góllövőjének járó díjat, 1974–1975-ben és 1976–1977-ben is ő lett a győztes. Rajta kívül románként a nyolcvanas években nyert még Rodion Camataru (1986–1987) és Dorin Mateut (1988–1989) is. S ott voltak még a bolgár aranycipősök. 1980–1981-ben például Georgi Szlavkov, aki Nyilasi Tibort előzte meg fura körülmények között. Már a magyar sportsajtó is aranycipősnek nevezte harminc találatával a bajnokság végén a Fradi játékosát, aki fogadta a gratulációkat mindenhonnan, köztük az aranylabdás Albert Flóriántól, amikor váratlanul robbant a hír:  Georgi Szlavkov, a Trakija Plovdiv csatára 31 góllal zárt, miután az utolsó három fordulóban nyolc gólt szerzett, ebből négyet az utolsó meccsen, amelyre négy nappal a magyar bajnokság befejezése után került sor. Az egyiket úgy érte el, hogy a csapattársa előtt már üresen tátongott a kapu, de ő megvárta Szlavkovot, aki befejezte az akciót… 

A jelenség igencsak elharapódzott, rendszeressé vált a nyolcvanas években, hogy kelet-európaiak nyernek, akik az utolsó fordulókban váratlanul megtáltosodnak. A France Football megelégelte ezeket az átlátszó trükközéseket, amelyek miatt a díj értéke is jócskán megcsappant. Az alapító 1991-ben unta meg a műsort, az 1990–1991-es jugoszláv győztesnek, az egyébként tényleg zseniális, az idény végén a Crvena zvezda játékosaként a BEK-döntőben a győztes tizenegyest belövő Darko Pancsev 2006-ig nem is kapta meg a díját. A következő öt évben, 1991 és 1996 között nem volt hivatalos díj (ezekben az években egyébként kétszer a skót Ally McCoist, egyszer-egyszer a walesi David Taylor, az örmény Arszen Avetiszjan és a grúz Zviad Endeladze nyert volna). 

Tizenhatszor magyar győztes lehetett volna

Ha nem csak 1967-től, hanem a labdarúgás kezdeteitől létezett volna Aranycipő,  a jelenlegi hivatalos nyilvántartások szerint tizenhat (!) magyar labdarúgó is elnyerte volna! Schlosser Imre, az FTC csatára 1910–1911-től kezdődően sorozatban négyszer is megkapta volna a díjat 42, 40, 42 és 36 bajnoki góljával. Schaffer Alfréd (MTK) 1917–1918-ban és 1918–1919-ben érdemelte volna ki az elismerést 42, illetve 41 góllal, Cseh II László (Hungária) 1936–1937-ben (36 találat), Zsengellér Gyula (Újpest) 1938–1939-ben (56 gól!) és 1944–1945-ben (36 gól), Deák Ferenc Szentlőrinc-játékosként 1945–1946-ban (66 gól!) és 1946–1947-ben (48), fradistaként 1948–1949-ben (59 gól!). Puskás Ferenc (Kispest) 1947–1948-ban ötven találattal volt Európa legeredményesebb gólvágója, Kocsis Sándor (Budapesti Honvéd) 1952-ben és 1954-ben elért 36, illetve 33 góljánál nem szerzett senki többet a kontinensen, Dunai II Antal pedig 1967-ben volt a legeredményesebb európai labdarúgó, vagyis az utolsó olyan évben, amikor még nem létezett Aranycipő… Dunai Antalnak amúgy sem volt szerencséje: 1964-ben Tokióban az olimpián kerettag volt, de mivel pályára nem lépett, nem kapott aranyérmet, ha pedig csak egyetlen évvel korábban találják ki az aranycipős díjazást, ő lenne az egyetlen magyar győztese.

Csak 1996-ban állították vissza az aranycipős rangsorolást, de radikális szabályváltoztatásokkal, s már nem is a ­France Football égisze alatt, a European Sports Magazines vette át, amelynek mai jogutódja a European Sports Media (ESM). Az európai futballszaklapokat tömörítő szervezetet 1989-ben kilenc neves sportlap alapította, a portugál A Bola, a spanyol Don Balón, a belga Sport/Foot Magazine, az olasz La Gazzetta dello Sport, a német Kicker, a francia Onze Mondial, a svájci Sport, a holland Voetbal International és az angol World Soccer. Ma már tizennégy tagja van, köztük a Nemzeti Sport is. Az ESM minden évben ad át díjat az általa megválasztott legjobb férfi és női labdarúgónak, az év legjobb férfi és női edzőjének, továbbá megválasztja az év csapatát is. Az Aranycipőt pedig oly módon reformálta 1996-ban, hogy súlyozta a gólokat: a topbajnokságokban elért találatok kétszeres szorzót, az elitnek nem nevezhető, de erős bajnokságban szerzett gólok 1.5-szeres szorzót kaptak, míg a gyengébb ligákban egy gól egy pontot ért. Ennek következtében viszont azóta többnyire csak topligás csapatok játékosai nyerhetik el a díjat, nem 2.0-es szorzójú ligából érkező játékosként csak a brazil Mário Jardel (kétszer) és a svéd Henrik Larsson győzött. Az elmúlt huszonöt idényben 14-szer a spanyol La Liga, ötször az angol Premier League, háromszor-háromszor pedig a német Bundesliga és az olasz Serie A adta a győztest. 

Az elmúlt bő évtizedben érezhetően devalválódott a díj, csökkent a népszerűsége, a 2022–2023-ban győztes Erling Haaland például át sem vette a neki járó Aranycipőt. Lehetséges, hogy a legutóbbi győztes, Kylian Mbappé sem ilyen látványos körítés mellett kapta volna meg, vagy nem értékelődött volna fel ennyire, ha tavaly nyert volna mást is a Real Madrid ezen kívül. Így viszont megadták a módját Madridban, 2025 októberében a Bernabéu-stadion VIP-páholyban vette át a díjat a francia csatárklasszis Florentino Pérez klubelnök, néhány csapattárs, valamint az ESM két alelnöke, Juan Ignacio Gallardo és Szöllősi György – előbbi a Marca, utóbbi lapunk főszerkesztője – jelenlétében.

Az ugyanakkor elkerülhetetlennek tetszik, hogy valamilyen módon átalakítsák az Aranycipő intézményét. Idén április 22-én az ESM elnökévé választották Szöllősi Györgyöt, a Nemzeti Sport főszerkesztőjét, és a szervezet a budapesti Football Forum Hungary szakmai konferenciája keretében bejelentette, újragondolja, újraalkotja az aranycipős imázst s a díj odaítélésének koncepcióját. Hogy miképpen, az még képlékeny. Szóba került az is, hogy a 2.0-es, 1.5-es, 1.0-es szorzók helyett sokkal árnyaltabb képet adna, ha például az UEFA koefficiensei alapján súlyoznák a gólokat –  persze annak is volna előnye és hátránya. Felvetődött továbbá, hogy létre lehetne hozni a női Aranycipő intézményét is, valamint visszahozni az Ezüst- és Bronzcipőt.   

Dunai Antal: Hátrányt jelentett, hogy tavaszi-őszi bajnokságban játszottunk

Egyetlen ezüst- és bronzcipős (és majdnem aranycipős) labdarúgónkat, Dunai Antalt kérdeztük a díjhoz fűződő emlékeiről, érzéseiről. Az Újpest legendás balösszekötője, a 31-szeres válogatott játékos 1967-ben lehetett volna aranycipős, de csak egy évvel később találták ki a díjat, így 1968-ban Eusébio előzte meg, 1969-ben pedig Európa harmadik legjobb góllövője volt –  a legendás újpesti labdarúgó minderre így emlékezett: „Sokszor vezettem az aranycipőrangsort, nekem állt a zászló, de aztán a tavasszal jött a hír, hogy másvalaki nyert. Nekünk nagy hátrányt jelentett, hogy akkoriban szovjet mintára tavaszi-őszi lebonyolítású volt a bajnokság, vagyis ősszel ért véget, míg Európa nagy részén már akkor is őszi-tavaszi rendszer volt, és az aranycipőhöz a gólokat is annak alapján számolták. Mivel ezekben az országokban is tudták, hogy nálunk a győztesnek hány találata van, könnyen kiszámolhatták, nekik mennyit kell rúgniuk az Aranycipőhöz. Aztán tavasszal valaki biztosan előzött. No, nem mintha olyan nagy szégyen lett volna Eusébio mögött másodikként végezni. Hatalmas világsztár volt, igazi nyugati profi. Óriási élményt jelentett számomra mindkét díj­átadó, nagy örömmel és izgatottsággal utaztam Párizsba az eseményekre, nagyon elegáns ünnepségek voltak. Az Ezüstcipő átvételekor a játékosok közül csak ketten voltunk ott Eusébióval, a bronzcipős nem jött el. Nagy sajtójelenlét volt, mindenfelől villantak a fényképezőgépek, rengeteg közös képünk is készült a portugál ­szupersztárral. A France Football és az Adidas vezetői közösen adták át a díjat. Nyertem ezt-azt pályafutásom során, nyolc vitrines szekrényem van otthon tele érmekkel, kupákkal, trófeákkal, díjakkal, de az európai Ezüst- és Bronzcipőmet a legbecsesebb emléktárgyaim között tartom számon.”

Várjuk olvasóink ötleteit is!

Az immár Szöllősi György vezette ESM-nek a következő konkrét javaslatai, tervei vannak az Aranycipő megújítására, presztízsének növelésére és igazságosabbá tételére.   1. A 2.0-s, 1.5-s és 1.0-s szorzók helyett az UEFA koefficiensrendszere legyen az alapja a bajnoki gólok Aranycipő-pontokká való átszámításának. 2. Legyen női Aranycipő is! 3. Újra adjanak át Ezüst- és Bronzcipőt az Európa második és harmadik legtöbb, egy idényen belüli bajnoki gólt szerző labdarúgójának. Az ESM vezetősége nyitott minden egyéb újítási javaslatra, elképzelésre is, így várja a Nemzeti Sport olvasóinak ötleteit is, akár az odaítélés metódusa vagy az ünnepélyes díjátadó ceremónia megújításával kapcsolatban is.