Cristiano Ronaldo többé nem játszik a portugál válogatottban – hivatalos
„Eljött a nap, hogy visszaadjam a portugál válogatott hetes számú mezét. Sohasem éreztem úgy, hogy ez a szám csakis az enyém, de 23 éven át az a megtiszteltetés és felelősségteljes küldetés adatott nekem, hogy viselhettem, megvédhettem, és megmutathattam a világ stadionjaiban” – kezdte Cristiano Ronaldo, aki valójában 2006-tól viselte a 7-es mezt, miután Luis Figo visszavonult.
Az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo 234 válogatott mérkőzésén 146 gólt szerzett, ezzel a szereplések és a találatok szempontjából is válogatott rekorder. A portugál csapattal hat világbajnokságon vett részt, kétszeres Nemzetek Ligája-győztes (2019, 2025), illetve Európa-bajnoki arany- (2016), ezüst- (2004) és bronzérmes (2012).
„Nem volt könnyű a mai döntés, mert az ilyen döntéseket nem csak a fejével hozza meg az ember, hanem a szívével is.
Azt az utat fejezem be, amely 2003 augusztusában kezdődött, és örökre megváltoztatta az életem. Ha visszatekintek arra, amin a nemzeti csapattal átmentem, nemcsak a meccseket, a gólokat, a rekordokat és a trófeákat látom, hanem az embereket. Portugálok millióit, akiket nem ismerhetek személyesen, mégis az életem részei. Külföldieket, akik olykor kilencven perc erejéig közelebb kerültek Portugáliához. Mert a futball több mint egy játék, ez az emberekről szól.
 Született: 1985. február 5., Funchal |
Válogatott karrierem során mindig az volt a célom, hogy feszegessem a határaimat. Győzni akartam, a legjobb lenni, történelmet írni. Többet és többet akartam, és hittem benne, hogy mindig lehet jobb, és mindent odaadtam ezért a mezért.
Voltak tökéletes délutánok és esték, felejthetetlen győzelmek, no meg vereségek, amelyek még mindig fájnak. Volt, hogy elbuktam, szenvedtem, és nem tudtam megadni a portugál embereknek azt, amire vágytak. De sohasem adtam fel, mindig büszkén viseltem a válogatott mezt és képviseltem a hazámat.
Az évek alatt egyszerű dolgokat tanultam. A gólok elhomályosodnak, a trófeák a múzeumokba kerülnek, a rekordokat is megdöntik egyszer. De valamit sohasem törölnek ki: azt, hogy az emberek a szívükbe zártak minket. Ha valaha is boldoggá tettem bárkit, ha két ember megölelte egymást egy gólom után, ha átmenetileg is feledtette a keserűséget, és büszke volt miattam az ember arra, hogy portugál, mindennél jobban megérte. Erről szól a portugálok élete: együtt szenvedünk, együtt emelkedünk fel és együtt hiszünk újra és újra.
Portugáliának mindig szüksége lesz fiatal álmodozókra, akik sohasem adják fel, új generációkra, akik hisznek benne, hogy elérhető, amit korábban senki más nem ért el. Ez az ország új hősöket teremt, mert a hit örökre megmarad.
A csapattársaimnak is köszönettel tartozom minden sprintért, ölelését, vitáért és minden csendes pillanatért, mielőtt az öltözőfolyosóról a stadionba léptünk. A győzelmekért, amelyeket együtt ünnepeltünk és a vereségekért, amelyek erősebbé tettek minket. Megtisztelő volt a csapatkapitányotoknak lenni, de egy kapitány sem egyedül megy csatába, a történetem rólatok is szól.
Az edzők, a sportvezetők, a doktorok, a szertárosok, munkatársak, akik az évek során segítették a pályarfutásomat, nekik is hálás vagyok. Sokan sosem kerültek fel a nagy pillanatokat megörökítő fényképekre, amelyek nélkülük sohasem készülhettek volna el.
A családomnak is köszönöm, hogy osztozott velem ebben a kalandban, hogy megértette az áldozataimat, a távolléteimet. Azért jutottam ilyen messzire, mert támogattatok.
Hálás vagyok minden portugálnak a világon, és még egy valamit üzenek nekik. A kép, amelyet örökre megőrzök, az a pillanat, amikor a meccs előtt felcsendül a portugál himnusz. Körülnézek, látom a csapattársaimat, a lelátókon a gyerekeket, anyákat, apákat, nagyszülőket, azokat, akik messziről utaztak, hogy ott legyenek. Ebben a pillanatban megszűnnek a különbségek. Nincsenek klubok, színek, osztályok, szakmák, vélemények. Csak egy szenvedély: Portugália.
Ezt az érzést életem végéig megőrzöm magamban.
A válogatottól emelt fővel, büszkén búcsúzom, de mindig egy maradok közületek. Teljes szívemből szurkolok, izgulok, örülök a sikereknek és szenvedek a vereségek miatt ezentúl is. Az életemet annak szenteltem, hogy a világ legjobbja legyek, de ma megértettem, hogy a legnagyobb sikerem a világ legjobb országának képviselete volt.
Köszönöm ezt a 23 évet! Köszönöm a belém vetett hitet! Köszönöm, hogy engedtétek, hogy valóra váltsam az álmomat, amelyet még kisfiúként, Madeirán, a labdát kergetve álmodtam meg.
A hetes mez velem marad, a büszkeség, hogy hordhattam, nem múlhat el. Portugália a részem marad.”
Cristiano Ronaldo válogatott búcsújának előzménye a szeptemberi Nemzetek Ligája-időszakra vezethető vissza.
Mint ismert, az ötszörös aranylabdás, 234-szeres válogatott játékos szeptemberben a Dánia vendégeként megvívott Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt távozott Koppenhágából, otthagyva a nemzeti együttest, miután – állítása szerint – Jorge Jesus kétszer is megszegte a szavát, és nem tartotta be az ígéretét. A 41 éves Ronaldo közlése alapján előbb megegyeztek a szakvezetővel abban, hogy a fizikai állapotának megőrzése érdekében kihagyja a Norvégia és a Dánia elleni összecsapást, Jesus azonban a norvégok vendégeként 2–1-re megnyert találkozó napján közölte vele, hogy harminc perc erejéig mégis pályára fogja küldeni. Ronaldo aztán annak ellenére mégsem játszott, hogy a második félidőben végig melegített.
A Portugália színeiben 146 gólnál járó csapatkapitány hozzátette, később megbeszélést folytatott Jesussal, akivel abban állapodtak meg, hogy a szövetségi kapitány a következő sajtótájékoztatón tisztázza a történteket. A támadó szerint megegyeztek abban, hogy bocsánatot nem kell kérnie a szakembernek, de végül a sajtótájékoztatón elhangzottak „köszönőviszonyban sem voltak” azzal, amiben a hatszemközti megbeszélésen maradtak.
A szaúdi Al-Naszr futballistája később közleményében bocsánatot kért azért, mert az első norvég meccs után nem köszöntötte a szurkolókat, és magukra hagyta csapattársait. Kiemelte, hogy csapatkapitányként ez a viselkedése súlyosabb megítélés alá esik, de a rá kiszabott esetleges eltiltás letöltése után ismét a válogatott rendelkezésére áll – ez azonban a csütörtöki bejelentése után már nem valósul meg.
