A Barca döntetlennel ünnepelt Splitben a Hajduk ellen

Fantasztikus kép fogadta a pályára lépőket, és persze a stadionban lévőket: a kezdés előtt színes papírfecnik és szalagok százai indultak röppályára, jó hangulatot teremtve a találkozóhoz. A két tréner, Pep Guardiola és nála öt évvel idősebb, viszont kortársának tekinthető Kraszimir Balakov nyári öltözetben – előbbi a kockás mintájú rövid ujjú ingben bizony furcsa volt, a mindig hercig trénertől nem ehhez a lazasághoz szoktunk –, kisimult arccal várta a kispadon a találkozót.

A katalánok eleve tartalékos kerettel utaztak el Splitbe – Xavi Hernández, Gerard Piqué, Pedro, Carles Puyol, valamint a Barcelonába csak vasárnap megérkező friss chilei igazolás, Alexis Sánchez nélkül –, viszont Guardiola még így is szolgált meglepetéssel. Csapatában tucatnyian voltak az első, illetve ugyanennyien a második gárda keretéből, a kezdőben mégis utóbbiak kerültek fölénybe. A stabil kezdőket csupán két világbajnok, Víctor Valdés kapus és David Villa képviselte. A védelmet Dalmau, Armando, Fontás és Lobato alkotta, a középpályán Jonathan dos Santos, Carmona és Seydou Keita serénykedett, a támadósorban pedig Villa társa Thiago Alcántara és Afellay volt.

A kezdést a horvátok végezték el, a lepöckölt labdát elsőre visszagurították. A kapásból visszaemelt labda azonban már a vendégek zsákmánya lett és rögtön megindult a tiki-taki. Két és fél perccel később Subasic kapusnak már védenie is kellett egy, a kapuja jobb oldalába tartó távoli löketet.

A vendégek ilyen összeállításban is mezőnyfölényben, a házigazdák viszont megilletődötten futballoztak. A 16. percben Villa gondolt egy merészet és a jobbösszekötő helyéről, 23 méterről tüzelt – távoli, lecsapódó bombája a jobb kapufa tövén csattant.

A 25. percben ajtó-ablak helyzetet hagytak ki a házigazdák: Tomasov tört előre a jobb oldalon, elhúzott a fiatal katalán védők között-mellett, majd éles szögből, de igen közelről lőtt. Víctor Valdés azonban jól zárta a szöget, és nem ette meg a kötényt, szögletre tisztázott.

Ritka sportszerű volt a mérkőzés, alig akadt szabálytalanság és így játékmegszakítás, ahogy az egy gálameccshez illik. Viszont gól csak nem akart születni. A horvátok ordító helyzetük után egyre bátrabban kezdtek el futballozni, a gránátvörös-kékek akkor már messze nem tudták annyit járatni a labdát, hogy azzal helyzetbe is tudtak volna kerülni. Ettől függetlenül lüktető volt a játék, felváltva tűntek fel a labdarúgók az ellenfél tizenhatosánál, de a gól igazából egyik csapat produkciójában sem volt benne – nem is érdemelt volna vezetést egyik sem.

A szünetben érkezett néhány katalán spíler – na nem mintha a tartalékok játéka láttán a horvát szurkolók részéről bárki is csalódást érezhetett volna –, ám a pályán lévők között így is a fiatalok voltak túlsúlyban. Pinto, Maxwell, Cuenca, Balliu, Sergio Busquets, Riverola, Jeffrén, Iniesta, Abidal, Rosell és Soriano alkotta ekkor a Barcelonát, ők pedig ugyanolyan lelkesedéssel vetették bele magukat a küzdelembe, mint korábban társaik.

Az első komoly védenivaló mégis Pinto előtt adódott, aki egy távolról érkező, sorfalon megpattanó szabadrúgást tolt szögletre a léc alól. Egyértelműen Iniesta került ekkor középpontba, a társak őt keresték a passzokkal, a karmester pedig a tőle megszokott módon kiváló átadásokkal és üres területre betett labdákkal igazolta klasszisát. Nem rajta múlt, hogy nem szerzett vezetést ezekben a percekben a vendégcsapat. Megfelelő szintű társ hiányában ez nem ment.

A házigazdáknál folyamatosan érkeztek a cserék, ami igencsak megtörte a horvátok játékát, akik kizárólag a védekezésre koncentráltak. A játék a hazai térfélen, még inkább a spliti tizenhatos előterében, vagy már a büntetőterületen belül folyt. Hiába azonban a sok vendégakció, egyik sem hozott gólt. A Barcelona játéka színes volt, de a nívója egyelőre az erős spanyol hazai szinthez passzolt, a BL-étől még messze járt... Más kérdés, hogy Splitben így is emlékezetes estét produkáltak, amire a 0–0 ellenére sokáig emlékeznek majd.