Fenyő Noah álma: Szeretnék ott lenni az Eintracht kezdőcsapatában is

– Édesapja Liszt-díjas cselló-, míg édesanyja hegedűművész. A családi hagyománnyal szakítva hogyan lett labdarúgó?
Apukám gyerekkorában nehezen döntötte el, futballista vagy zenész legyen-e, hosszú gyötrődés után utóbbira voksolt, míg én, vele ellentétben, ötéves koromban elhatároztam, labdarúgó akarok lenni, erre tettem fel az életem – mondta lapunknak Fenyő Noah, az Eintracht Frankfurt első keretének 18 éves korosztályos magyar válogatott középpályása. – Nem szakadtam el a zenétől, fiatalabb koromban kisebb koncerteket is adtam, és a mai napig zongorázom.

Itt nem lehet rossz meccse a játékosnak

– A pályán pedig amolyan zongoracipelőt neveltek önből az elmúlt kilenc évben az Eintracht Frankfurt kötelékében.
– A védekező középpályás a kedvenc posztom, de az utóbbi hónapokban sérüléshullám miatt belső védőként játszom a második csapatban. Rengeteget profitálok abból, hogy korábban támadó voltam, mert a csatárok fejével gondolkodom, jobban értem a játékot. Az utánpótlásképzésben nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy komplett futballista legyek, több pozícióban helyt tudjak állni, na meg arra is próbáltak felkészíteni az évek során, hogy a technikai képességeim a magas intenzitású játék mellett is megmutatkozzanak, a német liga ugyanis jelentős teherbírást és gyors döntéshozatalt kíván. A szerepkörömben elengedhetetlen a labdabiztosság és a kellő aggresszivitás, ezek hiányában nem lehet érvényesülni a Bundesligában, márpedig oda vágyom.

– Az Eintracht felnőttszinten rendkívül erős, második a tabellán: van olyan akadémiáról induló kortársa, akinek az útja jó példával szolgál?
– A nálam egy évvel idősebb Elias Baum a nyáron kölcsönbe került a másodosztályú Elversberghez. Sok tehetséges futballistát láttam az idősebb korosztályokban a klubban, ám nem lett mindegyikükből élvonalbeli játékos. Nagyon nehéz „átvinni a lécet”, mert a csapatok rengeteg külföldit szerződtetnek, akik elképesztően magas szintet képviselnek, márpedig őket kell kiszorítani ahhoz, ha helyet akarsz követelni magadnak. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy kemény munkával meg lehet csinálni. Nem biztos, hogy egyenes út vezet a felnőttcsapatig, lehetnek benne buktatók, kitérők, de megoldható a feladat.

– Mi választja el a lemorzsolódó tehetségek döntő többségét a Bundesligától?
– Ebben a bajnokságban – a többi topligával ellentétben – nem feltétlenül kell extra teljesítményt nyújtani vagy különlegesnek lenni, hanem minél egyszerűbben és a lehető leghasznosabban kell futballozni. Olyan magas a színvonal, hogy apróságokon múlik, ezen a szinten miként értékelik a játékodat. Nem lehet hibázni, nem lehet rossz meccsed, a száz százaléknál nem lehet alább adni. Kiegyensúlyozottan kell teljesíteni, ellenkező esetben elveszíted a helyed – ez sokakkal megtörténik.

– Ez nem kis nyomást helyez a fiatalokra, ugyanis egy-egy mérkőzésen múlhat tíz-tizenöt év kemény munkája. Ennek a súlyával hogyan birkózik meg?
– Valóban ez olyan teher, amivel muszáj megküzdenem, de egész életemben csak edzettem és edzettem, mindennap azért dolgoztam, hogy eljussak a Bundesligába. Hiszek annyira magamban, hogy nekem sikerül.

Dino Toppmöller edzőnél nem a flikflak számít

– Ebben a klubjánál is bíznak, annak alapján biztosan, hogy az ősszel 2029-ig érvényes megállapodást kötöttek önnel.
– Az első profi szerződésemet másfél éve írtam alá, a felnőttcsapathoz kerülve pedig a vezetőség úgy ítélte meg, jó lenne, ha hosszabb távra kötelezném el magam. Ők kezdeményeztek, azzal a felütéssel, hogy bíznak bennem, amit a megállapodás időtartama megerősít. Az Eintracht különleges helyet foglal el a szívemben, frankfurti születésűként nevelkedtem az egyesületben, kisgyerekként a csapat meccseire jártam szurkolni. Csodás forgatókönyv lenne, ha ebben a klubban sikerülne Bundesliga-játékossá válnom.

– Hétről hétre a német negyedosztályban lép pályára: ez a terep elősegíti a fejlődését?
– A színvonal nyilván elmarad a Bundesligáétól, de a játékosok közül sokaknak veretes a múltja, nem egyszerű felvenni velük a versenyt. Ez az első idényem a felnőttfutballban, fél éve tartozom az első kerethez, hétvégente pedig a tartalékokhoz a bajnoki meccs erejéig. Az edzéseken sokat fejlődöm, minden gyakorlás hozzátesz a játékomhoz, elképesztően élvezem, hogy a liga legjobbjaival készülhetek. A posztomon szereplők közül rengeteget tanulhatok Hugo Larssontól és Elesz Szhiritől, mindketten ragyogó játékosok.

– Utánpótlásszinten gyakran volt csapatkapitány. Mennyire nehéz vezéregyéniségként egy Bundesliga-csapatban, ahol már csak az életkorából adódóan is alacsonyabb szinten áll a hierarchiában?
– A társak elfogadtak, a beilleszkedésem zökkenőmentesen ment. Kevin Trapp kapus különösen nagy figyelmet fordít a fiatalok beilleszkedésére, példaértékű a viselkedése. Velem is sokat beszélgetett, elmagyarázta, mi hogy megy az első csapatnál. Nagyon tisztelem azért, amiért az első pillanattól kezdve egyenrangú félként tekintett rám – ez is segített abban, hogy ne érezzem magam kívülállónak. Már otthonosan mozgok az öltözőben, sokat beszélgetek a többiekkel, mindenkivel kijövök.

– Dino Toppmöller vezetőedző mit kér öntől az edzéseken?
– Azt várja, hogy ne lehessen észrevenni rajtam, hogy csak néhány hónapja futballozom felnőttszinten. Labdabiztosságot, agresszivitást szeretne látni, azt akarja, hogy magabiztosan, flikflak nélkül mutassam meg, amit tudok. A visszajelzései alapján úgy érzem, elégedett a munkámmal, de szeretnék még jobban bizonyítani neki.

Lisztes Krisztiánt nagyon technikás szélsőnek tartja

– Korábban már edzőtáborozott a csapattal, edzőmeccseken is játszott a Frankfurtban. Mikor mutatkozhat be tétmérkőzésen?
– Az a célom, hogy még az idényben bemutatkozzak, keményen dolgozom a lehetőségért.

– Ki eshet át hamarabb a tűzkeresztségen: ön vagy Lisztes Krisztián?
– Nehéz kérdés, mert sok tényezőtől függ. Krisztián egy évvel idősebb nálam, ezért azt mondanám, neki jobbak az esélyei. Örülnék a bemutatkozásának, mert jó barátok lettünk. A pályán is megértjük egymást, sajnálom, hogy a szezonban elhúzódott a sérülése, amelyből most jön vissza. Nagyon technikás szélsőnek tartom, ezen a téren semmilyen lemaradása sincs a Bundesliga-játékosokhoz képest – ezt az edzés előtti teqballozás és lábtengózás alatt is tapasztalom.

– Ha minden jól megy, idővel a válogatottban is csapattársak lehetnek – már ha felnőttszinten Magyarországot szeretné képviselni, lévén édesanyja német.
– Noha a németek is hívtak, és elmentem egy válogatóra, tizenöt éves korom óta a magyar korosztályos csapatokban szerepelek – emlékszem az első meghívómra, és hogy mennyire izgultam az első meccsem előtt. Mindig élmény címeres mezben pályára lépni, kitüntetett jelentősége van az életemben, mert nagyon szeretem Magyarországot, amelyhez sok szép emlék és a családom fűz. Ezzel együtt nem jelenteném ki, hogy semmiképpen sem lennék német válogatott, de ezen a kérdésen még nem gondolkodtam el, nem tartok ott. Különben is, nagyszerűen érzem magam a korosztályos magyar csapatban, alig várom, hogy márciusban Eb-selejtezőn játsszunk.