A király és a sirályok: Éric Cantona 50!

Síri csend telepedett a teremre, amikor Éric Cantona belépett. Elfoglalta helyét, és belefogott: „Amikor a sirályok követik a halászhajót, az azért van, mert azt hiszik, szardíniát dobnak róla a tengerbe.”
Utána felállt, s faképnél hagyta a szenzációra éhes, a döbbenettől azonban mukkanni sem tudó újságírókat. Filozófus, költő, nagy gondolkodó volt, csak hát nem mindig bírta idegekkel.

Nem sokkal a sajtótájékoztató előtt, 1995. január 25-én a Manchester United a Selhurst Parkban játszott a Crystal Palace vendégeként. Cantona kiváló szezont produkált, jó úton járt, hogy sorozatban harmadszor is bajnoki címig repítse a „vörös ördögöket”, ezért Richard Shaw, a hazaiak védője mindent elkövetett, hogy megállítsa, s mivel nem válogatott az eszközökben, a francia csatár besokallt, megrúgta ellenfelét, amiért piros lapot kapott. El is indult az öltöző felé, csakhogy a lelátóról tovább szították a tüzet: „Te francia idióta! Takarodj vissza Franciaországba, te sz…rházi!”

A reakció nem maradt el, Cantona kungfurúgással jelezte, nem tűri a hangnemet, ám tettéért súlyos büntetéssel sújtották. A futballtól október 1-ig eltiltották, továbbá pénzbírságot kapott és 120 óra közmunkára kötelezték. S ha ez nem lett volna elég, a találkozó 1–1 lett, a United végül egy ponttal lemaradt a bajnoki címről.

„Kíváncsiak voltunk, hogyan reagál Alex Ferguson menedzser, mert mindenkivel ordibált már, de vele addig soha – emlékezett vissza Gary Pallister az öltözőben történtekre. – Gondoltuk, elérkezett a pillanat, vártuk, hogy megvadul, de nem tette. Alig mondott neki valamit, nem hittük el.”

Az ötvenedik születésnapját ma ünneplő Cantona különc volt, zseni, aki különleges bánásmódot igényelt, de ezt csak a skót menedzsertől kapta meg.

Az Auxerre-ben 17 évesen mutatkozott be, igaz, időbe telt, míg kiharcolta állandó helyét a kezdőcsapatban. Amikor sikerült, az igazságérzete bajba sodorta, 1987 februárjában Bruno Martini kapus ugyanis nem akarta kivenni részét a csapatmunkából, ezért megütötte. Egy évvel később harcművészekre jellemző mozdulattal próbálta szerelni Michel Der Zakariant, amiért eltiltották, a klub pedig figyelmeztette, ha nem változtat, nem engedik el az 1988-as U21-es Európa-bajnokságra. Erre végül nem került sor, a franciák pedig megnyerték a tornát, az elődöntőben Cantona három gólt szerzett az angolok ellen.

A csiszolatlan gyémántot a Marseille francia rekordösszegért szerződtette, s bár bajnoki címet szerzett a csapattal, viselkedésével nem nyerte el a vezetőség tetszését. Előbb Henri Michel szövetségi kapitányt nevezte egy rakás sz…rnak, amiért nem tőle tudta meg, hogy kihagyja a felnőttválogatott soron következő mérkőzéséről, majd a Torpedo Moszkva elleni felkészülési találkozón szándékosan rúgta ki a labdát a tömegbe, s miután lecserélték, a földhöz vágta a mezét. A klubja egy, a szövetség tíz hónapra tiltotta el.

Ezután kölcsönben szerepelt a Bordeaux-nál és a Montpellier-nél, amelynél többen is a távozását követelték azt követően, hogy összeverekedett csapattársával, Jean-Claude Lemoulttal, sőt még a cipőjét is hozzávágta. Végül „csak” tíz mérkőzésre tiltották el, mivel Laurent Blanc és Carlos Valderrama is kiállt mellette, amivel jól járt a klub, Cantona vezérletével ugyanis megnyerte a Francia Kupát. Majd jött az újabb bajnoki cím a Marseille-jel, onnan a Nimes-hez került, ahol 1991 decemberében az egyik találkozón megdobta a játékvezetőt a labdával. A fegyelmi tárgyaláson aztán mindegyik bizottsági tagot egyenként elküldte melegebb éghajlatra, amivel három hónapos eltiltást erőszakolt ki magának. Természetesen nem értett vele egyet, és bejelentette visszavonulását.

Szerencsére Michel Platini rávette a visszatérésre, Gérard Houllier pedig meggyőzte, hogy Angliában folytassa pályafutását. A Liverpool és a Sheffield Wednesday is megszerezhette volna, de egyik csapat sem ragaszkodott hozzá, így a Leeds Unitedhez igazolt, amellyel rögtön bajnok lett. A Pool elleni angol szuperkupameccsen (4–3) három gólt szerzett, majd a következő szezonban a Tottenham ellen is (5–0), amely a frissen alapított Premier League történetének az első mesterhármasa lett. Csakhogy Howard Wilkinson menedzserrel nem jött ki jól, ezért a Leeds 1992. november 26-án eladta a vetélytárs Manchester Unitednek 1.2 millió fontért. Bill Fotherby, a Leeds elnöke kereste fel a manchesterieket, hogy megszerezze Denis Irwint, de Alex Ferguson és Martin Edwards elnök sem akarta elengedni a védőt, ha viszont már úgyis vonalban voltak a leedsiek, megkérdezték, lemondanának-e Cantonáról, mivel a United éppen csatárt keres.

Nos, Ferguson élete legjobb üzletét kötötte meg. A Manchester a francia érkezésekor a nyolcadik helyen állt, a hátralevő 26 mérkőzésből viszont csak kettőt veszített el, s 26 év után először, végül tíz pont előnnyel megnyerte a bajnokságot. Hogy nem alakult minden felhőtlenül, jól jelzi, korábbi csapata ellen az egyik szurkoló felé köpött, ami pénzbüntetést és eltiltást vont maga után. Nem volt angyal, de sokat elárul róla, karizmájáról, hogy mindössze öt évet töltött a „vörös ördögöknél”, mégis a klub egyik legnagyobb legendája, de ez igaz a Premier League-re is, amelyben az első évtized legjobb futballistájának választották meg. Nem véletlenül, öt szezon alatt négy bajnoki címet és két FA-kupát nyert a Manchester Uniteddel, s csak egyetlen idényben maradt trófea nélkül, amikor a kungfurúgása miatt az eltiltását töltötte.

„Ha a világon egyetlen játékos született, aki ehhez a klubhoz a legjobban passzol, az Cantona – mondta róla Sir Alex Ferguson. – Amikor megérkezett, kihúzta magát, felemelte a fejét, szétnézett, mintha azt mondaná, ez az ő helye. Beragyogta az Old Traffordot, amikor a labdához ért, őrület lett úrrá az egész stadionon.”

Egyedülálló, különleges futballista és személyiség volt. Amíg a többiek a csapatbuszon a nőkkel foglalkoztak meg játszottak, King Eric a francia irodalommal, a költészettel, a filozófiával és a festészettel törődött. Aztán 1997-ben újabb váratlan húzásra szánta el magát, a 31. születésnapja előtt bejelentette visszavonulását.

„Mindig is a topon akartam visszavonulni, márpedig a Manchester Unitednél a csúcsra jutottam. Azért hagytam abba a futballt, mert sok mindent szerettem volna még kipróbálni. Szükségem volt rá, hogy találjak valamit, ami legalább annyira foglalkoztat, mint a labdarúgás. Hogy melyik volt a legjobb pillanatom? Rengeteg szép emlékem van, de a kedvencem, amikor megrúgtam azt a huligánt. Igaz, lehetett volna erősebben.”

Cantona már csak ilyen, szókimondó, aki vonzza a tekintetet. A pályán csak rá figyelt mindenki, mert bármelyik pillanatban varázsolhatott, ahogy a pályán kívül is állandóan középpontban van, mert a sirályok még mindig arra várnak, hogy szardínia hulljon a tengerbe.

Akárhogy is nézzük, a Nike-nak igaza volt: „’66 nagyszerű év volt az angol futball számára. Megszületett Éric.”