Száz éve már, hogy Mamusich Mihály, a Nemzeti Sport főmunkatársa néhány külföldi kollégájával együtt tervezgetni kezdte egy nemzetközi sportújságíró-szervezet megalapítását, és tagja is lett az ezt előkészítő bizottságnak, amely Stockholmban tűzte ki a célt: a párizsi olimpián 1924-ben meg kell alapítani a szövetséget. Így is történt, néhány tucatnyi sportújságíró – egy ökölvívó-szorítóban – a játékok alatt megalakította az AIPS-t (Association International de la Presse Sportive). A nyolc alapító nemzeti szövetség egyike a magyar (mára ez a szám 110-re nőtt!), amelynek képviselői később is fontos szerepet játszottak az AIPS és a nemzetközi sportsajtó történetében.
AIPS: a FIFA-elnök rengeteg fejlesztésre és változtatásra készül | |
AIPS: Hosszú Katinka átvette a legjobbnak járó díjat |
Közöttük számos „nemzetisportos” volt. Az alelnöknek is megválasztott Mamusich után Vadas Gyula, a Nemzeti Sportot az első világháború után újraindító főszerkesztő-tulajdonos is évekig alelnöke volt az AIPS-nek, hogy aztán a világháború és az ötvenes évek elszigeteltsége szétszakítsa nemzetközi szakmai kapcsolatainkat. Az 1958-as futball-világbajnokságon részt vevő Szepesi Györgynek kulcsszerepe volt a párbeszéd újraindításában, és hét év múlva már AIPS-kongresszus is volt Budapesten.
Aztán 1992-ben és 1999-ben is helyettesként ugrottunk be rendezőnek, mind a kétszer Novotny Zoltán elnöksége idején, s mindkétszer nagy sikerrel. Ugyancsak az ő elnöklete alatt lett megint önálló szervezete a sportújságíróknak, akik kiváltak a MÚOSZ-ból, s a ma is aktív, legendás rádiós 17 éven át vezette a szövetséget. Nem véletlen hát, ha hazai és nemzetközi pályafutását különdíjjal ismerte el az AIPS, amely kedden és szerdán ismét Budapesten tartja kongresszusát.
Az esemény tehát nálunk már a negyedik (csak Brüsszelben volt öt és Párizsban négy, másutt ennyi alkalommal nem rendezték meg), összességében a 83. Gyulai István főtitkársága idején Budapesten volt a központi iroda és a székhely is, sőt az is magyar ötlet volt egykor, hogy díjátadóval kössék össze az éves közgyűlést: az Év sportolója gála mintájára 1999-ben a Vígszínházban rendezték meg az évszázad globálisan kiemelkedő sportolóit díjazó ünnepséget, s a kiválasztottak közül sokan jelen is voltak, s nem csak a két magyar, Papp László és Puskás Ferenc.
Tavaly óta minden évben díjátadó televíziós gálával kezdődik az AIPS-kongresszus: ezúttal Hosszú Katinka is itt vehette át a legjobb európai női sportolónak járó elismerést, de főként szakmai, sportújságírói díjakat oszt immár a világszövetség. Nekünk járó gesztusként ezúttal a hatalmas és roppant erős nemzetközi mezőnyből kiemelkedő magyar pályázatokat is díjazták, köztük állandó jegyzetírónk, Csurka Gergely munkáját. De átadtuk az év sajtóközpontja díjat is (Sebastian Coe-nak az atlétikai vb médiakiszolgálásáért), s a többes szám első személy főként megint egy magyar hagyománynak köszönhető: Boskovics Jenő és magyar kollégái ötletére alapították a díjat évtizedekkel ezelőtt. De nemzetközi tisztviselőnk volt Szombathy István, Gyárfás Tamás, Dobor Dezső is, jelenleg pedig Csisztu Zsuzsa tagja az AIPS vezetőségének.
A lassan 117 éves Nemzeti Sport és a 111 esztendős Magyar Sportújságírók Szövetsége nevében pedig talán némi büszkeséggel mondhatom, hogy a napokban Budapesten zajló sportdiplomáciai nagyüzemet, más nagyágyúk mellett Gianni Infantino, Seb Coe, Jonathan Edwards szerepvállalását látva fontos, hogy a sportolókkal együtt a magyar sportújságírók is igyekezzenek megfelelni az igen impozáns hazai hagyományoknak.