A végén csattant – Franciaország aranygóllal lett kétszeres Európa-bajnok

 

Micsoda Eb volt a 2000-es! A sportág történetének első közös (holland–belga) rendezésű kontinensbajnoksága óriási meglepetéseket hozott.

Az A-csoportban Portugália Angliát 3–2-re győzte le, aztán az utolsó csoportkörben Németországot Sergio Conceicao mesterhármasával 3–0-ra gyalulta le, Alan Shearer és Lothar Matthäus kompániája utazhatott haza. A B-ben az olaszok Francesco Totti vezérletével besétáltak a nyolc közé – Alessandro Del Piero két meccsen is csupán csere volt –, a törökök nagy meglepetésre második Eb-szereplésükön a negyeddöntőbe jutottak, kinyomva a belgákat. A C-csoport bukéját a jugoszláv–szlovén (3–3) összecsapás jelentette, a spanyolok úgy jutottak tovább, hogy a 90. percben még a jugók vezettek 3–2-re, aztán Guardioláék 4–3-ra fordítottak. A D-ben a hollandok és a franciák hozták a papírformát.

A legjobb négy mezőnye sem jelentett meglepetést – a negyeddöntőben Hollandia 6–1-re verte meg Jugoszláviát, sokáig úgy volt, Patrick Kluivert az Eb-k történetének első mesternégyesét jegyzi, ám egyik gólját öngólként Dejan Govedaricának „adták” –, ám a francia–portugál és a holland–olasz elődöntő drámai végjátékot hozott.

Előbbin, az 1984-es elődöntő visszavágóján az Eb talán legszimpatikusabb együttese, a portugál csapat Nuno Gomes góljával 1–0-ra vezetett, Thierry Henry egyenlített, a felek már a hosszabbításban gyűrték egymást, talán a tizenegyesekre készültek, amikor Sylvain Wiltord beadása Abel Xavierről szögletre pattant. A szlovák partjelző, Igor Sramka viszont jelezte, a portugál kézzel ért a labdához, az osztrák Günter Benkö játékvezető büntetőt ítélt. Luís Figo és Gomes őrjöngött, mondván, a védő keze nem kereste a labdát, de a bíró hajthatatlan maradt, Zinédine Zidane pedig belőtte a tizenegyest, az aranygólszabálynak köszönhetően véget is ért a mérkőzés (2–1). A holland–olasz elődöntőn Gianluca Zambrottát második sárga lapja után már a 34. percben leküldték a pályáról. Az olaszok sorsa megpecsételődni látszott.

A házigazdák tizenegyest is kaptak, de Frank de Boer lövését Francesco Toldo kivédte, a második félidőben pedig Kluivert hagyott ki egyet, a kapufára lőtte a labdát. A 0–0-s állás a hosszabbításban sem változott, tizenegyespárbaj döntött: Luigi Di Biagio – aki 1998-ban a franciák elleni elveszített vb-negyeddöntőn a szétlövésben hibázott – most magabiztos volt, Toldo ismét ártalmatlanította Frank de Boer lövését. Totti Panenka módra belőtte, s bár Paolo Maldini lövését kivédte Edwin van der Sar, az óriás termetű Toldo eszén Paul Bosvelt sem tudott túljárni.

A döntőben Marco Delvecchio gólja után (0–1) az olaszok egyik kezükkel mát fogták az Eb-trófeát, ám az „utolsó utáni” percben Wiltord egyenlített (1–1), s a 103. percben a napokkal korábban a Juventushoz igazoló David Trezeguet az olasz kapuba bombázott (2–1). A franciák az 1998-as vb után megnyerték az Eb-t is – Aimé Jacquet-t követően Roger Lemerre is a csúcsra vezette a csapatot – pontosabban ott tartotta –, ez addig az NSZK-nak sikerült fordított sorrendben (1972, Eb; 1974, vb), majd a spanyolok mindezt „überelték”: 2008-ban Eb-t, 2010-ben ­vb-t, 2012-ben ismét Eb-t nyertek!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 15-i lapszámában jelent meg.)