Bukovi csapattársa a háború előtti vb-k utolsó élő játékosa

A Nemzeti Sport Online-on többször is megemlékeztünk Francisco Varallóról. Az argentin támadó az 1930-as világbajnokságon döntőbe jutott hazája együttesével, és csak nyolcvan esztendővel később, 2010 augusztusában hunyt el 100 éves korában.

Úgyhogy mostanra már nemcsak az első világbajnokságról, hanem a háború előtti három tornáról is csak mutatóba találunk élő játékost. Egészen pontosan egy van. Ő René Llense, aki két vb-n, 1934-ben és 1938-ban is odakerült a huszonkettes keretbe.

Llense már több mint nyolcvan éve, 1932-ben debütált a Sete gárdájában, ahova hétévesen, édesapja korai halála után került. Ez a csapat ma már szinte teljesen ismeretlen, de a második világháború előtt jelentős tényező volt a francia futballban. Ezt jól mutatja, hogy két bajnoki címet (1934, 1939) és két Francia Kupát (1930, 1934) is szerzett. Ráadásul foglalkoztatott magyar játékosokat is, így Llense-szel együtt szerepelhetett Bukovi Márton (aki játékosként magyar válogatott volt, majd sikeres edző lett, sőt a szövetségi kapitányi tisztséget is betöltötte), Lukács István (francia gólkirály lett), valamint a klub történetének legtöbb mérkőzést játszó és legtöbb gólt szerző futballistája, Korányi III Dezső, vagyis a francia válogatottban öt meccsen öt gólig jutó Désiré Koranyi, a piros-fehér-zöld színekben vb-ezüstérmes Korányi I Lajos fiatalabbik öccse is.

A bajnoki címnek (valamint a legkevesebb kapott gólnak) köszönhetően Llense már az 1934-es vb-n ott lehetett, pedig korábban sohasem volt válogatott. Így nem is várhatta, hogy kiszorítja az uruguayi világbajnokságot megjáró Alex Thépot-t, de még Robert Defossé is előtte állt a rangsorban. 1935 februárjában a világbajnok olaszok ellen viszont debütálhatott, és bár csapata 2:1-re kikapott, ő megmaradt a kapuban. 1938-ban az év első válogatott meccsén is ő védett, ám a belgáktól beszedett három gólt követően a vb-n már Laurent Di Lorto kapott bizalmat.

Llense egy bajnoki cím és egy kupagyőzelem után elhagyta a Sete gárdáját, és a vb után a St.-Etienne kapusa lett. Igaz, mennie is kellett, a Sete-nek nagyon fontos volt az érte kapott 170 ezer frank, hogy megtarthassa Korányit. Új klubjából is bekerült kétszer a válogatottba, 1939-ben a lengyelek 4:0-s legyőzésével búcsúzott. Ahogy elmondta, a legemlékezetesebb meccse 1938-ban volt, amikor Nápolyban játszottak az olaszok ellen. A franciákat arra kérték, hogy karlendítéssel üdvözöljék Mussolinit, de ők megtagadták. Erre az egész meccsen dobálták őket kövekkel és üvegekkel…

St.-Etienne-ből való távozása után játékos-edző volt Toulonban, valamint irányította a Beziers és a Vichy együttesét, majd az egyik legnagyobb francia alumíniumipari cégnél kapott állást, ahol a munkásokat is edzette.

Llense egyébként a rendelkezésre álló adatok szerint a harmadik a világbajnokságokon részt vevő játékosok közül, aki elérte a 100 éves korhatárt. Korábban a már említett Francisco Varallo, valamint előtte az 1934-es svájci válogatott középfedezete, Fernand Jaccard élte meg a ritka centenáriumot.