CONIFA: Kárpátalja aranyért, Székelyföld bronzért játszhat

Sándor István vezetőedző, a román élvonalban szereplő Sepsi OSK szakmai igazgatója amiatt bánkódott a találkozó előtt, hogy két fia családi és tanulmányi okok miatt csak a csoportmérkőzéseken tudta segíteni a kárpátaljai válogatottat. A nyolcszoros magyar válogatott, kétszeres magyar bajnok középpályás, a jelenleg a Csákvárt erősítő Sándor György, valamint öccse, az NB I-et szintén megjárt, egy éve Cegléden focizó István is haza kellett utazzon, akárcsak a Nyíregyházában futballozó Gajdos Zsolt. A vezetőedző aggódása érthető, hiszen a kárpátaljaiak elődöntő előtti tizenegy góljából hatot a fenti trió szerzett… A csapat tagjai többnyire a magyar másod- és harmadosztályú bajnokságban játszanak, kivéve a Sepsiben védő Fejér Bélát.

A felvidéki válogatott helyett a vb-re az utolsó pillanatban beugró kárpátaljaiak igazi halálcsoportba kerültek, ahol viszont derekasan helytálltak: Észak-Ciprussal 1–1-et játszottak a nyitófordulóban, majd 2-0-ra legyőzték a vb-címvédő Abháziát, a lelkes tibetieknek pedig ötöt vágtak, s a negyeddöntőben az észak-amerikai Kaszkádia sem okozott gondot, Kárpátalja 3–1-gyel jutott a négy közé. Ahol – legnagyobb szomorúságukra – Székelyfölddel hozta össze a sors. „Hej, mennyivel szebb lett volna, ha a döntőben játszik a két magyar csapat” – kesergett az 1986-os mexikói FIFA-vb-n a szovjet szövetségi kapitány, Valerij Lobanovszkij munkáját segítő Sándor István. Ez a kijelentés a negyeddöntő óta eltelt két napban egyébként a székelyek körében is rengetegszer elhangzott, Ilyés Róbert edző, a bukaresti Rapid korábbi futballistája viszont optimistán azt mondta: nézzük a dolgok jó oldalát, hiszen legalább egy magyar együttes biztosan bejut a döntőbe. „Remélem, mi leszünk azok” – tette hozzá mosolyogva.

A két gárda a hetedosztályú Carshalton Athletic ötezer férőhelyes stadionjában csapott össze: az 1903-ban alapított klubról annyit talán érdemes megjegyezni, hogy nagyon komolyan veszi az utánpótlásképzést, 4-től 21 évesig minden korcsoportban szerepel csapata különböző bajnokságban, s ennek is köszönhető, hogy az UEFA öt esztendeje Európa legjobb helyi klubjainak rangsorában a második helyre rangsorolta a „Pure Football” (Tiszta futball) mottót zászlójára tűző Carshaltont.

Ritkán adatik meg egy szurkolónak, hogy mindkét pályára lépő csapat himnuszát tele torokkal, tiszta szívből énekelhesse – Londonban viszont ez történt: több mint száz drukker énekelte előbb a magyar, majd a székely himnuszt, a semleges nézők legnagyobb döbbenetére.

A találkozó székely mezőnyfölénnyel kezdődött, de néhány ígéretes támadáson kívül nem jegyezhettünk fel komolyabb gólhelyzetet. Nem úgy a túloldalon, igaz, a kárpátaljai ziccerhez Nagy Barna kapus is kellett, aki a kapufa mellett átejtős csellel próbálta becsapni a csatárt – labdavesztés után viszont a visszaérkező Csizmadia becsúszva szögletrementett a gólvonalról.

A kárpátaljaiak lassan-lassan kiegyenlítették a játékot, s a 36. percben a Cigánd SE-ben játszó Toma György szép egyéni szólóját követően megszerezték a vezetést, 1–0.

A székelyföldi csapatból Szőcs Lászlót zöld lappal kiállították, a szabályzat értelmében azonban a helyére beállhatott egy másik mezőnyjátékos. Székelyföld egyenlíthetett volna, miután Fülöp Istvánt felrúgták a tizenhatoson belül, a sértett büntetőjét viszont klubtársa, Fejér Béla nagy bravúrral kivédte! Felpörgött a játék, előbb Fülöp István passzát vágta fölé jó helyzetből testvére, Loránd, majd egy közeli kárpátaljai fejes maradt ki.

Fordulás után a csíkszeredai Bajkó Barna csúsztatott fölé, s hiába rohamoztak a székelyek, a játék képével ellentétben Toma távoli lövését Nagy bevédte, így az 55. percben Kárpátalja már kettővel ment! A székelyek két méterről sem tudtak betalálni, Csűrös Attila kapásból belsőzött fölé ajtó-ablak helyzetben, majd ugyanő fejelt fölé hat méterről, Fülöp Loránd pedig szintén ziccerben fejelt mellé. A kárpátaljaiak foggal-körömmel védekeztek, a székely szurkolók piros-fehér-zöld füstöt eregettek, majd a kárpátaljai drukkerekkel együtt rázendítettek a „Vesszen, Trianon!” rigmusra.

A 73. percben Fülöp István saját tizenhatosa előtt veszítette el a labdát, majd menteni igyekezvén felrúgta ellenfelét, ráadásul megsérült, ölben kellett levinni. Gyürki Gergely nem hibázott (3–0), ám a mérkőzés még korántsem volt lefutva: Benkő Norbert a 77. percben fejjel szépített, aztán Bajkó Barna lőtt bődületes gólt tizennyolc méterről, 3–2.

Az angol – és természetesen a magyar – szurkolók legnagyobb gyönyörűségére fergeteges, kiváló iramú meccset játszottak a felek, ám a két magyar csapat közül csütörtök este a székelyeket sújtotta jobban a balsors. Fülöp Loránd két méterről mellé lőtt, majd Hodgyai és Benkő sem tudott betalálni a tizenhatoson belülről!

A kárpátaljaiak amerre álltak, arra vágták ki a labdát, a fullasztó székely mezőnyfölény pedig sehogy sem akart góllá érni, sőt, a lefújás előtt Peres Csaba egy kontra végén a kegyelemdöfést is megadta: Kárpátalja–Székelyföld 4–2.

Székelyföld egyéni hibái miatt ismét önmagát verte meg, de ez semmit sem von le az utolsó leheletükig küzdő kárpátaljaiak érdeméből, a lényeg viszont, hogy mind a döntőben, mind pedig a bronzmérkőzésen lesz magyar együttes a CONIFA-vb-n!

A másik ágon Észak-Ciprus hátrányból fordítva verte meg 3–2-re Padániát, a találkozóra szép számban kilátogató török vendégmunkások kitörő örömére, így szombaton magyar idő szerint 16 órakor Padánia-Székelyföld bronzmérkőzést, valamint este héttől Észak-Ciprus-Kárpátalja döntőt rendeznek a CONIFA világbajnokságon.

A mérkőzéseket a mycujoo.tv élőben közvetíti – a Székelyföld–Nyugat-Örményország negyeddöntőt egyébként tízezer-háromszázan követték végig.