Csaknem hétmilliárd eurót fizettek a klubok a nyári játékospiacon

KEZDJÜK AZZAL, hogy az átigazolási időszak nem mindenhol zárult le szeptember elsejével, de a magasan jegyzett bajnokságokban leengedték a sorompót. A legfontosabb változás az elmúlt időszakhoz képest, hogy a két, koronavírus sújtotta év után ismét emelkedő tendenciát mutatnak a transzferekre költött összegek, meglehet, a 2019-es rekordévet valószínűleg nem múlja felül az idei nyár, amely azért így is minden idők második legtöbb pénzt megmozgató periódusa lett.

A nemzetközi erőviszonyok nem változtak érdemben, az angol Premier League továbbra is abszolút uralkodó az átigazolási piacon: a húsz PL-klub nem egészen ötvenmillió euróval költött kevesebbet, mint Európa másik négy topbajnokságának teljes mezőnye összesen. A számok nyelvén ez úgy néz ki, hogy a Premier League egyesületei 2.25 milliárd (!) eurónyi fontot költöttek játékosokra, majd következik az olasz Serie A 749.23 millió euróval, némileg meglepő módon a francia Ligue 1 áll a harmadik helyen 557.95 millió euróval, a spanyol La Liga költése 505.69 millió euró, míg a legszerényebb a német Bundesliga a maga 484.04 millió eurójával.

A kiadások terén óriási szakadék tátong a nagyok után, az őket követő holland és portugál bajnokság csapatai csupán 177, illetve 171.65 millió eurót költöttek, mégis érdemes őket szemügyre venni, mert a profit terén újfent leiskolázták a világot.

PREMIER LEAGUE

Nem újdonság, hogy az angol élvonal csapatai jól ki vannak tömve pénzzel, így nem meglepő, hogy a Premier League az egyetlen bajnokság, amelyben a Covid-évek során sem csökkent az átigazolásokra költött összeg egymilliárd (sőt, másfél milliárd) euró alá, és talán az sem vág mellbe senkit, hogy a liga az idén abszolút csúcsot döntött: a 2017-2018-as nyár 2.18 milliárd euróját cirka hetvenmillióval szárnyalta túl.

Ezen a nyáron is a PL-be érkezett a legdrágább játékos – a Manchester United 95+5 millió euróért vitte el a brazil Antonyt az Ajaxtól –, de igazából a legbeszédesebb az, hogy az idei top tíz igazolásból kettő, a top húszból pedig csak öt került más ligába.

Érdemes megemlíteni ugyanakkor, hogy Angliában a kontinenshez mérten eleve magasabb cash flow egyik következménye, hogy a belső piacon is drága adásvételeket bonyolítanak le. Így lehetséges, hogy a nemzetközi szinten a legnagyobb klasszisok közé még véletlenül sem sorolható Wesley Fofana lett az átigazolási időszak második legdrágább játékosa – 80.4 millió euróért hagyta ott a Leicestert a Chelsea kedvéért –, vagy hogy az egyszeres spanyol válogatott Marc Cucurelláért 65.3 millió eurót fizetett a Chelsea a Brightonnak.

Ennyiből már kiviláglik, hogy a Chelsea és a Manchester United vitte a prímet Angliában: előbbi 281.99 millió euróval lett első a költekezésben, utóbbi 238.02 millióval a második. Kérdés, mi lett volna, ha a nyarat a távozási szándékával telekürtölő Cristiano Ronaldo elhagyja az Old Traffordot...

Meglepő viszont, hogy a dobogó harmadik fokára a West Ham állhatott 182 millió euróval, és szintén nagyot ment a Premier League-be az idén visszajutó Nottingham Forest, amely szinte két csapatra való játékost vett összesen 161.95 millió euróért, és így a Tottenham (169.9 millió euró) mögött az ötödik legnagyobb költekező lett.

A címvédő Manchester City önmagához mérten visszafogottnak mutatkozott a maga 139.5 millió eurós kiadásával, mégis az egyik legjobb átigazolási időszakán van túl. Először is hatvanmillió euróért sikerült elvinnie Dortmundból a 150 milliós piaci értékű Erling Haalandot, aki augusztusban szinte törlesztette is a vételárát az öt forduló alatt szerzett kilenc góljával, de még inkább figyelemre méltó, hogy a Brighton és a Leicester mellett csak a City tudta nyereséggel zárni a nyarat (159.9 milliós eladással) a liga csapatai közül.

SERIE A

Olaszországban nem történt őrségváltás, a korszak gazdasági ­egyeduralkodója, a Juventus az idén is felülmúlta a vetélytársakat. Más kérdés, hogy ezúttal nem utcahosszal, és csakúgy, mint a City, a torinóiak is odafigyeltek a költségvetési balanszra. Jelentősebb összeget csak Bremerért (41 millió euró a Torinónak) és Federico Chiesáért (negyvenmillió a Fiorentinának) adtak ki, miközben ingyen szerezték meg Paul Pogbát és Ángel Di Maríát, viszont Matthijs de Ligtért 67 milliót gomboltak le a Bayern Münchenről, Merih Demiralért pedig húszmilliót az Atalantáról.

Ami igazán meglepő, a bergamói csapat lett a Serie A második legtöbb pénzt költő klubja, igaz, a 98 milliós kiadás felét csak Cristian Romero eladásával (ötvenmillióért igazolt a Tottenhamhez) lefedték, és bár 17 millió eurós mínusszal zártak, vissza akarnak térni a nemzetközi porondra, így érthető a kockázatvállalás.

A liga nagycsapatainak szinte csak egy-egy komolyabb névre futotta: a Milan 22 millió euróért szerződtette a belga futball következő nagy ígéretét, Charles De Ketelaerét az FC Bruges-től, az Inter kölcsönbe, vásárlási opció nélkül szerezte meg (vissza) Romelu Lukakut, míg a Roma ingyen igazolta le a Juvétól Paulo Dybalát.

LA LIGA

Spanyolországban a Barcelona egymaga akkora show-t rendezett, mint a liga többi csapata együttvéve. A katalánokat továbbra is szorongatta a FIFA Financial Fair Play szabálya, így a klubtulajdon értékesítéseivel, játékoseladásokkal és a keret fizetésének csökkentésével zsonglőrködve sikerült a nyáron gyakorlatilag új csapatot építeniük. A gránátvörös-kékek 153 millió eurós kiadása szinte a kétszerese a Real Madrid által költött nyolcvanmilliónak, de míg a királyi gárda ezt az összeget csak Aurélien Tchouaméniért fizette ki a Monacónak (miközben ingyen megszerezte Antonio Rüdigert a Chelsea-től), a Barca Raphinháért (58 millió euró a Leedsnek), Jules Koundéért (ötvenmillió a Sevillának) és Robert Lewandowskiért (45 millió a Bayernnek) is mélyen a zsebébe nyúlt. A katalánok nagyobb szívfájdalma, hogy hiába engedték szélnek a fél keretet, a bevételi oldalra szinte alig került tétel, mert a legtöbben kölcsönbe vagy ingyen távoztak a Camp Nouból.

BUNDESLIGA

A német élvonal klubjai ismét hozták a papírformát, azaz a Bayern München mind a vétel, mind az eladás terén kenterbe verte a mezőnyt. A már említett De Ligt mellett a bajorok megszerezték Sadio Manét a Liverpooltól 32 millió euróért, és, ugye, ­Lewandowski elengedésével a bevételi oldalon is szép summát könyvelhettek el. Ráadásul a legnagyobb vetélytárs Dortmund borzalmas nyarat zárt: nem elég, hogy
Haaland aprópénzért távozott, a helyére az Ajaxtól 31 millió euróért igazolt
Sébastien Hallerről kiderült, hogy rákkal küzd, és a legjobb esetben is ki kell hagynia a teljes idényt.

LIGUE 1

Franciaországban a PSG uralta ismét az átigazolási időszakot azután, hogy Kylian Mbappét végül minden idők legértékesebb szerződésével sikerült a Parc des Princes-ben tartani. Az, hogy ezek után a párizsiak elszórtak 147.5 millió eurót, már fel sem tűnik, de az mindenképpen meglepő, hogy a vetélytársak közül a Rennes, a Marseille és a Nice egyaránt hetvenmillió euró fölé ment a kiadások terén. Ezzel együtt a Ligue 1 továbbra is inkább értékesítő, mint vevő, így hiába kúszott fel a harmadik helyre a kiadások terén, a balanszot tekintve a hagyományosan jól gazdálkodó Bundesliga mellett itt is profitot termeltek a klubok (a németek +44.66 millió, a franciák +44.17 millió euróval zártak).

Ugyanakkor érdemes vetni egy pillantást az igazi profithalmozókra, a portugálokra és a hollandokra. A Liga Portugal 432.35 millió eurós eladás mellett 260.7 millió eurós hasznot termelt, az Eredivisie-ben ez a mutató 361.09 milliós eladás és 184.1 milliós haszon. Nem meglepő, hogy az idei nyár két legtöbbet termelő egyesülete az Ajax és a Sporting CP úgy, hogy Portugáliából a Benfica a lista 6., míg a Porto a 15. helyén zárt.

Szeptember elsejével tehát a legtöbb helyen bezárt a bazár, de egy-két kiskapu még nyitva maradt, decemberben pedig ismét indulhat a pénzáradat.