Visszavágott a Slovan a DAC-nak, Holman húzóember volt

SZLOVÁKIA, FORTUNA LIGA
18. FORDULÓ
Slovan Bratislava (Pozsony)–FC DAC 1904 (Dunaszerdahely) 2–0 (Rabiu 34., Sporar 53.)
A MECCS ONLINE KÖZVETÍTÉSE ITT OLVASHATÓ.

Slovan: Holman Dávid kezdőként 86 percet játszott, gólpasszt adott, Guzmics Richárd nem volt a keretben; DAC: Vida Kristopher és Vida Máté végigjátszotta a meccset, előbbi kapott egy sárga lapot, Kalmár Zsolt sérülés miatt nem került a keretben.

Egy mérkőzés igazi jelentőségét az adott napon sokszor nehezebb megítélni, mint a folyamatok részeként, nagyobb időtávlatból. A szombati Slovan Bratislava–DAC meccs a lelátóról nézve nem tetszett többnek a szlovák bajnokság fontos eseményénél, fagyos decemberi találkozójánál, amelynek tétje egyebek mellett az volt, a pozsonyi listavezető tudja-e növelni hétpontos előnyét a táblázaton a második dunaszerdahelyiekkel szemben.

Érzékeljük azonban, hogy az elmúlt évek a Slovan és a DAC történetében is jelentős változásokat hoztak, a két klub amúgy is kiélezett vetélkedésének új dimenziót adva. Az európai kupaszereplő, nem mellesleg alapításának századik évfordulóját ünneplő pozsonyi bajnokcsapat vadonatúj, 22 500 néző befogadására alkalmas stadionját – amely egyúttal a szlovák válogatott otthonának is épült – az idén avatták fel, s a centenáriumi díszesemények kapcsán erősebben körvonalazódott az állandó regionális kulcsszerepre berendezkedő klub programja, kiegészülve olyan identitáserősítő törekvésekkel, mint például a találkozó előtt felállva énekelt, szláv népdalt idéző klubhimnusz hangsúlyos megjelenítése. Dunaszerdahelyen mindeközben részben magyar pénzből és a MOL támogatásának köszönhetően korábban ismeretlen szakmai és infrastrukturális fejlesztések történtek, amelyek leplezetlen célja a felvidéki magyarság feldíszített kirakatklubját a magyar kisebbség hangsúlyos reprezentációs eszközévé tenni.

Tanulságos megfigyelni a különbséget a tekintetben, ahogyan határon túli, részben magyar gyökerű klubok igyekeznek megmutatni szellemiségüket saját profiljuk kialakításánál. Eszünkbe juthat a kétezres évek végének erdélyi meglepetésklubja, a Pászkány Árpád tulajdonos vezetésével Bajnokok Ligájába jutó kolozsvári CFR, amely az egyesület nevébe épített 1907-es alapítási évszámmal és egyéb finom jegyekkel utalt a történelmi előzményekre, miközben a szurkolók óriástranszparense az erdélyiség etnikai szempontokat felülíró megnyilvánulásaként hirdette a Manchester United elleni mérkőzésen: „Transylvania, this is where we live, this is where we belong”. A dunaszerdahelyiek esetében nincs szükség kódfejtésre, burkolt jelzésekre, az üzenet rétegeinek kibontására: a Téglamezei Stadionban szombaton a mérkőzés első perceiben a DAC-szurkolók a magyar himnuszt énekelték, hangos ria-ria-hungáriázással megtoldva.

A 8500 néző előtt rendezett mérkőzésen a várakozásnak megfelelően az esélyesebb Slovan Bratislava játszott enyhe fölényben, noha 0–0-s állásnál Eric Davis a DAC-nak szerezhetett volna vezetést – tizenegyesét Michal Sulla kapus bravúrral kivédte.

A két dunaszerdahelyi Vidát, Mátét és Kristophert hasznos mezőnymunkájáért dicsérhetjük, a pozsonyiak középpályásaként szervező, osztogató, sőt meglepően sokat ütköző Holman Dávid viszont valódi húzóembernek bizonyult. Az első félidőben több jó passzal és egy bal oldali, 18 méteres szabadrúgásból lőtt kapufával hívta fel magára a figyelmet.

Csapattársa, Ibrahim Rabiu 34. percben, közelről szerzett vezető góljánál nem játszott szerepet, együttese második találatánál annál inkább: a magyar középpályás zseniális ütemben, nagyszerű érzékkel tolta a labdát a védője mellett betörő Andraz Sporar elé, aki a tizenhatoson belül Martin Jedlicka kapust is kicselezve gurított a kapuba. A Slovan 2–0-s győzelmével visszavágott a szeptemberben elszenvedett 5–2-es dunaszerdahelyi vereségért, és tíz pont előnnyel várhatja a karácsonyt.