Francia válogatott lesz a kukás; Hidegkuti, a gázórás - elképesztő melók

Mielőtt bemutatnánk a listán szereplőket, két megjegyzés: az egyik, hogy mint minden lista, ez sem teljes, a másik, hogy itt azok a labdarúgók szerepelnek, akik profi futballistapályájuk előtt munkálkodtak teljesen más területen – a labdarúgó-doktorok hosszú sorát (Sócratestől Fenyvesiig) most nem szemléztük.

AZ ASZTALOSSEGÉD – MORENO TORRICELLI

Huszonkét éves koráig úgy tűnt, Moreno Torricelli reflektorfénytől mentes életet fog élni: focizott a Folgore, illetve az Oggiono együttesében, majd elszerződött az US Caratesébe, miközben egy helyi bútorgyárban dolgozott – asztalossegédként, már ha lehet hinni a forrásoknak. Torricelli tehetségét az égvilágon senki sem szúrta ki egész addig, míg a Juventus bemutató meccset nem játszott a Caratese ellen, Giovanni Trapattoninak pedig meg nem tetszett az erőszakos, csupa szív hátvéd játéka.

„Trap” rögtön intézkedett, Torricelli a próbajátékon meggyőzte a vezetőket, így a Juve kipengetett érte nyolcvanmillió lírát (nagyjából Torricelli négy és fél évnyi fizetését, ha akkori keresetével számolunk). Torricelli „csak egy pár meccset” akart először játszani a torinói nagycsapatban, ennél sokkal több adatott meg neki: 152 bajnokin viselte a zebracsíkos mezt, három bajnokságot, Olasz Kupát, 1993-ban UEFA-kupát nyert a Juventusszal, 1996-ban pedig tagja volt a Bajnokok Ligája-, Szuperkupa- és Interkontinentális Kupa-győzelmet begyűjtő csapatnak. Világ- és Európa-bajnokságon is szerepelt az olasz válogatottal, a Fiorentinával is nyert egy Olasz Kupát, végül 2005-ben az Arezzótól vonult vissza. Egykori munkahelyén, a bútorgyárban emléktáblát állítottak a példás küzdőszellemű védőnek.

„Olyan voltam, mint minden lelkes amatőr. Este hatig melóztam a gyárban, aztán átöltöztem, és mentem edzeni, legalább háromszor egy héten. Innen a vasakaratom, talán ez emelt ki később. Rengeteg áldozatot hoztam, de boldogan emlékszem vissza arra az időre. Akkor is remek lett volna, ha nem jutok el a Serie A-ig” – vallott egy, a La Gazzetta dello Sportnak adott interjúban.

A PIZZAFUTÁR – ANDRÉS D’ALESSANDRO

Az apró termetű „Fejenagy” (El Cabezón) kezéről sem esett le a gyűrű, ha dolgoznia kellett: Andrés D’Alessandro, egy taxisofőr fia korán munkába állt pizzafutárként Buenos Airesben. A támadó középpályás 17 évesen írta alá szerződését a River Plate-hez, de előtte még vízvezeték-szerelőnek (illetve a szaki segédjének…) is betanult. Viszonylag kanyargós életpálya vezetett addig, hogy kinevezzék a (sokadik) új Maradonának, és 49-szeres argentin válogatott, olimpiai bajnok, Libertadores-kupa-győztes klasszis legyen belőle.

A KÉMÉNYSEPRŐ – ROAR STRAND

A Rosenborg BK talán valaha volt legnagyobb legendája és rekordhalmozója néhány hete vonult vissza – 21, trondheimi mezben eltöltött év, 16 norvég bajnoki cím és több mint 600 tétmérkőzés után. A Rosenborg sikereinek kovácsa, Nils Arne Eggen megkövetelte a nyolcvanas évek végén a játékosaitól, hogy legyen polgári foglalkozásuk is, így Strand egy merész húzással kitanulta a kéményseprő mesterséget. Simán oda lehet adni neki a világ legjobban focizó kéményseprője címet.

A KUKÁS – STEVE SAVIDAN

A francia labdarúgóé a legcirkalmasabb pályák közül való: Steve Savidan eleve csak húszévesen került be a profi futballba, de előbb az Angers, aztán a Chateauroux, később az Ajaccio, majd az Angers (ismét) és a Beuvais mondott le könnyű szívvel a szolgálatairól, hogy aztán a támadó az Angouleme csapatához kerüljön. Pénz nem volt, a csapat félprofiként működött, Savidan pedig a megélhetésért előbb kukásként, aztán pultosként dolgozott.

„Élő bizonyítéka vagyok annak, hogy a kiválasztási rendszer nem mindig működik. Rengeteg esélyt kaptam, és egyikkel sem éltem, önpusztító életmódot folytattam. Aztán a Valenciennes-ben helyre tettek” – vallott Savidan a nehéz évekről.

Helyre, bizony, nem is akárhogy: a Valenciennes megfigyelőit meggyőzte Savidan 37 bajnokin szerzett 12 gólja, szerződtették, ő pedig ezt azzal hálálta meg, hogy a harmadik ligából az elsőbe lőtte a csapatot néhány év alatt. Savidan 28 évesen játszotta első élvonalbeli bajnokiját, a 2006–2007-es idényt a második helyen zárta a góllövőlistán, és – már Caen-játékosként – bekerült a válogatottba is. A hihetetlenül lelkes játékost végül szíve hagyta cserben egy orvosi vizsgálaton, 31 évesen eltiltották a labdarúgástól. Savidan ma gyerekeket edz, de nem labdarúgásra, hanem jégkorongra tanítja a kicsiket – tudniillik fiatal korában ő maga is hokizott.

A VILLANYSZERELŐ – STUART PEARCE

A brutális lövőerejű és brutális játékstílusú „Psycho”, az utóbbi harminc év egyik legprímább angol hátvédje a Wealdstone amatőr csapatában rúgta a labdát, és segéd-vízvezetékszerelőként, majd képzett villanyszerelőként melózott – hogy aztán a Coventry Cityn keresztül a kétszeres BEK-győztes Nottingham Foresthez kerüljön. Lehet, hogy Pearce nem teljesen bízott benne, hogy élvonalbeli futballista lesz – ugyanis a meccsnapra kiadott szurkolói füzetben hirdette villanyszerelői szolgáltatásait –, de nem kellett aggódnia, mint ahogy ezt több száz bajnokija, 78 válogatott szereplése és vb-, valamint Eb-elődöntője bizonyítja.

„Kitanultam a szakmát, aztán jöttek, hogy igazoljak az első osztályba. Elképesztő volt… Mindent megtettem, hogy ne kelljen visszamennem melózni, mert pontosan tudtam, milyen volt reggel hatkor munkába indulni, és sok mai játékos ezt el sem tudja képzelni. És amit végül elértem, az nem is olyan rossz egy villanyszerelőtől, ugye?” – emlékezett vissza.

A HITELSZAKÉRTŐ – TROY PERKINS

A washingtoni DC United volt kapusa egy hitelintézetnek volt évekig a munkatársa, és ennek híre a szurkolók között is elterjedt, akik erre kitettek neki egy „Troy saves – and loans” feliratú transzparenst…

A TESTDUBLŐR – MAT MITCHEL-KING

A kiváló testfelépítésű angol védő és védekező középpályás félprofi labdarúgóként sajátos jövedelemkiegészítést mondhatott a magáénak: testdublőrként szerepelt, többek között Rio Ferdinandet „helyettesítette” egy Nike-reklámban. A dublőrködésnek csak akkor szakadt vége, mikor Mitchel-King profi szerződést írt alá a Crewe Alexandrához.

A PÁLYAMUNKÁS – JÚLIO CRUZ

A kitűnő argentin csatár viszonylag alacsonyról indult a klubhierarchiában: a Banfieldnél pályamunkásként nyírta a füvet, mígnem egyszer nem volt meg a megfelelő létszám egy edzőmeccsen, Óscar López tréner pedig megkérte a fűnyíróval ügyködő srácot, hogy ugyan, álljon már be. Cruz – aki korábban már a Temperleyben is igazolt futballista volt – gyorsan meggyőzte az edzőt arról, hogy árnyalatnyival hasznosabb támadóként, mint pályamunkásként, aláírt egy profi szerződést, útja a River Plate-be, majd a Feyenoordba, a Bolognába és az Interbe vezetett, de ekkor kapott beceneve örökké vele marad: El Jardinero, azaz „a kertész”.

A KOLBÁSZFŰSZEREZŐ – CHRIS WADDLE

Minden idők tán legtechnikásabb angol középpályása minden idők egyik legnagyobb vétele is. Waddle a durhami Tow Law Town FC-ben játszott – szóljon, ha valaki hallott már a csapatról –, majd egy kolbász- és húsospite-készítő üzemben dolgozott, mint kolbászfűszerező…

„Sosem készítettem kolbászt, csak a fűszerezést bízták rám. A Sunderland hívott kéthetes próbajátékra, majd a Newcastle is, de oda nem tudtam elmenni, mert a kolbászkészítő üzemből csak két hétre tudtam eljönni szabadságra. Végül a Newcastle kivárta, hogy lejárjon a szerződésem” – mesélte.

A Toon végül ezer kemény fontot fizetett Waddle-ért, és ez bátran mondhatjuk, jó üzletnek bizonyult: a középpályás 590 ezer fontért ment később a Tottenhambe, majd 4.5 millióért(!) az Olympique Marseille-be, amellyel három bajnoki címet szerzett és BEK-döntőt játszott, no meg az OM történetében a második legjobb játékosnak választották…

Pearce szavait módosítva – egész jó egy kolbászfűszerezőtől.

A SZEMETESZSÁK-ELADÓ – GRAFITE

Savidanhoz hasonlóan mélyről küzdötte fel magát Grafite, a Wolfsburg gólerős brazil csatára. A szegény családba született Edinaldo Batista Libaiano szemeteszsákokkal házalt, mert ennél jobb kenyérkereseti lehetősége nem kínálkozott.

„Nem volt ez szokatlan munka, sok ember házal ma is szemeteszsákokkal Sao Paulóban. Pénzt kellett valahogy keresnem, mert meg kellett élni valamiből a családnak. Munka volt, pénzt kaptam érte, ennyi. Sosem felejtem el ezt az időszakot, ráadásul közben rengeteg pozitív dolgot tanultam” – vallott a FIFA honlapjának a Wolfsburg bajnokcsapatának kulcsjátékosa.

A SZÓDÁS – I. M. VIJAYAN

Egy kevésbé ismert név, no nem Indiában: a hatalmas országban őt tartják az egyik legprímább valaha volt futballistának, ezt az is jelzi, hogy háromszor választották az év játékosának és 79 alkalommal hívták meg a válogatottba.

A mélyszegénységben felnövő (egy sárból tapasztott kunyhóban született) Vijayan mindig is közel volt a pályához, ugyanis a keralai Trichur-stadionban üvegenként két centért szódát árult a szurkolóknak. Nem volt sok választása, ugyanis édesapja meghalt, édesanyja meg alig keresett valamicskét takarítónőként. Vijayan tehát árulta a szódát és az üdítőt, megtetszett neki a futball, elkezdett gyakorolni – 12 éves koráig egy pár cipőre sem tellett neki. Egy kiválasztótáborban szúrta ki a Kerala Police, innen már egyenes út vezetett fölfelé – az egykori szódaárus srácból India legjobban fizetett és legnépszerűbb futballistája lett. Vijayan nem mindennapi sztoriját film is megörökíti.

A KŐMŰVESEK – IAN WRIGHT, GEOFF HORSFIELD ÉS DEAN WINDASS

A Crystal Palace és az Arsenal legendája élő bizonyíték arra, hogy az angol megfigyelőrendszernek is vannak hibái – Wrightban senki sem fedezte fel a rendkívüli tehetséget ifikorában. Wrightot 14 éves korában minden környékbeli profi klub elküldte a pálya környékéről is, így a fiatal srác kőművesnek tanult. Wright egy hétre még börtönbe is került – nem fizette be a közlekedési kihágások miatti büntetéseket –, majd saját bevallása szerint lenyugodott, de 22 éves koráig a profi futballnak a szele sem csapta meg.

Wrightot végül a nagynevűnek semmiképpen sem nevezhető Dulwich Hamletben szúrta ki a Crystal Palace játékosmegfigyelője, Peter Prentice. A fiatalember próbajátékon meggyőzte a menedzsert is, szerződést kapott, és elkezdte ipari mértékben szórni a gólokat. Wright ünnepelt kedvenc lett a „sasoknál”, majd az Arsenalnál is, bajnokságot, FA-kupát, KEK-et is nyert, beválasztották az angol futball Hírességek Csarnokába.

Adódik a kérdés: hová tették a szemüket a játékosmegfigyelők?

Wrighton kívül szintén kőművesként dolgozott a Birmingham City egykori nagydarab centere, Geoff Horsfield is, akinek szavai megszívlelendők.

„Nem volt egy fényes meló, de megtanított arra, hogy igazán értékeljek mindent, amit a futballal elérek. A legtöbb játékos a futballvilágban nő fel, egyfajta burokban, semmit sem lát ezen kívül. Nekem kőkeményen dolgoznom kellett, miközben amatőrként fociztam, és ez nagyon nehéz volt. Sosem gondoltam volna, hogy eljutok idáig.”

Dean Windass, a Hull City legnagyobb legendája is kőművesként kereste a kenyérre valót, mondjuk a „széle-hossza egy”, kissé tömbszerű testalkatú játékosból ezt simán ki is lehetett nézni. Önéletrajza „Cigányfalvától a Premiershipig” alcímmel jelent meg – Windasst ifiként kirúgta a Hull, hogy aztán előbb mirelit árukat pakoljon, majd beálljon kőművesnek. Valódi kőkemény munkásgyerek volt – emlékezetes megmozdulása, hogy egyszer (mellesleg a nemzetközi fair play napon) nemes egyszerűséggel tökön ragadta ellenfelét –, akivel senki sem akart kikezdeni. A Hull City történetének ő a legjobb játékosa a szurkolók szavazata szerint – az egykor elküldött Windass volt az, aki a feljuttatta góljával a klubot az élvonalba, először a „tigrisek” históriájában.

A TARGONCÁS – ADAMO COULIBALY

A debreceniek hatalmas darab csatára néhány éve a teljes ismeretlenségnek méltán örvendő Neauphle-Le-Chateau-ban focizott, közben pedig a Peugeot poissyi gyárában dolgozott, mint éjszakai műszakos targoncavezető. Neki sem volt sok választása, mert a francia hetedosztályban a kereset minimális – ehhez képest Coulibaly a 2006-os targoncázástól eljutott a 2009-es BL-csoportkörig. Nem rossz.

EGY VALÓDI MINDENES – PETER SCHMEICHEL

A lengyel származású dán óriás minden lehetőséget megragadott arra, hogy egy kis pénzt keressen: dolgozott egy textilgyár fehérítőüzemében, egy évig idősek otthonában takarított, majd egy WWF-boltot vezetett. A már Hvidovréban védő Schmeichel később majdnem apósa szőnyegpadló- és parkettázó cégéhez került, de végül a Bröndbynél aláírt egy jó profi szerződést, a többi pedig már történelem…

A GÁZÓRA-LEOLVASÓ – HIDEGKUTI NÁNDOR

Az MTK (talán) legnagyobbja, az Aranycsapat középcsatára még karrierje kezdetén, 1940-től 1943-ig a Gázművek csapatában lődözte sorra a gólokat, a pályán kívül pedig gázóra-leolvasóként dolgozott – mint azt a Főgáz megjegyzi, ez bizalmi állásnak számított, és nem tölthette be akárki.

A PÉKSEGÉDEK – TURAY JÓZSEF, JÜRGEN KLINSMANN

A Ferencváros első „Császára" Turay József volt, a remek felépítésű csatár, akiért rajongtak a nők. A szegény munkáscsaládból származó „Suttyó” (ez volt a „császári cím” előtti beceneve) eredeti foglalkozásáról legendák keringtek – idézzük Bolgár István könyvét.

„Ez a 182 cm magas, karcsú fiatalember szerette az életet és mindazt, ami széppé teheti. Az egyszerű munkáscsalád gyermeke beutazta a fél világot. Közismert személyek, írók, újságírók, színészek lettek a barátai. Jó megjelenése, vonzó tekintete a nők érdeklődését is felkeltette. A pletykák azt mondották róla, hogy túlságosan szereti a gyengébb nemet. Végül is nem vehető zokon egy egészséges, életerős fiatalembertől, ha olykor-olykor észreveszi, hogy nők is élnek a földön…

Szeneslegényként emlegették, noha egy pékségben dolgozott. Még azt sem átallották ráfogni, hogy írni, olvasni sem tud, analfabéta. Ráfogták, hogy pénzéhes profi, aki akkor és ott játszik, ahol jobban kibélelik a pénztárcáját százasokkal. De a népszerűségét sose vesztette el, mert minden meccsen a kötelességérzet vezette: tudta, hogy a közönséget ki kell szolgálni a játéktudásával, odaadó küzdeni akarásával.”

Ha már kenyérkereset, itt jegyezzük meg zárójelben egy másik klasszis péksegéd-csatár nevét is: Jürgen Klinsmann a családi pékségben dolgozott, így valószínűleg ő a legjobb zsömlét sütő világbajnok.

Vissza az első magyar Császárhoz: Turay az FTC-t és az ősi rivális MTK-t is megjárta, tagja volt az első vb-ezüstérmes magyar válogatottnak – csillogó karriert futott be a szegény kezdetek után.

Mint ahogy az e heti Sportlegek szereplői közül mindannyian magasra kerültek ahhoz képest, ahonnan indultak – pályájuk példa lehet az akadémiák védettségében felnövő fiataloknak is.