Olimpia 2036: Budapest kiindulási helyzete jobb, mint hét évvel ezelőtt volt

Élénken élnek még bennünk az alig három hónappal ezelőtt véget ért párizsi olimpia emlékei, a szép magyar sikerek, a nemzetközi csillagok elképesztő produkciói, a sporttörténeti diadalok, de nincs megállás, máris aktuális a kérdés, kik szállnak ringbe a következő, még szabad nyári játékok megrendezéséért. A 2036-os olimpia házigazdájáról legkorábban 2026-ban vagy 2027-ben (inkább ennél egy-két évvel később) hoz döntést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, legalábbis tavaly ősszel erről beszélt Kolinda Grabar-Kitarovic, aki a leendő nyári olimpia rendezőjét kereső, 2019-ben létrehozott testület elnöke – nem mellesleg 2015 és 2020 között horvát köztársasági elnök, jól emlékezhetünk rá, amint hazája labdarúgó-válogatottjának szurkol a horvát ezüstéremmel záruló 2018-as világbajnokságon. Azért sem sieti el a NOB ezt a fontos döntést, mert jövőre új vezetőt választ, március 18. és 21. közötti athéni ülésén kiderül, ki lép a német Thomas Bach örökébe, aki 2013 óta irányítja a szervezetet – az új elnök mandátuma június 24-én venné kezdetét.

Hét évvel ezelőtt, 2017-ben, a NOB szeptember 13-i limai ülésén egyszerre osztotta ki a 2024-es és a 2028-as játékok rendezési jogát. Az idén lebonyolított párizsi esemény megrendezéséért eredetileg hat város harcolt, Boston és Hamburg 2015-ben lépett vissza, utóbbi lakói népszavazáson dönthettek arról, szeretnének-e olimpiát, és 51.6 százalékuk ellene voksolt, amit Olaf Scholz jelenlegi német kancellár, akkori hamburgi polgármester csalódottan vett tudomásul. Egy évvel később Róma is kihátrált anyagi nehézségekre hivatkozva, aztán 2017 februárjában mi következtünk. A Momentum Mozgalom, amely hamarosan párttá alakult, 2017. januárjában azzal vált híressé vagy hírhedt­té (kinek milyenné), hogy „NOlimpia” néven kampányt indított és aláírásokat gyűjtött azért, hogy fővárosunkban is népszavazás határozzon az olimpia esetleges megrendezéséről. Az ívet több mint 260 ezren szignózták, de hogy ezek közül mennyi volt érvényes, annak nem lett jelentősége, a népszavazás kiírásáig el sem jutottunk, merthogy február 22-én a súlyos presztízsveszteség elkerülése érdekében arra az elhatározásra jutott Orbán Viktor miniszterelnök, Tarlós István főpolgármester és Borkai Zsolt MOB-elnök, hogy hazánk visszavonja olimpiai pályázatát. A kormányhatározatban az állt, hogy az olimpiarendezéshez kapcsolódó, korábban létrejött nemzeti egység felbomlott, az olimpia ügye pártüggyé vált, ezért nem tartható fenn a pályázat.

Azóta Budapest atlétikai világbajnokságot, két vizes világbajnokságot (három év múlva jön a következő) hozott tető alá, több mérkőzést megrendezett a 2021-es labdarúgó Európa-bajnokságon a 2019-ben átadott új Puskás Arénában, hazánkban tekert a Giro d’Italia kerékpáros körverseny mezőnye, és most tényleg csak a leglényegesebb sporteseményeket soroltuk fel. Mintha a vállalkozó kedvünk hatványozottan megnőtt volna az olimpiarendezés lehetőségének kútba esése után, nagy létesítmények épültek, és természetesen minden adandó alkalommal bizonyítottuk, hogy vendégszerető és jó házigazdák vagyunk. Az olimpia viszont más kávéház, a lemaradásunk a lehetséges helyszínek terén sokkal kisebb gátja már a rendezésnek, mint a közösségi közlekedésben mutatkozó problémák, vagy akár a szállodai férőhelyek nem elégséges száma. Szóval nem meglepő, hogy megvan a magyar szándék a 2036-os pályázatra (pontosabban fogalmazva az érdeklődésre), de kellő óvatosság is párosul hozzá, és ha sikerül a körülményekhez képest rentábilissá tenni a procedúrát, kínálkozhat sansz arra, hogy népszavazással vagy anélkül a polgárok többsége az olimpiai projekt mögé álljon. Ez a folyamat a tájékozódás megindítását illetően viszonylag könnyedén kivitelezhető, ahogy azt a Závecz Research október végén a MOB megbízásából készített felmérése is megmutatta.

Vajmi kevés értelme lenne az olimpiarendezési szándékot végigverni egy olyan városon, amelynek vezetősége egyáltalán nem szeretné, hogy helyet adjon a világ legnagyobb szabású sporteseményének. Ebből a szempontból körvonalazódni látszik egyfajta kompromisszum a kormányzat, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) és Budapest között, ami nagyon fontos, ha minden résztvevő azt akarja, ne szaladjanak vakvágányra az elképzelések. Karácsony Gergely, a főváros főpolgármestere másfél héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján arról beszélt, csak a többségi társadalom támogatását élvező olimpia jöhet szóba Budapesten, amelyhez történelmi léptékű városfejlesztés is kapcsolódik, ez utóbbi az elsőrendű az ő szempontjából. Úgy véli, a sportinfrastruktúra gyakorlatilag készen áll, viszont feltétlenül szükség van egy átfogó tervre és megállapodásra, amely magában foglalja a közösségi közlekedés, az út- és a közműhálózat, a zöld infrastruktúra fejlesztésének kérdését, valamint a lakhatási válság enyhítését célzó beruházásokat. Hozzátette, azt tartaná ideálisnak, ha a rendezési szándék megerősítésének ügyében budapesti népszavazás lenne. Szó volt róla, hogy a Fővárosi Közgyűlés október 30-i ülésén tárgyalhat az esetleges olimpiai pályázatról, azonban a téma végül nem került be a napirendi pontok közé.

A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt a közelmúltban a Nemzeti Sportrádió Sportreggel című műsorában kommentálta, hogy a MOB és a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) közös tájékozódásra és döntés-előkészítő együttműködésre kérte fel a fővárosi önkormányzatot (a fővárosi kabinet álláspontjáról bővebben keretes írásunkban olvashatnak).

„Nagyon fontos, hogy ez egy »no build games« legyen, ne építsünk ezért stadionokat, ne építsünk drága infrastruktúrát. A dolog meg van fordítva: miért jó ez az országnak, miért jó ez a városnak? Ha »no build gamesről« beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy a meglévő sportinfrastruktúrát használjuk. Ez természetesen kiterjedhet az országra, vagy akár az országhatáron túlra is” – fogalmazott a sportvezető. Gyulay Zsolt szerint egy ilyen olimpia megrendezésének lehetőségét szeretnék megvizsgálni a fővárossal közösen a következő kettő–négy évben, hosszabb távon pedig egy olyan terv elkészítése a cél, melynek nyomán a NOB meghívná a magyarokat a célzott tárgyalásokra (targeting dialogue).

A legutóbbi, párizsi olimpia költségei az előzetes becslések szerint mintegy 4.38 milliárd euróra (nagyjából 1730 milliárd forint) rúgtak volna, csakhogy a valódi kiadásokat az olimpia után már nagyjából 8.2 milliárd euróra becsülték. Ebben az őrületes összegben még nincs benne az infrastruktúra-fejlesztés, például a Szajna tisztítására szánt pénz (hozzávetőleg 1.4 milliárd euró), vagy a párizsi 14-es metróvonal meghosszabbítása nagyjából 3.5 milliárd euróért. Persze ezek olyan beruházások, amelyeknek hosszú távú hatását a helyi lakosok élvezhetik, ugyanakkor azt is látni kell, hogy míg az eredeti költségvetési tervek szerint a kiadások mindössze négy százalékát fedezte volna a francia állam, a Washington Post azt írja, az állami számvevőszék szerint 3-5 milliárd euró közpénz ment el a játékokra – szintén az infrastruktúra-fejlesztések nélkül. Ezeknek a költségeknek a megtérülése nehezen mérhető, hiszen a legtöbb becslés csak az olimpiai fejlesztések pozitív hatásával számol, a negatívakkal nem. A turizmus például természetesen fellendült az olimpia alatt, ugyanakkor meg is változott. Az akkor Párizsba utazók szinte kivétel nélkül a sportesemények miatt mentek oda, és olyan hagyományos turisztikai szereplők, mint például a taxisofőrök vagy az étterem-tulajdonosok bevételei csökkentek. A játékok hatása azonban a záróünnepség után is tart. „Az olimpiák szervezésének valós pénzügyi hatásai mindig parázs vitát szülnek a sportközgazdászok között – mondta a University of South Carolina professzora a MarketWatchnak. – Ami viszont egyértelmű, hogy az olimpiai rendezés láthatóbbá és vonzóbbá teszi az adott várost a turisták szemében, ez pedig nemcsak az olimpia idejére vonatkozik, hanem még jóval a játékok után is érezteti hatását.”   K.-SZ. B.

2028-ban Los Angeles következik, 2032-ben Brisbane, előbbinek ugyebár már hét éve odaadták a rendezés lehetőségét, az ausztrál város 2021-ben nyerte el a jogot. Noha felröppentek olyan hírek idén tavasszal, hogy visszalépne a nagyszabású eseménytől, ezeket az információkat Thomas Bach határozottan cáfolta, kacsának nevezte.

2036-ra ugyanakkor temérdek érdeklődővel számolhatunk, amelyek megcélozzák az állandó párbeszéd fenntartását a NOB-bal, azon belül a fentebb említett, a nyári olimpia házigazdáját becserkészni szándékozó testülettel. Hogy az új eljárásrend mennyire segíti az átláthatóságot, arról azért el lehetne vitatkozni, mindenesetre a jelentkezőknek ehhez kell alkalmazkodniuk a jövőben. A megerősített ajánlattevők között találjuk az indonéziai Nusantarát; a török metropoliszt, Isztambult, amely a 2000-es, a 2008-as és a 2020-as játékokra is sikertelenül pályázott; Indiát, amely még nem egyértelműsítette, melyik városával szállna csatába, valamint a chilei Santiagót – a dél-amerikai ország a következő években egy rakás sportesemény megrendezésével igyekszik trenírozni magát a legnagyobb falatra.

A potenciális érdeklődők körében Magyarország mellett több ázsiai nagyvadon kívül (a katari Doha célba érése, egyúttal az első olimpia a Közel-Keleten nem lenne meglepetés) Dél-Afrika és Egyiptom, illetve Kanada (Toronto és Montreal közösen) is szerepel. A további európai opciók egyike Firenze és Bologna együtt, vagyis Olaszország Toszkána régiója mutatott érdeklődést, ahogyan a 2006-os téli olimpia rendezője, Torino is. Minden jel szerint versenybe lép Dánia fővárosa, Koppenhága, akárcsak Barcelona, amely 1992-ben lebonyolította már a nyári játékokat, s most nyitott lenne a 2036-os, a 2040-es vagy a 2044-es olimpia megrendezésére is. Lengyelország eggyel óvatosabb, Donald Tusk miniszterelnök augusztusban arról beszélt, a 2040-es vagy a 2044-es ötkarikás játékok lebegnek a szemük előtt, a 2036-osra még nem állnak készen.

A mostani pályázati rendszerben nyílt, célzott párbeszédek zajlanak, így viszont az esélyeket is nehezebb megtippelni, hiszen nem tudjuk, kivel milyen szinten beszél a NOB. Természetesen jó néhány város már megerősítette, hogy szívesen vendégül látná a 2036-os játékokat, az biztos, adott esetben Budapestnek jelentős konkurenciája lenne. Idén európai olimpia volt, most következik kettő Európán kívüli, ha ezt a sormintát nézzük, akkor 2036-ban ismét európai helyszíne lehet a nyári játékoknak. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az elmúlt években több sportág esetében olyan országok léptek elő rendezőként, például az arab világból, amelyek korábban nem voltak jelen. Sportlétesítmények terén nem állunk rosszul, azonban az atlétikai stadiont visszabontották, kérdés, lehet-e ismét felfejleszteni nagyobb befogadóképességűre, de nincsen pályakerékpározáshoz szükséges velodromunk sem. A kiegészítő infrastruktúrát tekintve rengeteg olyan fejlesztés kerülhetne napirendre, amelyekre egyébként is szükség lenne, és az olimpia jó katalizátorként szolgálna. Közlekedési szempontból példaként lehet említeni, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret kötött pályán összeköthetnék a várossal, továbbá autópályákat is lehetne fejleszteni. A szállodák kapacitását szintén növelni kell, jelenleg egy olimpiához nem lenne elég, ami van.

Hogy mifelénk végül mi kerekedik ki az újabb olimpiai álomból, egyelőre nem sejthető. Talán nem érdemes leszűkítenünk a horizontunkat nekünk sem a 2036-os játékokra, a hosszabb távú gondolkodás kifizetődő lehet. Az is fontos kérdés, meddig idegenkedik még a NOB attól, hogy társrendező országokat vessen be, ahogyan megannyi sportágban ez már jó ideje divatosnak számít – ez a konstrukció növelné az esélyét egy kelet-közép-európai olimpiának, amelyben akár Béccsel, Belgráddal, Prágával vagy Zágrábbal is „cimborálhatnánk”.