Futballcsata Glasgow-ban – a Celtic és a Rangers 1888 óta írja a skót drámasorozatot

Öreg barátok találkozása – alighanem senkinek sem a glasgow-i Celtic–Rangers futballderbi jut eszébe, ha e szavakat olvassa. Mégis, ha a párharc elnevezésének (The Old Firm) eredetét kutatjuk, azzal szembesülünk: nem mindig volt olyan ádáz ellentét Skócia legnagyobb városának két meghatározó klubja között, mint az elmúlt évtizedekben. Egyes források arra vezetik vissza az elnevezés eredetét, hogy a két csapat egyik első összecsapását a helyi kommentátor a békés légkör miatt így aposztrofálta, mások viszont az 1904-es Skót Kupa-döntő előtt megjelent szatirikus reklámra utalnak, amely egy idős embert ábrázolt, hasán és hátán egyaránt táblával, a „Patronise the Old Firm” (Állj az öreg cégek mellé) szöveget hirdetve, arra utalva vele, hogy bár a Celtic és a Rangers ellenfelek, pénzügyileg mindketten jól járnak a kettejük rivalizálásával megmozgatott embertömegtől származó bevétellel.

Így vagy úgy, az 1888. május 28. óta – amikor először meccselt egymással a két alakulat – eltelt csaknem 135 évben sem a klubok szurkolói, sem a csapatok játékosai, de még az egyesületek vezetői sem kerültek közel egymáshoz, a rivalizálás azóta is tart.

A statisztikát böngészve megállapíthatjuk: elképesztő, mennyire domináns ez a két klub Skócia labdarúgásában. A skót liga XIX. század végétől íródó történetében a Celtic és a Rangers összesen 107 alkalommal lett bajnok (52–55-ös leosztásban), a kupagyőzelmek tekintetében azonban a zöld-fehérek állnak jobban, hiszen 40 elsőségükkel szemben riválisuk „mindössze” 34-et jegyez. Ráadásul egészen 2012-ig, amikor a Rangerst pénzügyi okok miatt kizárták a ligából és a negyedosztályba száműzték, csak ez a két csapat mondhatta el magáról, hogy az első osztály megalapítása óta minden idényt abban kezdett.

A lokáció és a többnyire kiegyensúlyozott küzdelem mellett azonban társadalmi, politikai és vallási okai is vannak, hogy a két klub és szurkolói a mai napig a másik fél fő ellenlábasaiként definiálják magukat. A Rangerst 1872-ben alapították, 16 évvel azelőtt, hogy a nagy éhínség elől Skóciába menekülő, keresztény gyökerű írek életre hívták a saját identitásukat képviselő Celticet. A Glasgow keleti részét elözönlő emigránsok hatalmas közösséget alkottak és a protestáns skótok, akik hagyományosan a Rangers szurkolói, hamar meglátták bennük a riválist. A vallási polarizáció olyan erős volt Glasgow-ban, hogy évtizedeken keresztül élt az íratlan törvény, egyik klub sem igazolhat játékost az ellenkező felekezetből. Ennek az ellentétnek még Alex Ferguson, a Manchester United később lovaggá ütött legendás vezetőedzője is áldozatul esett játékosként, amikor katolikus vallású felesége miatt a Rangers-szurkolók ellene fordultak az 1969-ben a Celtic ellen 4–0-ra elveszített kupadöntő után. Az átigazolásokra vonatkozó íratlan szabály pedig csak 1989-ben tört meg, amikor Graeme Souness, a kékek akkori vezetőedzője katolikus, ráadásul volt Celtic-játékost szerződtetett Maurice Johnston személyében.

A már említett társadalmi ellentét és a szurkolói csoportok közötti viszály felszításában nagy szerepe volt John Ure Primrose, néhai skót kereskedőnek, aki 1912 és 1923 között volt a Rangers elnöke. A politikus-üzletember szándékosan formálta klubja identitását úgy, hogy az szöges ellentétben álljon mindennel, amit a Celtic képvisel(t). Az unionizmust – vagyis a Brit-szigetek egyesülését közvetlen londoni irányítás alatt – támogató elnök katolikus- és írellenes eszméi pedig a mai napig áthatják az egyesületet fanatikusan követők szellemiségét, akárcsak az ír nacionalizmushoz kötődés a másik oldal szimpatizánsait.

A két klub mindig is fontos – ha nem is meghatározó – szereplője volt az európai kupasorozatoknak. A kontinensen elért sikerekre egyértelműen a Celtic-szurkolók lehetnek büszkébbek, hiszen csapatuk egyetlen skóciai alakulatként 1967-ben elhódította a Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája trófeáját, míg a Rangers legnagyobb európai dicsősége, hogy legyőzte a Dinamo Moszkvát a már szintén megszüntetett sorozat, a Kupagyőztesek Európa-kupája 1972-es fináléjában.

Április 8-án újra összecsap egymással a két örök rivális telt ház előtt a Celtic Parkban és könnyen lehet, hogy a mérkőzés a bajnoki cím sorsát is meghatározza. A zöld-fehérek címvédőként és kilencpontos előny birtokában fogadják a Rangerst, a kék mezesek James Tavernier csapatkapitány vezérletével szeretnének újra Skócia futballtrónjára ülni. Az angol jobbhátvéd egyébként nem csak személyisége, de posztja dacára góljai miatt (ő áll a házi góllövőlista élén) is kihívó fél húzóembere. A másik oldalon a japán középcsatár, Furuhasi Kjogo lehet a nyerőember, aki 30 forduló után már 20 gólnál jár a skót bajnokságban. A Celtic egy esetleges győzelemmel közelebb kerülne szomszédjához, és kettőre csökkentené a két csapat örökmérlegében meglévő lemaradását.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április 8-i lapszámában jelent meg.)