Ilyen válságot kívánunk minden kedves olvasónknak!

Nagy csodák történtek az AS MONACO háza táján, amióta 2011-ben a világ egyik leggazdagabb embere, az orosz Dmitrij Ribolovljev megvette a klubot, hiszen a másodosztályból a Ligue 1 élmezőnyébe és a Bajnokok Ligája végjátékába rakétázott a csapat, és érkezett az évek során Koman Vladimir, Lucas Ocampos, Falcao, James Rodríguez, Joao Moutinho, Geoffrey Kondogbia, Lacina Traoré, Bernardo Silva és Ajmen Abdennur – hogy aztán 2014-ben kis híján összeomoljon a kártyavár, legfőképpen állítólag az elnök ötmilliárd euróba kerülő válása miatt.

Cherchez la femme…

A tündérmese ugyan nem ért véget, de Falcao és J. Rodríguez gazdagabb vizekre hajózott – a mostani átigazolási szezonban pedig Kondogbia, Yannick Ferreira Carrasco, Ocampos és Nicolas Isimat-Mirin eladása teremtette meg az erősítési alapot, a kolumbiai gólsast ismét kölcsönadták a Premier League-be, Munir Obbadi és Dimitar Berbatov pedig szerződése lejártával távozott.

A szűrő, Kondogbia húszmilliójába került anno a Monacónak, a belga szélső, Carrasco még 2010-ben 600 ezres kompenzáció mellett érkezett a tartalékokhoz a genki ifiktől, míg a karmester Ocamposon, a védő Isimat-Mirinen, a középpályás Obbadin bukott pár milliót; Berbatov pedig bőven megszolgálta aláírási pénzét az elmúlt idényben összehozott kilenc góljával és két gólpasszával.

Igen felkapott mostanában a tunéziai bekk, Abdennur (Milan, Juventus, Atlético Madrid, Liverpool, Roma, West Ham, Bayern München, Barcelona), míg Moutinhót az Inter és a Zenit vinné.

Ribolovjev, pontosabban monacói jobbkeze, Vagyim Vasziljev alelnök és sportigazgató igen bőkezűen forgatja a bevételeket, amiből akár igen rosszul is kijöhet a hercegségbeli klub – vagy példát mutat mindenki számára, hogyan kell a szó szoros értelmében gazdálkodni az UEFA fair play kényszere alatt.

Az azért tény, hogy finoman szólva is túlértékelten, 15 millió euróért jött a Carrasco-helyettes Ivan Cavaleiro a Benficától (igaz, hogy már felnőttválogatott, de az elmúlt idényben a Depor színeiben összesen csak 6 kanadai pontot termelt), egymillióval kevesebbért a mali karmester-támadó, Adama Traoré, a nyári U20-as világbajnokság aranylabdása, aki a Lille színeiben ugyan csak elvétve mutatta meg a zsenialitás jeleit, de árát a csillagos egekbe emelte a PSG, a Manchester United és a Liverpool érdeklődése.

Még jobb vételnek tűnik az argentin Berbatov-pótló, de támadó középpályásként is fungáló Guido Carrillo, akit 8.8 millióért engedett el csak az Estudiantes, mert 19 gólt lőtt a legutóbbi ottani szezonban; helyettesei a „négymilliós” Thomas Lemar, a gall U-válogatottak nagy reménysége és a rivális Lyontól (és a Juventus orra elől) elhappolt Fares Bahlouli lesznek. Utóbbi szintén a francia korosztályos válogatottak alaptagja.

A Real Madridban is megforduló brazil jobbhátvédet, Fabinhót már kétszer is kölcsönkérték a hercegségbeliek, most végleg megvették „végre” (miközben a Manchester City már legyeskedik is körötte). Mindössze húszéves a támadómindenes, Corentin Jean, akinek játékjogáért négymilliót kért a Troyes, amely íziben kölcsön is kapta egy évre a Ligue 2-ben tíz góllal záró labdarúgót. Ilyen egy igazi ment-jött!

A legnagyobb nyári fogás egyértelműen a „Fáraó”, azaz a milanos Stephan El Shaarawy, akit kétmillióért adott kölcsön a Milan, de 16-18-20 (forrása válogatja) milliósra rúgó vételi opcióval. Véleményünk szerint ha a sokoldalú támadót végre elkerülik a sérülések, Monacóban helyére kerül a futballvilágban, és keserűen megbánja a Milan még ezt a vételi opciót…

A sokak által előre jelzett nagy Monaco-összeomlásról meg elég legyen annyi, hogy El Shaarawy öt évre írt alá, szezononkénti hárommillió eurós fizetségért.

Nagy reményeket fűznek a Cavaleiróval együtt a Benficától (kölcsönbe, vételi opcióval) érkező szélsőhöz, Hélder Costához, a Chelsea-től a Falcao-ügylet farvizén kölcsönkapott horvát középső középpályáshoz, Mario Pasalichoz, és a második csapatból felkerült jobb oldali védőhöz, Yarouba Cissakóhoz, és elválik majd, milyen lesz a kölcsönből megtérő Pi élete Monacóban.

Mindezek a történések azt húzzák alá, hogy immáron letett arról Ribolovjev, hogy felvásárolja a nemzetközi futballvilág legjobbjait, hogy új PSG, új Chelsea vagy új Manchester City legyen, ehelyett elkezdtek a szó jó értelmében véve üzletelni – mint láthattuk, meglehetősen nagy kockázatot vállalva – a méregdrága ígéretekkel.

Hogy mire visz mindez, nem sejteni még, a Porto (mostanában sikeres) vagy az Ajax (mostanában sikertelen) példája is a régi diszkós ismerkedési bölcsességet igazolja: kockázat nélkül nincs haszon!

Mindeközben a lassan már 40 éves Ricardo Carvalho meghosszabbította szerződését, és hasonlóképpen cselekedett a 20 éves korhoz a megfelelő irányból közel lévő támadó, Anthony Martial is, akit igencsak kerülget a Tottenham. A londoniak első ajánlata angol értesülések szerint 21 millió euróról szólt – Martial két éve ötmillióért érkezett az Olympique Lyon tartalékjai közül.

További jó hír a csapatnak és szerelmeseinek, hogy nem kell megfizetnie az ASM-nek a Ligue 1 részére azt az 50 millió eurós kompenzációt, amelyet a liga azért rótt ki a klubra, mert míg Franciaországban 75 százalékos, sőt adott esetben még magasabb is az adókulcs az egymillió euró fölötti fizetésekre, ez a kulcs a hercegségben gyakorlatilag nulla.

És átigazolásoknál sokszor ez a helyzet (adó)kulcsa.

Párizsban például Zlatan Ibrahimovic nettó 14 milliós bére az bruttóban holmi 55 millió, míg Falcao a maga bruttó 14 milliójából kikapott 13-at (mivel légiós, de a franciák is megússzák egy erősen kedvezményes TB-járulékkal, és semmilyen honi dolgozó korosztálynak nem ajánljuk, hogy eszükbe jusson ez a cikk, miközben böngészik önnön bérjegyzéküket).

Jó hír lehet a törlés a juvés Fernando Llorentének vagy a milanos Hasim Maszturnak (akit írhatnánk Hachim Mastournak is, mivel nemcsak marokkói, olasz állampolgár is, ráadásul Itáliában született, és ott is nőtt fel), Mattia Destro és/vagy Mario Gomez ugyanakkor El Sha érkezésével minden bizonnyal lekerül az étlapról, William Carvalho szűrő pedig olyan felkapott lett a PL-ben, hogy 30 millión felül kellene áldozni érte. A Sporting CP-től közben feleennyiért vinnék a hercegségbeliek a szintén válogatott Adrien Silvát, míg ha Abdennur távozna, kölcsönbe érkezhetne helyette a Manchester Citytől Eliaquim Mangala. Azért ez utóbbi meglepő lenne, mint ahogyan abban sem látunk rációt, hogy a Chelsea kölcsönadná az ASM-nek Juan Cuadradót.

Mint ahogyan hiába nézték ki maguknak a franciák a Braga szűrőjét, Danilo Barbosát, a brazil játékos inkább a Valenciát választotta.