Ígéretes irányban a fenntarthatóság felé – Football Benchmark-elemzés a PSG-ről és az Interről

A 2023–2024-es idény mindenképpen jelentős mérföldkőnek számít az Internazionale történetében, a csapat ugyanis megszerezte a második csillagot is a fekete-kék mezre a huszadik olasz bajnoki cím elhódításával. A klub pályán kívüli – pénzügyi – eredményei miatt sem kellett feltétlen szégyenkezni, igaz, távolról sem voltak olyan kiemelkedőek, mint az említett sportszakmai siker.

Mindenekelőtt a teljes működési bevétel csak szerény háromszázalékos növekedést mutatott az előző évihez képest, és nem sikerült átlépni a bűvös 400 millió eurós határt, ráadásul a városi rivális AC Milan megelőzte ezen a téren az Intert (401.1 millió euró) úgy, hogy a semmilyen trófeát sem tudott a vitrinbe tenni. Némi vigaszt jelenthet, hogy a másik nagy ellenfelet, a Juventust a 2011–2012-es idény óta először sikerült lekörözni (358.7), igaz, ehhez kellett a torinóiak intézményes válsága is. Azért ne legyünk igazságtalanok: az Inter a 2015–2016-os idény óta konstans emelkedést mutat ezen a téren, és miután a Covid-időszakban volt egy kis visszaesés, immár a második éve közölt rekordot jelentő számokat.

A növekedés elsődleges hajtóereje a kereskedelmi bevételek terén elért látványos emelkedés volt, ami éves szinten megközelítette a 38 százalékot, euróban pedig meghaladta a 148 milliót (egészen pontosan 148.2 milliót tett ki). Ez nagyrészt az új mezszponzorral, a Paramount+-szal kötött szerződésnek köszönhető, amely a DigitalBits helyébe lépett, miután ez utóbbi körülbelül 30 millió euró kifizetését mulasztotta el (miként az AS Roma esetében is…). A kereskedelmi előrelépés ugyanakkor csak részben ellensúlyozta a nemzetközi porondon nyújtott gyengébb teljesítményt – az előző idényhez képest, amikor Simone Inzaghi edző csapata bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe –, a karcsúbb BL-szereplés alacsonyabb mérkőzésnapi és közvetítési bevételekhez vezetett (előbbi 82 millió euróról 72 millióra, utóbbi 197 millió euróról 176 millióra esett vissza).

A személyzeti költségek viszonylag stabilak maradtak, 227.4 millió eurón álltak meg (az előző évi 226.9 millió euró volt), ami enyhe javulást eredményezett a működési bevételekhez viszonyított arányt tekintve (58.8 százalékról 56.9 százalékra ment le). A bértömegindex tekintetében az Inter elég nagy hullámzást mutat: az elmúlt másfél évtizedben az érték már járt bőven 80 százalék felett (2011–2012), de közelített az ötven százalékhoz is (2018–2019). A mostani spórolást elsősorban úgy érte el a milánói egylet, hogy viszonylag magas bérezésű játékosokat adott el (André Onana a Manchester Unitedhez, Marcelo Brozovic az Al-Naszrhoz igazolt), amivel ráadásul a veszteségeket is sikerült kozmetikázni, jóllehet, a tizedik egymást követő pénzügyi évben is nettó veszteséget könyvelt el. A trend azonban ígéretes, a 2020–2021-es mélypontról (245.6 millió euró veszteség adózás után) a klub állandó javulást mutatva már „csak” 36 millió euró körüli deficittel zárt adózás után.

Lényeges elem még, hogy 2024 májusa óta az Intert új tulajdonos vezeti: az amerikai Oaktree Capital Management vette át az irányítást a kínai Suning Grouptól. Az Oaktree várhatóan a pénzügyi fenntarthatóságot helyezi előtérbe, és hitet tett az új stadionprojekt mellett.

A Paris Saint-Germain mindaddig kakukktojás marad az európai (gazdasági) porondon, amíg Franciaországban nem kap legalább egy méltó ellenfelet. A csapat játszi könnyedséggel nyerte meg a tizedik bajnoki címét az elmúlt tizenkét Ligue 1-idényt számítva, így a kihívások lényegében csak a nemzetközi és esetleg a pénzügyi frontra korlátozódnak.

Ez utóbbi is erősen esetleges, mert a klubot 2011 óta tulajdonló Qatar Sports Investments (QSI) voltaképpen bármilyen nehézségen átlendíti a klubot, igaz, az elmúlt időszakban mintha irányt váltott volna a PSG, és a korábbiaknál sokkal racionálisabb, már-már fenntartható irányba indult el. A párizsiak továbbra is stabil teljes működési bevételről számoltak be, az összeg második éve haladta meg a 800 millió eurót, igaz, ehhez szükségeltetett a CVC Capital Partners jelentős, 1.5 milliárd eurós befektetése a francia liga (LFP) kereskedelmi leányvállalatába, ami nemcsak a PSG, hanem a teljes francia klubfutball fejlesztését is serkentette. Nem véletlen, hogy a párizsiaknál továbbra is a kereskedelmi bevételek jelentik az elsődleges jövedelmi forrást, 391 millió euróval közel a teljes működési bevétel felét.

A fenntarthatóság felé tett első lépésként a PSG 2023 nyarán gyakorlatilag leépítette a csillogásra felhúzott keretét (távozott többek között Lionel Messi, Neymar, Sergio Ramos), a személyzeti költségei, beleértve a társadalombiztosítási hozzájárulásokat, mégis enyhe, négyszázalékos emelkedést mutattak, a 668 millió eurós bértömeg pedig a legmagasabbnak számított az európai klubok között a 2023–2024-es idényben. Az ellentmondásnak alapvetően egyetlen szereplő a kiváltó oka: Kylian Mbappé, aki egymaga majdhogynem akkora költséggel játszott a PSG-ben, mint a keret többi tagja összesen. Ennek következtében a személyzeti kiadások és a működési bevételek aránya enyhén romlott, 83 százalékra emelkedett, távol az egészségesnek tekinthető 65–70 százalék körüli aránytól.

Összességében azonban a PSG pénzügyi fenntarthatósága jelentősen javult, sőt meredek javulást mutat(ott). A klub Neymar 2017-es érkezéséig nagyjából nullszaldós költségvetéssel működött, majd jött a bezuhanás, amelyen a Covid-időszak és Messi 2021-es átigazolása tovább rontott, de a 2021–2022-es adózás utáni 368.7 millió eurós veszteséget hozó mélypontról előbb mínusz 110, a tavalyi idény végén pedig mínusz 60 millió euróra sikerült feltornászni a mutatót.

Mindemellett további javulás várható a költségvetésben, hiszen az irdatlan pénzért játszó Mbappé a Real Madridhoz szerződött (az persze fáj a Parc des
Princesben, hogy a lejáró szerződése miatt egyetlen euró sem érkezett a világ legértékesebb labdarúgójáért), továbbá a PSG-nél is terítéken van egy új stadionprojekt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. március 8-i lapszámában jelent meg.)