Legendák vonultak vissza, új sztárok születtek – ilyen volt a biatlonidény

1. A Bö testvérek váratlan visszavonulása     

Ki gondolta volna, hogy a biatlon új királya, Johannes Thingnes Bö (képünkön balra) és a hozzá hasonlóan összetett világkupagyőztes bátyja, Tarjei Bö (jobbra) is a 2026-os téli olimpia előtti idényt választja pályafutása utolsó évadának? Márpedig az elmúlt évtized eseményeit meghatározó testvérpár mindkét tagja úgy döntött, van fontosabb is az újabb ötkarikás részvételnél. Előbb a fiatalabb Bö, Johannes jelentette be visszavonulását január 18-án sajtótájékoztató keretében. A hír annak ellenére sokkolta a sportág rajongóit, hogy bőven benne volt, legendás norvég honfitársával, Ole Einar Björndalennel ellentétben, ő nem fog még 40 évesen is beállni a lőtérre. 2020 januárjában néhány hétvégét simán kihagyott fia, Gustav születésekor, ami tökéletesen megmutatta, hogy mennyire családcentrikus. 2022 telén Pekingből négy olimpiai aranyéremmel tért haza, de utána mentális és fizikai fáradtságra hivatkozva a világkupa utolsó három, márciusi hétvégéjén már nem állt rajthoz. Mindig őszintén beszélt róla, mekkora kihívást jelent sportolónak lenni, és arról, milyen áldozatokkal jár öt olimpiai bajnoki címet, 43 világbajnoki érmet (ebből 23 arany), öt összetett vk-t, 13 szakági kristálygömböt és 91 világkupafutamot megnyerni. Ez Johannes öröksége, amihez a nála öt évvel idősebb Tarjei is hozzátett még három olimpiai és 12 világbajnoki címet, ahogyan a 2011-es vk-győzelme is páratlan bravúr volt. Azért a norvégoknak nem kell aggódniuk, mert már látszik, ki lehet a következő „dominátor”…

2. A norvég, aki legyőzte Johannes Bőt 

Sturla Holm Laegreid (képünkön) első teljes világkupaidénye a 2020–2021-es volt, amelyben rögtön megmutatta tehetségét. Eléggé későn kapta meg a lehetőséget, hiszen azon a télen már a 24. születésnapjához közeledett. Mégis az évad első versenyén „rárúgta az ajtót” az ereje teljében lévő Johannes Bőre azzal, hogy hibátlan lövészettel megnyerte az egyéni indításost. Ez nem kis tett, négy sorozaton keresztül elbírni a nyomást a lőtéren, hiszen nem csupán jól lőtt és futott, az első győzelmi esélyét aranyra tudta váltani. Két évvel az első sikerét megelőzően mononukleózisban szenvedett, ami nyolc hónapra harcképtelenné tette. Közben a franciák hétszeres összetett vk-győztes ikonjáról, Martin Fourcade-ról nézett videókat, ahogyan a lőtéren dolgozik. A tőle ellesett apróságok annyira bejöttek Laegreidnek, hogy puskával a kezében mára ő a mezőny egyik legstabilabb tagja. Ez a képessége tette lehetővé, hogy elrontsa Johannes Bö búcsúját. Amint elődje bejelentette a visszavonulását, a következő futamon átvette a vezetést a pontversenyben, s csak egy futam erejéig engedte ki a kezéből. Március végén, a Holmenkollenen sprintben Bö még jobb volt nála, de az üldözésest már megnyerte, a záró tömegrajtos előtt biztossá téve elsőségét. Stabilitása a következő évek nagy esélyesévé teheti Laegreidet, de a szintén norvég Martin Uldal még nála is nagyobb tehetségnek tűnik. Ha pedig a jelenlegi legügyesebb huszonévesek közül a svéd Sebastian Samuelsson, a francia Éric Perrot és az olasz Tommaso Giacomel is beszáll a harcba, régen látott sokoldalúság köszönthet be a férfimezőnyben.

3. Az utolsó kör döntötte el a női vk-idényt

Hiába végzett öt francia a legjobb nyolcban, a hölgyek között német győztest avattak. Franziska Preuss (képünkön balra) már hosszú ideje a mezőny legjobb lövői között van, erre az idényre a sífutósebessége is megfelelő lett. E fejlődés nélkül aligha tudta volna visszaverni Lou Jeanmonnot (jobbra) támadását. 509 lövéséből 466 célt talált, ez egészen félelmetes, 92 százalékos teljesítmény. Hiába nyert meg Jeanmonnot néggyel több futamot (nyolcat), Preuss jóval kiegyensúlyozottabb volt. Igaz, a döntő hétvégére fordult a kocka, Oslóban a francia a záró tömegrajtos előtt jobban állt öt ponttal. Kettejük szó szerinti párbajában dőlt el a nagy kristálygömb sorsa. Jeanmonnot rögtön az első sorozatban hibázott, de 25 másodperces hátrányból visszaküzdötte magát, Preuss a harmadik, álló lövészetben rontott egyet. Aztán jött az utolsó sorozat, mindketten elbírták a nyomást, mind az öt korongot leszedték, így az utolsó három kilométer döntött. A stadionrészre visszafordulva fej fej mellett haladtak, amikor egy derékszögű bal kanyarban Jeanmonnot megbotlott és elesett. Preuss drámai körülmények között megnyerte a futamot – és a világkupát is. Riválisa végül harmadikként ért célba, így kettejük között 20 pont lett a végére.

4. A fiatal generáció előretörése 
Annak ellenére, hogy Franziska Preuss legyőzte őket, már-már nyomasztó volt nézni a franciák fölényét egyes futamokon. Éppen olyan dominánsak voltak, mint a norvég férfiak évek óta. Julia Simon, Justine Braisaz-Bouchet és immár Lou Jeanmonnot is világklasszis, hozzájuk csatlakozott a szintén a vk-pontversenyben a top nyolcban végző két fiatal. Az egyaránt 2002-ben született Océane Michelon (képünkön balra) és Jeanne Richard (jobbra) a legjobb 23 éven alulinak járó kék trikóért vívott nagy csatát, amiből előbbi jött ki jobban. Michelon a váltóval világbajnok lett Lenzerheidében, de Richard-ra is szép jövő vár. Nem is beszélve Paula Botet-ről, aki a január 9-i sprintversenyben a semmiből feltűnve nyert – az volt az első rajtja a télen, pedig már másfél hónapja ment az idény… Ahhoz, hogy ne alakuljon ki francia egyeduralom, akkora tehetségek kellenek, mint a német Selina Grotian. A 21 éves sílövő a 2023-as junior-vb-ről négy arannyal tért haza, és már a felnőttek között bontogatja szárnyait. Annecyben tömegrajtos futamot nyert – ez az a versenyszám, amiben csak a világ harminc legjobbja állhat rajthoz, tehát a szűk elitet futotta le. Ő lehet a jövő évi téli olimpia meglepetésembere.

5. Következik a téli olimpia idénye
Nincs mese, nyakunkon a XXV. téli olimpiai játékok, amelynek Észak-Olaszország ad otthont. A biatlonversenyeket a sílövők kedvenc pályáján, Antholz-Anterselvában (nagy képünkön, fenn) rendezik meg, ahol az új lőteret január végén már tesztelhette is a mezőny. A befutót az oslói pálya mintájára áttették a lőtér mögé, a lelátókat is felújították, a pálya többi része maradt a régi. 1642 méter magasan, az Alpok szívében mindig képeslapra illő havas táj fogadja a versenyzőket, nem lesz ez másképp jövőre sem. Magyarországnak egyelőre nincs kvótája, ehhez a nemzetek rangsorában minimum a 20. helyet kellene elcsípni a ranglista 2026. január 18-i zárásakor. Az idei világbajnokságon Pónya Sára (képünkön) a sprintben három hibával a 87. lett, az egyéni indításosban 20 lövéséből 17 célba talált, ezzel a 82. helyet kaparintotta meg.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. május 3-i lapszámában jelent meg.)