Kylian Mbappé (PSG), Paul Pogba (Manchester United), Antonio Rüdiger, Andreas Christensen (mindkettő Chelsea), Paulo Dybala (Juventus), Ousmane Dembélé (Barcelona). Az említett futballistáknak a nyáron lejár a szerződésük, a vevőnek nem kell értük fizetnie a klubnak – kezdődhet az embervásár, csak a játékossal kell megegyezni.
Ha a 23 éves Mbappénak eszébe jut a Real Madrid elleni visszavágó a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, hanyatt-homlok a spanyol fővárosba költözik. Nem feltétlenül azért, mert jobb labdarúgók közé kerül, hanem mert a PSG elmulatta a második mérkőzést. Azt hihette az ember, Lionel Messi érkezésével megkomolyodik a csapat, de nem. Noha a hétszeres aranylabdás hozzáállásban nem „züllött le” az isteni adottságokkal büszkélkedő Neymar szintjére, karizmatikus vezére sem lett a párizsi csapatnak. Ha Mbappé akar valamit az élettől, továbbáll. A 29 éves Paul Pogba esetében más a helyzet, a dilemma nemcsak a csapatban, hanem a személyiségében is keresendő. Jelenlegi klubjától, a Manchester Unitedtől került 2012-ben a Juventushoz, jól is ment neki, 2016-ban az MU rekordnak számító 105 millió euróért visszavette. Hogy mi következett ezután? Ahogyan a középpályás fogalmazott, az elmúlt öt (!) évad nem volt neki kielégítő, mi több, ez az év is halott... Ha ezzel szembeállítjuk minden hájjal megkent menedzsere, Mino Raiola mondandóját, hogy visszatérhet a Juventusba, mérget vehetünk rá – vagy nem... Az azért elgondolkodtató, hogy Pogbával a világbajnok francia válogatottat irányító Didier Deschamps szót tud érteni.
Ahogyan a Barcelona edzője, Xavi a 24 éves, ugyancsak világbajnok francia Ousmane Dembélével, aki nem éppen a Barcelona iránti lojalitásáról volt híres. De van az úgy, hogy érkezik egy edző, és játékosa megváltozik. Más szempontból viszont az argentin Paulo Dybala nem valószínű, hogy megváltozik. Sérülékeny, futballistaszlengben fogalmazva: már sérülten született... Nem ragaszkodik hozzá a Juventus, más kérdés, hogy Giorgio Chiellinihez és Leonardo Bonuccihoz ragaszkodna, csakhogy nekik már itt fáj, ott fáj. A BL-címvédő Chelsea-től lelépni szándékozó Antonio Rüdiger nevét rebesgetik mint érkező középső védőét, Londonban pedig az is gond, hogy a 25 esztendős, ugyancsak középső védő Andreas Christensen is „lefarol”, ő a Barcelonához.
A nagy kérdés nem is az, a lejáró megállapodású labdarúgók közül ki hová igazol, hanem a szerződésben állók közül kiért szurkolnak le irdatlanul nagy összeget?
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!