Lionel Messi teljesítheti be David Beckham nagy amerikai álmát

Sokakat meglepett, hogy a Paris Saint-Germainből távozó, hétszeres aranylabdás Lionel Messi nevelőegyesülete, a Barcelona vagy a szaúdi pénzeszsákok helyett egy harmadik utat választott, és az észak-amerikai profiliga (MLS) egyik ­leggyengébb csapatához, az Inter Miamihoz szerződött. Pedig valahol törvényszerű volt, hogy hamarosan bekövetkezik valami hasonló, tudván, hogy a floridai franchise arca és egyik tulajdonosa David Beckham, akinél jobban senki sem tudhatja, mekkorát lendíthet nemcsak egy csapat, de az egész liga hírnevén, megítélésén és üzleti lehetőségein is egy ilyen transzfer.

Az 1994-es, Egyesült Államokban rendezett világbajnokság után létrehozott liga az ezredforduló utáni években rendkívül közel járt ahhoz, hogy megszűnjön, mint elődje, az 1968 és 1984 között működő NASL, de amikor ­Beckham 2007-ben a Real Madridból a Los Angeles Galaxyhez szerződött, a korábbi „galaktikus” égi pályára állította az MLS-t, hatása elementáris volt, és máig ható. Nem túlzás feltételezni, hogy Beckham nélkül nem ment volna az MLS-be Thierry Henry, Zlatan Ibrahimovic, Steven Gerrard, Andrea Pirlo, David Villa vagy Kaká sem. És cseppet sem volt véletlen, hogy az akkor 32 éves angol klasszis a tengerentúli bajnokságot választotta, előremutató üzleti megfontolások álltak a döntése hátterében. Az amerikai major ligákban ugyebár a sportolók elsőként nem a csapatukkal szerződnek, hanem magával a ligával, amely ­franchise-rendszerben működik, és az MLS-szel kötött első szerződésében az is ott volt Beckhamnek feketén-fehéren, hogy visszavonulása után jogot kap 25 millió dolláros belépővel saját franchise alapítására.

Amikor aztán Beckham a PSG-ből visszavonult, 2014 januárjában Carlos Giménezzel, Miami polgármesterével ünnepélyesen bejelentette, hogy él a szerződésben rögzített jogával, és nyomban hozzá is látott befektetőtársaival, Simon Fullerrel, illetve Jorge és Jose Masszal az új ­franchise gründolásához. Ám váratlanul rögös út vezetett odáig, hogy az Inter Miami 2020-ban elkezdje első idényét az MLS-ben.

Három probléma is adódott. Egyrészt, a ligának nem tetszett a választott helyszín, Miami. Don Garber, az MLS komisszárja ugyanis olyan helyeken szeretett terjeszkedni, ahol a labdarúgás fő sportág, vagy legalábbis azok egyike lehet. Miamiban azonban talán a legélesebb a verseny, mind a négy hagyományos amerikai major sportágban (NFL, MLB, NBA, NHL) van ugyanis népszerű csapata (akkor épp a Miami Heat ült az NBA trónján LeBron Jamesszel a soraiban), nem is beszélve az állam további nagy sportcsapatairól Tampa Bayben, Orlandóban vagy Jacksonville-ben. Nem csoda, hogy addig, a liga történetének első húsz évében mindössze két csapat szűnt meg az MLS-ben: két floridai, a Tampa Bay Munity és a Miami Fusions. Az is a komisszárt igazolta, hogy a 2014-es vb előtti napokban a Miami Dolphins NFL-stadionjába alig tudtak húszezer nézőt összekolompolni az Anglia–Ecuador felkészülési mérkőzésre, a Ghána–Dél-Korea találkozón pedig szó szerint kongott az ürességtől az aréna. És ma már fontos tényező az is, hogy időközben az alacsonyan fekvő Miami a globális felmelegedés frontvonalába került, egyre gyakrabban tizedelik pusztító viharok. Ami jó ötletnek tűnt 2007-ben, nem biztos, hogy a következő évtizedekben is annak bizonyul.

Másrészt, szinte lehetetlen volt megfelelő helyet találni Miamiban vagy a környékén egy új stadionnak. Számtalan érdekkörrel kerültek összeütközésbe, voltak ezek között hajózási társaságok, kisebb üzleti körök, valamint egy vonakodó, határozatlan kormányzóság, amely sehogyan sem akarta kiadni az engedélyt az új stadionra a helyi baseballcsapat, a Florida Marlins pár évvel korábbi rossz tapasztalatai miatt (a Marlins rávette Miami-Dade megyét, szálljon be az adófizetők pénzéből a rossz hírű Little Havana környékére tervezett új stadion építésébe 2.4 milliárd dollárral, azzal az ígérettel, hogy a sikercsapat majd felvirágoztatja a környéket, de amint elkészült a létesítmény, rögtön eladták a csapat legtehetségesebb játékosait, és nem is pótolták őket, így a megye becsapva érezte magát). Öt helyszín elvetése után is csak átmeneti megoldás született: a 2018-as népszavazás végül elfogadta, hogy a Miami Freedom Parkban épüljön egy 25 ezer férőhelyes új stadion, de amíg az elkészül, addig Fort Lauderdale-ben játszik a csapat, ahol erre a célra átépítették a régi Lockhart Stadiont, ez a csapat jelenlegi otthona, a DRV PNK Stadion, de mivel az is csak 2020 júliusában ban készült el, első hazai MLS-meccsét nem is tudta ott játszani az Inter Miami, albérletbe kényszerült Orlandóban. A DRV PNK Stadion pedig mindössze 18 ezer férőhelyes, így nem csoda, hogy Lionel Messi szerződtetésének hírét így kommentálta Nick Marsman, az együttes 32 éves cserekapusa:      „Úgy vélem, hogy a klub nem áll készen egy ekkora sztár érkezésére. Ideiglenes stadionban vagyunk, a nézők bármikor beszaladhatnak a gyepre is, hiszen még kapuk sincsenek a pálya körül. A mérkőzések után is biztonsági emberek kísérete nélkül távozunk...”

A harmadik akadályt pedig az jelentette, hogy a Beckham 2007-es, Los Angeles-i szerződésében szereplő, 25 millió dolláros franchise-alapítási jog 2014-re erősen „inflálódott” – köszönhetően többek között maga ­Beckham ottani népszerűségének, és az abból következő fellendülésnek. Ahogy a FourFourTwo magazin 2018. augusztusi száma fogalmaz:      „Amikor a New York City FC és az Orlando City is megjelent a bajnokságban 2015-ben, már 100 millióba került egy hely az asztalnál. Majd még később, amikor Arthur Blank, az Atlanta Falcons NFL-csapat tulajdonosa Atlanta United néven futballcsapatot nevezett 2017-ben, és megszületett egy újabb Los Angeles-i csapat is, Beckham a 25 millió dollárjával szinte már nevetséges volt. Azt a benyomást keltette, hogy nem mozgat majd meg akkora tőkét, mint a nagy riválisok.”

Ha belegondolunk, tényleg abszurd kicsit: 2007-ben 25 millió dollárért franchise-jogosultságot lehetett foglalni az MLS-ben, most pedig Lionel Messi évi nettó 40 millió dollárt kereshet hároméves szerződésével...

E dióhéjban összefoglalt történeti áttekintőből is látszik, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy most Lionel Messi, sokak szerint minden idők legjobb futballistája szerződött ehhez a csapathoz. Amely egyáltalán nem szerepel fényesen (lásd keretes írásunkat), pillanatnyilag épp utolsó az MLS Keleti főcsoportjában, legutóbbi hét (!) bajnoki mérkőzését sorozatban elveszítette. Tehát Messi – és korábbi barcelonai csapattársa, a szintén oda szerződő és szintén világbajnok Sergio Busquets – most abba a helyzetbe kerül, hogy egy európai topcsapatból átmegy az Egyesült Államok egyik ­leggyengébb együtteséhez. Mindketten teljesen új szituációban találják magukat, az eddigi vadászból préda lehet. Szép edzői kihívás is lesz ez Messi honfitársának, a csapatot június végén átvevő Gerardo „Tata” Martino vezetőedzőnek.

De Beckham tudja, nincs más hátra, mint előre! Már 2014-ben azt tervezte, hogy 2017-ben, amikor elképzelései szerint elindult volna a klubja, szerződteti Cristiano Ronaldót – és ez még össze is jöhetett volna, hiszen 2018-ban elhagyta a Real Madridot a portugál ­szupersztár, és a Juventusba igazolt –, de három évet csúszott a projekt. Most viszont itt van a talán még nagyobb húzónév, Messié, aki végleg kihúzhatja a sárból az Inter Miami szekerét, és újabb nagy lökést adhat a Major League Soccernek.Talán még nagyobbat, mint másfél évtizede David Beckham érkezése.