A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség bekéreti a zimbabwei szövetség vizsgálati anyagát, és könnyen lehet, hogy örökös eltiltást szab ki mindazokra, akik a válogatott mérkőzések sorát érintő fogadási botrányban szerepet játszottak.
A zimbabwei válogatott több játékosa eskü alatt, vizsgálóbizottság előtt vallotta be, hogy 2008-ban és 2009-ben is mérkőzéseket adott el, egyetértésben az együttes szakmai stábjával. A nemzeti csapat képviselőit 2008-ban az ázsiai fogadási maffia környékezte meg, hogy gólgazdag mérkőzéseken veszítsék el az Omán (2–3) és Bahrein (2–5) elleni válogatott meccseket.
Ha ez nem lenne elég, 2009-ben Zimbabwe képviseletében (a szövetség jóváhagyása nélkül!) egy „kamuválogatott” utazott el Ázsiába, hogy aztán ott kikapjon egy túrán Jordániától (0–2), Thaiföldtől (0–3) és Szíriától (0–6). A zimbabwei válogatottnak hazudott klubcsapat minden mérkőzését megvették. Henrietta Rushwaya, a ZIFA főtitkára – ő küldött el egy klubcsapatot válogatottként – szintén benne lehet az ügyben, bár hivatalosan nem a fogadási botrány, hanem a „kamuválogatott” összeállítása miatt függesztették fel pozíciójából.
„Szíria ellen 6–0-ra vesztettünk, úgy, ahogy utasítottak minket. Szándékosan nem támadtunk, saját kispadunkról kaptuk az utasításokat. Leverhettük volna Szíriát, ha tudásunknak megfelelően játszunk, és még a mérkőzés után az ellenfeleink is azt mondták, úgy tűnt nekik, vereségre játszottunk. A fogadási maffia képviselői láthatóan boldogok voltak, és a Kuala Lumpur-i repülőtéren mindenkinek kifizettek ezer amerikai dollárt” – vallotta az akkori csapatkapitány, Method Mwanjali. Rajta kívül még az edzői stábból Joey Antipas, a játékosok közül Daniel Verehmu, Benjamin Marere és Thomas Svosve ismerte be: megvesztegették a csapatot. A válogatott programját szervező Jonathan Musavenganát szintén lefizették, a vallomások szerint „egy rakás amerikai dollárt” kapott a maffiától.
Mwanjali azt is elárulta, volt, hogy a maffiának nem megfelelő eredmény született, ennek következtében több játékost is megfenyegettek. Volt, hogy a kapu mögötti labdaszedők utasították a zimbabweieket, mikor kell gólt kapniuk.
„Raja néven ismertük a maffiózók képviselőjét. A Thaiföld elleni meccsen 3000 dollárt ajánlott fejenként, ha az első 20 percben gólt kapunk, de csak a 44. percben találtak be. Raja rettenetesen dühös volt, lejött a félidőben az öltözőbe, és ott ordítozott, hogy egy vagyont vesztett miattunk, majd hozzátette, ha marad az 1–0, csak 500 dollárt kapunk [végül 3–0-ra kaptak ki, és 1000 dollárral gazdagodtak – a szerk.].”
Thomas Svosve a Bahrein elleni 2008-as meccsről tett vallomást.
„Egy kínai alak felbukkant a szállodánkban, és azt mondta, veszítsünk három góllal. Fejenként 1500 dollárt ígért, alulmaradtunk 5–2-re, és meg is kaptuk a pénzt" – ismerte be a bundázást. Svosve hozzátette: a kínai fogadási szindikátus képviselője az előre megbeszélt eredményeket hozó malajziai túra és a vb-t megelőző Japán elleni felkészülési mérkőzés előtt is felbukkant a válogatottnál.
A zimbabwei csapat a világbajnokság előtt Brazília ellen is játszott, ez a mérkőzés (úgy tűnik) nem volt megbeszélve, de a belépők után járó összeg (640 ezer dollár) „eltűnt”. Ha még nem lenne elég a botrányokból: a már említett Henrietta Rushwaya 103 ezer dolláros kölcsönt vett fel a szövetség nevében, a pénzt hiába keresik…
A FIFA szabályai szerint automatikus örökös eltiltás jár válogatott mérkőzés megbundázásáért minden érintettnek – ez gyakorlatilag letörölheti Zimbabwét a labdarúgótérképről.
A ZIFA a botrány nyomán még több válogatott túrát vizsgál: gyanús a nemzeti csapat Kenya (2–0, 0–0) és Dél-Afrika (1–2) elleni meccse is. A botrány annak nyomán robbant ki, hogy a zimbabwei Sport- és Szabadidősport Bizottság (SRC) vezetőinek feltűnt, hogy a válogatott rendszeresen Ázsiában turnézik, és gyanús módon állandóan ki is kap.