Megalománia és piramisok: egy hónap alatt a semmiből lépett elő Afrika PSG-je

Az Al-Aszjuti Sport labdarúgócsapata a békés ismeretlenség leple alatt futballozgatott, és az égvilágon senkit sem érdekelt. A 2008-as alapítású klub a Nílus völgyében található Aszjút egyik csapata, és az egyiptomi futballtörténet szempontjából körülbelül ugyanakkora a jelentősége, mint a Perecesi TK-nak az NB I-ében (elnézést a perecesi drukkerektől).

Az egyiptomi élvonalbeli labdarúgó-bajnokság eddigi 59 befejezett kiírásából 40-et az Al-Ahli, 12-t a Zamalek nyert meg, így nem meglepő, hogy mindenki ezt a két, afrikai szinten is meghatározó óriásklubot ismeri. A háromszoros bajnok Iszmaili talán még beugrik a „megátalkodott” futballrajongóknak, de a többi aranyérmes (Terszana, Gazl El-Mahalla, El-Olimpi, El-Mokavlun) már aligha. Az Al-Aszjuti Sport pedig sosem jutott el ilyen magasságokba, bár alapítása után meglehetősen hamar, 2014-ben feljutott az élvonalba.

Hogy aztán mostanra annyi pénze legyen, amiből ki sem látszik.

MIT TEHET A SEJK?

A sztori nem az Al-Aszjutinál, hanem a kairói Al-Ahlinál kezdődött. A bevezetőben már említett Turki al-Sejk – Szaúd-Arábia sporthatóságának vezetője, az egyik legnagyobb hatalmú arab sportpolitikus – először ugyanis a legnagyobb egyiptomi klubnál jelent meg befektetőként. Nem véletlenül: a szaúdi Sela Sport Ltd. már 2015 óta támogatta az Al-Ahlit. Al-Sejk a hírek szerint 260 millió egyiptomi fontot (négymilliárd forintot) öntött bele az Al-Ahli kasszájába, mely 2017 végén kinevezte tiszteletbeli elnöknek is. Az idillnek különböző nézeteltérések miatt fél év múlva vége lett, Al-Sejk május 25-én bejelentette, hogy távozik, majd beperelte a klubot. A Sela Sport július 5-én szintén távozott az Al-Ahli mellől. Aztán Al-Sejk két héten belül megbékélt, és erre kérte a Sela Sportot is…

…de közben akcióba lépett Kairótól 400 kilométerre délre.

Turki Al-Sejk fogta magát, és szőröstül-bőröstül felvásárolta az Al-Aszjutit, amely a 9. helyen zárta az egyiptomi Premier League 2017–2018-as idényét. A szaúdi befektető nem játszik kicsiben: bár pontosan nem tudni, mennyi pénzt pumpál a klubba, de azt közzétette az új vezetőség, hogy a szponzori szerződés felülmúlja az Al-Ahli rekordszerződését (4 évre 500 millió egyiptomi font). Az Al-Ahli volt vezetőedzője, Hosszam El-Badri lett a klubelnök (pedig már pont aláírt volna a dél-afrikai Kaizer Chiefshez), Al-Sejk pedig sztárigazolásokat és külföldi szakmai stábot ígért.

Tartotta a szavát.

ÉLŐBEN JÁTSZIK FOOTBALL MANAGERT

Olybá tűnik, Turki Al-Sejk élőben játssza a Football Manager számítógépes játékot, magát beállítva „sugar daddyként” a klub mellé. Az irdatlan pénzinjekció után teljes brandváltoztatás jött: az Al-Aszjuti elbúcsúzhatott nevétől és logójától. Színre lépett a Pyramids FC!

A névből is látható, hogy Afrika kicsi az új befektetőknek, lévén angol nevet választottak a klubnak. Ha Egyiptom, akkor pedig piramisok! Momentán mondjuk Aszjút közelében pont nincs piramis (a gizai építmények 390 kilométerre találhatóak, a viszonylag közeli abüdoszi piramis 220 kilométerre van), de ez kevéssé érdekelte az új tulajdonost.

A klublogó és branding alighanem olyasvalaki munkáját dicséri, aki nagyon sok rajzfilmet nézett egyiptomi témában, vagy teljesen rákattant a Pharaoh városépítő számítógépes játékra… De lesz új klubtévé, sorra jönnek az új reklámok és promóciós filmek, az új tulajdonosi kör rengeteg energiát fektet be a kommunikációba.

A névváltoztatás egyébként nem várt problémával is járt, tudniillik a befektetők először (legalábbis belső használatra) az arab Al-Ahram (A piramisok) nevet akarták használni, ám Egyiptom legnagyobb napilapja ugyanezt a nevet használja, és egyből perrel fenyegetőzött. Per nem lett, a csapat arabul is a piramisok angol nevét vette fel.

Ha nem lett volna elég bizarr az átvételi sztori, akkor még egy csavar: amikor megjelent az eladásról és átbrandelésről szóló hír, akkor az Al-Aszjuti kiadott egy közleményt, melyben azt írták, feltörték az oldalát, és hackerek adták ki a hírt. A jelek alapján inkább arról volt szó, hogy hivatalosan még nem írták alá az adásvételi szerződést, így ki kellett találni valamit…

Az átnevezést olyan nagybevásárlás követte, amelyet Afrika futballja még nem látott. Mintegy 26.1 millió eurót (átszámolva 8.4 milliárd forintot) áldozott a klub öt brazil játékos, Keno, Carlos Eduardo, Rodriguinho, Ribamar és Arthur játékjogának megszerzésére. Amikor a Palmeirasnál bekopogott a Pyramids FC, hogy tegyen egy meghökkentően magas ajánlatot a csapat meghatározó játékosának számító Kenóra, akkor a klubvezetők alighanem néztek egy nagyot, majd pénzes kínai vevőkön edződött emberekként már írták is alá a szerződést. Keno egyiptomi rekordnak számító összegként igazolt az új topcsapathoz.

A Pyramids FC a hazai piacot ugyanúgy „megrántotta”: meghatározó egyiptomi játékosokat (Ali Gabr, Omar Gaber, Mohamed Magdi, Mohamed Hamdi, Mohamed Fati, Mohamed Faruk) szerződtetett, és tett két csillagászati ajánlatot is a válogatott és az Al-Ahli első számú kapusára, Mohamed El-Senavira. Az elsőt az Al-Ahli rögtön visszadobta, mire a Pyramids FC megduplázta a tétet, de a kairói nagycsapat hallani sem akar egyik legjobbja eladásáról. Persze lehet, hogy van az a pénz, amiért már hallani akar…

A teljesen kicserélt, összevásárolt keretből nemzetközi szakmai stábnak kell csapatot gyúrnia. A vezetőedző a korábban az Atlético PR-t, a Palmeirast és a Botafogót is irányító brazil Alberto Valentim, a szaktanácsadó a volt mexikói és Costa Rica-i szövetségi kapitány, az argentin Ricardo La Volpe lett, a szakfelügyelői székbe Egyiptom egyik labdarúgó-legendája, Ahmed Hasszan ült be.

CÉL AZ AFRIKAI URALOM

Az nyilvánvaló, hogy a Pyramids FC előbb az egyiptomi, aztán az afrikai dominanciára tör – ekkora befektetéssel egyszerűen nem lehet más cél. A bevásárlási láznak sincs még vége, a hírek szerint a legutóbb az Antalyasporban légióskodó, 41-szeres francia válogatott Samir Nasri is a csábítottak között van, csak kicsit nehéz meggyőzni őt az egyiptomi futballbajnokság erényeiről.

A szaúdi befektető legalább egy kategóriával magasabb szinten játszik, mint a kontinens bármelyik futballvezetője, az átigazolásokra kiadott összegek nagyjából tízszeres pénznek számítanak ahhoz képest, amennyiért a legtehetősebb dél-afrikai csapatok tudnak vásárolni. Az Al-Ahli, Zamalek duó 2018 nyári összeadott transzferköltését egyelőre tizenhatszorosan múlja fölül az újgazdag klubé.

Ahhoz hasonlóan, ahogy a kínai klubok is (egy ideig) korlátlanul szórták a pénzt, a Pyramids FC is kimeríthetetlennek tűnő pénztárcával jár a piacon, és vagy messze túlígér a reális piaci árakhoz képest, vagy még az eladó rá is dob erre egy kicsit.

Hogy hazai példához hasonlítsunk, új klub játékosainak értéke a transfermarkt.de számításai szerint most nagyjából annyi, mint a Mol Vidi FC és a Puskás Akadémia FC (a magyar élvonal 2. és 3. legértékesebb keretű klubja) teljes keretének értéke együttvéve. Még néhány sztárigazolás, és elérik egy elit európai bajnokság (mondjuk a francia Ligue 1) kiscsapatainak szintjét – ez afrikai klubtól döbbenetes. A Transfermarkt keretérték-becslése szerint a Pyramids FC immár a harmadik legértékesebb afrikai klubnak számít, és csak a két helyi óriás, az Al-Ahli és a Zamalek jár előtte.

Az egyik legnagyobb kérdés, hogy az Al-Ahli és a Zamalek hogyan fogadja az „uborkafára felkapaszkodott” riválist, amely kesztyűt dob a legnagyobbaknak. A két kairói nagycsapat nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is meghatározó csapat: az afrikai BL-t (és elődjét) összesen 13 alkalommal nyerték meg, igaz, 2013 óta várnak az egyiptomi klubok az újabb sikerre. Nyilván nem hiányzik nekik, hogy duopóliumukba beleszóljon egy újgazdag csapat, láthatóan korlátlan erőforrásokkal. Azt pedig egyelőre még a helyiek is csak találgatják, hogy Turki Al-Sejknek mi a célja ezzel a befektetéssel (betörés az afrikai piacra? szerepet játszhatnak az egyiptomi–szaúdi kapcsolatok?).

Mondjuk az is igaz, hogy a hasonló kísérletek nem vezetnek mindig sikerhez. A Pyramids FC első lépésben mindenesetre bejelentkezett Afrika PSG-je címéért.

Ha pénzzel és kedvvel bírják, vajon hol van a vége?