Ó, Afrika-kupa! Ebola után rendez a kizárt, a diktátor veszi a jegyeket

Isten hozott Egyenlítői-Guineában! Az ország „nemhivatalos” istene 2012 után ismét köszöntheti az ANK mezőnyét (Fotó: Reuters)

Mielőtt áttekintenénk a sportszakmai részt, érdemes felvázolni a 2015-ös Afrika-kupa előzményeit, ugyanis a kontinentális futball velejárójának tekinthető abszurditások viszonylag széles tárházát kapjuk. A tornát ugyanis egy olyan ország rendezi meg beugróként, amelyet útlevél-hamisítás miatt kizártak a selejtezőkről… És ez még csak a kezdet!

BÁRKI LEHET EGYENLÍTŐI-GUINEAI

Egyenlítői-Guinea válogatottjának 2014. július 3-ig tartott az ANK selejtezősorozata, ugyanis ekkor – bár 3–1-es összesítéssel kiejtették Mauritániát – a kizárás sorsára jutott. Mauritánia feljelentést tett a kontinentális szövetségnél, útlevél-hamisítással és más nemzetiségű játékosok pályára küldésével megvádolva az ellenfelet. Mint kiderült, Thierry Fidjeu annyira egyenlítői-guineai, hogy még mindig kameruni, ugyanis Egyenlítői-Guinea nem tudott felmutatni semmiféle bizonyítékot arra nézve, hogy a FIFA szabályainak megfelelően honosította a játékost. Apró probléma, hogy Fidjeu a 2012-es Afrika-kupán – amelyen Egyenlítői-Guinea társrendező volt – már játszott, és akkor a CAF-nak nem szúrt szemet a „hiba.”

Apró bakik előfordulhatnak.

Nem mintha újdonság lenne, hogy Egyenlítői-Guinea meglehetősen kétes állampolgárságú futballistákkal tölti fel a válogatottat: mióta az olajkincsből származó pénzt a futballba is befektető ország jókora összegeket tud fizetni, sorra jönnek a honosítottak. A férfi és a női válogatottat is figyelembe véve eddig harmincnyolc brazil, huszonhárom kameruni, tíz kolumbiai (!), öt nigériai, öt szenegáli, négy Burkina Fasó-i, három elefántcsontparti, no meg egy-egy kongói, libériai és mali játékos öltötte magára a „nemzeti” mezt.

Azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy az egész karrierjét Latin-Amerikában töltő Jimmy Bermúdez, Carlos Bejarano, César Augusto Rivas vagy Johnnier González milyen egyenlítői-guineai felmenőkkel rendelkezik (állítólag meccsenként háromezer amerikai dollárért vállalták, hogy válogatottak lesznek az afrikai országban). Azt szintén, hogy mennyire felel meg ez a FIFA előírásainak… A szabálykönyv szerint semennyire, de a CAF finoman fogalmazva is lazán kezelte az ellenőrzéseket, így fordulhatott elő, hogy egy elveszített selejtező mérkőzést követően a visszavágón hirtelen felbukkant kilenc brazil Egyenlítői-Guinea kezdőjében.

Nem esett szó még a spanyol egyenlítői-guineaiakról, akik valóban rendelkeznek felmenőkkel Afrika egyetlen spanyol nyelvű országában, tehát a FIFA-előírások alapján legálisan honosíthatók. Belőlük mindössze tizenhat van a huszonhármas keretben, köztük a legnagyobb hazai sztár, a Middlesbroughban futballozó Emilio Nsue. A tizenhat spanyol egyenlítői-guineai, illetve egy honosított kameruni mellett hat helyi futballistának vezényelhet edzést a torna előtt három héttel kinevezett szövetségi kapitány, Esteban Becker. A dél-amerikai „importok” viszont nem kerültek be a keretbe, valószínűleg nem véletlenül. Az már csak a vicces elemeket erősíti, hogy a CAF hivatalos oldalára kikerült, azóta eltávolított nevezési listán a csapat jó része 1900. 01. 01.-es születési dátummal szerepelt, mivel a feltöltő elfelejtett kitölteni néhány rubrikát…

A DIKTÁTOR DÖNTÖTT, AZ ORSZÁG BEUGROTT

Kérdezhetnénk, hogy került a már egyszer kizárt Egyenlítői-Guinea a rendezői pozícióba? A választ az eddig ismert legsúlyosabb ebolajárványban kell keresni, amely arra késztette az eredeti házigazda Marokkót, hogy a torna elhalasztását kérje a CAF-tól. Az észak-afrikaiak jelezték ugyanis, nem tudják százszázalékosan szűrni az országba érkező szurkolókat, és a WHO előírásai szerint megvan a joguk saját állampolgáraik megvédéséhez.

A CAF nem ment bele a halasztásba a zsúfolt FIFA-versenynaptár miatt, és november 11-én bejelentette: új házigazdája lesz a kontinenstornának. Természetesen először a megfelelő infrastruktúrával rendelkező országoknál néztek körül, de Dél-Afrika, Egyiptom, Ghána, Angola és Szudán egyaránt nemet mondott.

A szövetség zsákutcába került, ekkor érkezett megmentőként Egyenlítői-Guinea elnöke, „az ország istene, kinek hatalma van minden ember és dolog fölött”, azaz Teodoro Obiang Nguema Mbasogo. Az elődjét, a még kontinentális viszonylatban is kiemelkedően véreskezű és teljesen őrültnek tűnő Francisco Macías Nguemát 1979-ben megpuccsoló (majd 101-szeres halálra ítélő és kivégeztető) „Főnök” (El Jefe) viszonylag jelentéktelen ellenzékkel számolhat, 2002-ben például 103 százalékkal nyert meg egy választókörzetet… A cirka hatszázmillió dolláros vagyonnal rendelkező elnök teljhatalma lévén korlátozások nélkül tárgyalhatott, el is vállalta, hogy országa megrendezi az Afrika-kupát.

MÁR CSAK PÁLYÁT KELLETT FEKTETNI

Az infrastruktúra egy része a helyén volt, köszönhetően a 2012-es tornának, amikor Egyenlítői-Guinea Gabonnal közösen rendezte meg az Afrika-kupát. A harmincötezres batai és a tizenötezres malabói stadion egyaránt modern, 2007-es építésű. Mindkettőt kínai pénzből, a kínai „stadiondiplomácia” keretében építették – az ázsiai óriás tengerentúli építkezéseket felügyelő cége (COVEC) csak az elmúlt tíz évben kilenc afrikai országban húzott fel modern stadionokat, több mint tizenötmilliárd amerikai dolláros befektetést eszközölve.

Nagyobb probléma a másik két stadion. A mongomói stadiont 2011-ben avatták fel, de a játéktér finoman fogalmazva sem volt nemzetközi szintű, a kis ebebiyíni stadionnal ugyanez a gond. Az államelnök nem habozott, kiadta a parancsot: legyen játéktér! Lőn játéktér: Ebebiyínbe és Mongomóba egyaránt Európából hozták át a gyepet, igaz, a pálya „élesben”, teszt nélkül debütál a kontinenstornán.

Az infrastrukturális gondokat enyhítendő a kitűzött határidő előtt átadták az Egyenlítői-Guinea kontinentális részét átszelő, Bata és Mongomo közötti autópályát. A szállodai befogadóképesség már 2012-ben is gondot jelentett – pedig akkor csak nyolc válogatott volt Egyenlítői-Guineában –, Ebebiyínben például mindössze egy szálloda van. A megoldás: az állami építésű új lakóparkok még lakatlan épületeibe is az Afrika-kupa látogatói költöznek. Az ebola elleni védőintézkedések szigorúak lesznek: az országba érkező mindegyik külföldi állampolgár (természetesen a küldöttségek összes tagja is) kötelező ellenőrzésen esik át, ha ezt megtagadja, karanténba kerül.

„A körülményeket és az időhiányt figyelembe véve nem ígérhetünk tökéletes tornát, ám ha Egyenlítői-Guinea nem nyújt segítséget, akkor elmaradt volna az Afrika-kupa” – mondta az „utolsó pillanatos” rendezésről Hisam el-Amrani, a CAF főtitkára.

LÉPJÜNK A PÁLYÁRA!

A brazíliai világbajnokságot nem hagyhatták el duzzadó kebellel az afrikai csapatok: a legerősebb keretű kontinentális csapatnak tartott Elefántcsontpart és Ghána Kamerunhoz hasonlóan a csoportkörben búcsúzott, Nigéria igen keveset mutatva a nyolcaddöntőben, Algéria szintén – de az észak-afrikai csapat keltette az egyetlen kellemes meglepetést a vb-n a fekete földrész válogatottjai közül.

A 2013-as Afrika-bajnok Nigéria 2012 után ismét szégyenben maradt: a kontinens egyik meghatározó válogatottja Dél-Afrikával és Kongóval szemben elvérzett selejtezőcsoportjában. Nem lesz ott az ANK történetének legeredményesebb csapata, a hétszeres győztes Egyiptom sem, amely simán „kizúgott” a nagyon erős G-csoportból, Tunézia és Szenegál is messze maga mögé utasította. A „Fáraók” három megnyert tornát követően egymás után harmadszor nem kvalifikálták magukat.

Marokkónak a rendezés visszamondása „tett be”, az Atlasz Oroszlánjai nem indulhatnak a tornán, és a következőn is eltiltással számolhatnak. A marokkói és az afrikai szövetség között megy a haragszomrád, a klubvilágbajnokságot ugyanis (az ANK-val ellentétben) nem mondta le Marokkó, a szurkolók tüntettek a CAF-elnök Issa Hayatou ellen, a kontinentális szövetség pedig alig küldött tisztviselőt az év végi klubtornára, jelezve ezzel a nagyon fagyos diplomáciai viszonyt.

Maradnak a vb-résztvevők, amelyek mindenképpen az esélyesek között lesznek: Algéria 2014-ben tizenhárom mérkőzéséből csak hármat veszített el, ebből kettőt a világbajnokságon – a harmadikat Mali ellen. Elefántcsontpart a 28 millió fontos vételárával Afrika valaha volt legdrágább játékosává váló Wilfried Bonyval és Yaya Touréval próbálja megszerezni a trófeát, amelyet 1992 óta hiába üldöz – pedig valószínűleg Afrika legerősebb keretét tudhatja magáénak.

Ghána 1982 óta nem tudta megnyerni a tornát, most ismét kap egy esélyt, Kamerun a ghánaiakhoz hasonlóan ötödik végső sikerére hajt. A legutóbb kiváló játékkal előrukkoló meglepetéscsapat, a könnyű ág segítette Burkina Faso és a 2012-es meglepetés-aranyérmes Zambia célba veszi a legjobb négyet, Maliban sem lennének szomorúak a szurkolók, ha 2012 és 2013 után ismét bronzérmes lenne a válogatott.

Szenegál remek formában érkezik: legutóbbi négy mérkőzését kivétel nélkül megnyerte, 2013 novembere óta mindössze egy vereséget szenvedett el – a torna előtti főpróbán 5–2-re tarolta le Guineát. Dél-Afrikát és Tunéziát szintén butaság lenne teljesen leírni – és máris említettünk tíz csapatot. A tizenhat résztvevőből kilenc megnyerte már korábban az ANK-t, és egy dologban ért egyet az összes esélylatolgató: sosem volt még ennyire kiszámíthatatlan a kontinensviadal.

Külön érdemes lesz figyelni a C-csoport küzdelmeit, a kvartett rendkívül erősre sikeredett: itt Ghána, Algéria, Szenegál és Dél-Afrika szórakoztatja egymást – lehet, hogy amelyik válogatott továbbjut innen, annak a csoportmérkőzéseken nehezebb dolga lesz, mint a kieséses szakaszban. Mivel a D-csoportban egymásra talált Elefántcsontpart, Kamerun, Mali és Guinea (azaz három éremesélyes), ez a nyolcas sokkal erősebbnek tűnik, mint az A- és B-csoport tagjaiból összeállított.

DE KI LÁTJA A TORNÁT?

Mi szerencsére biztosan, mivel az Eurosport és az Eurosport 2 a hagyományokhoz híven végigkíséri az ANK-t. Hogy a helyszínen ki, az jó kérdés. A jelentős olajkészletekkel rendelkező Egyenlítői-Guinea ugyan a szubszaharai Afrika legtehetősebb állama, de döbbenetes a javak eloszlásának egyenlőtlensége. Míg az államelnök fia, Teodorino dollártízmilliókkal és szupersportautó-flottával villog, az ország lakosainak több mint háromnegyede szegénysorban van, Egyenlítői-Guinea helye pedig stabil a világ legkorruptabb államai között.

Az elnök döntése értelmében a meccsekre nagyon olcsón be lehet jutni: már egy eurónak megfelelő összegért be lehet menni a csoportmeccsekre, és a legdrágább VIP-belépő sem kerül többe huszonhárom eurónál. 2012-ben a CAF nagyon elégedetlen volt az egyenlítői-guineai nézőszámokkal – a negatív rekordot hozó Szudán–Burkina Faso meccsre 132-en (!) látogattak mindössze ki –, így Teodoro Obiang Nguema Mbasogo egy kis közvetlen elnöki ösztönzést is adott: felvásárolt egy rakás jegyet, amelyeket szétosztanak az ország négy régiójában. Az állami tisztviselők munkaideje a szokottnál két órával korábban lejár, és csak mernének nem kimenni a mérkőzésekre.

„Akiknek vagyonuk van, azok segítsék a szegényeket. Negyvenezer jegyet vettem, ezeket a helyszíneken fogjuk szétosztani” – jelentette be Nguema, aki az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának nyomozása szerint néhány százmillió dollárnyi, korrupcióból származó vagyon birtokosa.

A Főnök elrendelte, és lett ANK-rendezés. A Főnök elrendelte, és lesznek nézők. Azt a Főnök nem tudja elrendelni, hogy remek futball is legyen.

Azért ebben reménykedünk, mert a játékosnévsor ismét félelmetesen jó.

Induljon az Afrika-kupa!