A közösségi médiába feltöltött videók tanúsága szerint a lefújás után többek között vizespalackokkal dobálták meg az öltözőbe tartó (inkább menekülő) benini játékosokat a tripoli stadionban, de a megpróbáltatások nem értek véget itt: a vendégek delegációja órákig nem jutott ki az öltözőből, és amikor mégis elindult a busz felé, jött az erőszak újabb felvonása.
„A mérkőzés előtti viszontagságokra, hogy például nem kaptunk labdát az edzéshez, és a meccs alatti, lelátói gyűlölködésre, a hazai futballisták folyamatos, sportszerűtlen nyomásgyakorlására a játékvezető irányába többé-kevésbé fel voltunk készülve, de arra nem, ami utána jött – elevenítette fel a történteket Gernot Rohr, a beniniek német-francia szövetségi kapitánya az Afrik-Foot riporterének. – Már a busz felé tartva kaptunk ütlegeket a biztonságiaktól, sőt a líbiai cserejátékosoktól is, aztán néhány rendőr, nem tudom, ugyanazok-e, felszálltak a buszra. Nagyon agresszíven viselkedtek. Elöl ültem, úgymond a kezük ügyében, jutott is egy gumibotos csapás a karomra, kapusedzőnk, Enrico Pionetti pedig a fejére kapott egy hatalmasat. Néhány percig tartott az egész, de mondhatom, nagyon hosszúnak tűnt. Négyen sérültek meg a rendőrök támadásában, akiknek, hangsúlyozom, a biztonságunkra kellett volna ügyelniük. Botrány.”
A küldöttség végül a benini kormány által küldött repülőgéppel tért haza, hogy aztán Cotonou repülőterén már valóban kezdődhessen az ünnep.
Rohr emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban a kameruni, a ruandai és a nigériai válogatottat is botrányos körülmények várták Líbiában, ezért mindenképpen várja az afrikai szövetség vizsgálatát – még ha a hétfői meccsre kirendelt szudáni ellenőr „nem is zavart sok vizet”.
„Nem normális, hogy válogatott mérkőzést kelljen játszani egy olyan országban, ahol nincs biztonság – folytatta a benini szövetségi kapitány. – Ok nélkül támadtak ránk, semmi olyat sem tettünk, amit provokációként értelmezhettek volna. Szükséges az afrikai szövetség reakciója, mert ha semmi sem történik, a következő vendégek ugyanezt fogják ott átélni. Csak egy futballmeccset akartunk lejátszani, és ez lett a vége.”