Maruan Samah, a marokkói támadó, akinek mostani klubváltása miatt minden bizonnyal sokat forog majd a neve a nemzetközi sajtóban, maga is hozzászólt blogjában az nso.hu-n neve átírásával kapcsolatban kibontakozó vitához.
„Azért kell Samahnak és nem Chamakhnak írni magyarul a nevem, mert az arab írásjeleknek a latin betűs megfelelőjét kell írni, ám az esetleges közvetítő nyelv – többnyire az angol – kiejtési szabályai szerint átírt nevek megzavarnak sok magyar olvasót. Egyszerűen csak azért, mert korábban a külföldi forrásokban maguk is a nem magyar nyelvtani szabályok szerint leírt neveket látták, ha máshol nem, hát a mezeken. Lassan írom, hogy mindenki megértse: az a-r-a-b nevekről van itt szó, mivel marokkóinak vallom magam, ebben a válogatottban is játszom. De le szeretném zárni ezt a vitát, most már csakis a futballal foglalkozom".
Sokat emlegették fórumozóink mostanában a dél-koreai Pak Dzsi Szungot is, alaposan odapakolva az NS-nek az r-betűelhagyásáért. Hiába: a játékos nevének koreai kiejtése [pak̚t͈ɕisʌŋ] magyarra Pak Dzsi Szungként (illetve az u-nál egy u és a között ejtett félhangként) ültethető át. Egyébként maguk az angolok is a fonetikus átírás miatt írnak Parkot, mivel egy angol anyanyelvű a „Pak" nevet nem így, hanem e-vel ejtené ki. Az „r" jelzi az angoloknak, hogy itt egy „a" hangról van szó. Mivel mindezek ellenére több fórumozó is kifejtette, hogy teljesen logikátlan átírni az eredetit, kedvükért natúr szeletként közöljük Pak nyilatkozatát:
poénkodott egy sort nevével kapcsolatban a mozgékony középpályás.
Külön kasztot alkotnak az észak-afrikai labdarúgók, akiknek nevét sajnos szintén nem áll módunkban az egyszerűség kedvéért nyugat-európai mintára leírni, hanem a fentiek alapján kell eljárnunk. Így aztán nem Rabah Madjer, hanem Rabah Madzser az algériaiak legnagyobb futballsztárja, akinek jelenlegi kapitánya Rabah Saadane helyett Rabah Szadan. Adva van a kérdés: ha az algériai származású Zinedine Zidane nem a francia, hanem az észak-afrikai ország válogatottjában lép fel, akkor Zinedin Zidanként ismeri meg őt a nagyvilág? A válasz: igen.
Ha olyan labdarúgóról írunk, akinek nevét cirill betűkkel írjákhazájában, ott is „átültetést" kell végeznünk. Így aztán Андрій Шевченко nem Andriy Shevchenko Magyarországon, ahogyan a Park- és Chamakh-hívők vaslogikája megkövetelné, hanem Andrij Sevcsenko. Jobb is így: mennyivel egyszerűbb Vladyslav Vashchuk helyett például Vladiszlav Vascsukot írni. Lásd még a népi mondást: vascsuk is talál szeget.
Mivel a macedónok is használnak cirill betűket, mélységes sajnálatunkra a Beszart Ibraimi a helyes írásmód a Schalke-profi esetében, még ha sok csúnya poénkodásra is adott okot neve fórumainkon, felhozván olvasóink Kaká és a Pisa esetét (de sorolhatnánk tovább: Dudamel, Didi, Duda, Cicinho; Muff, Kuqi, Pötsch, Pi..., na ezt inkább nem).
Szerb nevek esetén hasonlóképpen kell eljárnunk, lásd a néhány hónappal ezelőtti esetet, amikor szerencsétlenségünkre pár napon belül igazolt az Udineséhez Dusan Baszta és a francia Allan Nyom. Megesik gyakran az idegen nyelvek közötti véletlen egybeesés, ezért is őrzik kamerákkal az ausztriai település, Fucking helységnévtábláit…
A világbajnokságon találkozhatunk majd a szlovákokkal, ám mivel a nyugati szláv nyelvek a törzs- és egyedfejlődés rögös útján a latin betűs írásmódot választották, az ottani neveket nem írjuk át. Így aztán Jaroslav Kolbas marad Kolbas és Miroslav Satan is Satan.
Könnyebben megemésztették olvasóink – tapasztalataink alapján – a görög nevek magyarra történő átírását (latin közvetítő nyelv itt is ejtve, lásd még Sotiris Balafas esetét), így sem lesz egyszerű leírni a vb-n egy esetleges Papasztatopulosz, Papadopulosz, Hrisztodulopulosz háromszögelést. A japán nevek kapcsán sem tört ki az NSO-fórumokon a gyalázat, lásd az eredetiből angolra áttett Yoshikatsu Kawaguchiból lett Kavagucsi Josikacut (a családnév a japánoknál is megelőzi a keresztnevet). Megjegyeznénk: a klubnevekre nem érvényes az átírás, és ez elnézve a Kashiwa Reysolt talán nem is mindig tragédia…
218. szabály
„A szépirodalmi művekben, a sajtóban, az általános és középiskolai oktatást szolgáló vagy kiegészítő kiadványokban a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből (tehát más nyelv közvetítése nélkül) írjuk át. Átíráskor az idegen hangsort (pl. a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort együttvéve (pl. az orosz, az arab, a görög stb. esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük a magyar hangokkal, illetőleg az ezeknek megfelelő magyar betűkkel." (A magyar helyesírás szabályai, tizenegyedik kiadás. Magyar Tudományos Akadémia, Akadémiai Kiadó, Budapest 1991. 88–89. oldal) |