Papucshősök, avagy a feleségek hatása a nemzetközi futballpiacra

KI A KICSIT NEM BECSÜLI...

Virgil van Dijk első próbáját a NAC-nál tette, de ott annyira kiabált játékosaival az edző, hogy a kis bekk azonnal továbbállt, később az Ajax vitte volna, de elkezdett szöszmötölni a szerződéssel a klub, Van Dijk erre fel a Celtichez írt alá. Az Ajax nagyon közel állt ahhoz, hogy egy mindössze 11 éves kolumbiai csatárt áthozzon a nagy vízen, családostól, de aztán nem vitték végig az ügyet, talán mert nem volt elég meggyőző a kissrác a próbajátékon. Kár volt érte: a kiszemelt Radamel Falcao volt!

A De Boer-testvérekről csak majdnem maradt le az Ajax, amely elsőre nem volt hajlandó kifizetni a napi 140 kilométeres utazás költségeit az ikrek apjának, de aztán Johan Cruyff egy mérkőzésen látta a testvérpárt, és az ő szava szent volt.

Sandro Tonali a következő nyár nagy slágere lesz a Serie A transzferpiacán, a Milan jó ötvenmillió eurót spórolt volna saját magának, ha tíz évvel ezelőtt nem utasítja el a kis tehetséget, aki jobb híján akkor a Piacenzához igazolt.

Nem egyszerű dolog a megfigyelés: Lionel Messi járt serdülőként a River Plate-nél, de a csapat nem vállalta a költséges, havi 800 dolláros növekedésihormon-kezelést, a Barcelona és szurkolói későbbi legnagyobb örömére. Bezzeg Carles Rexach pár percig látta csak futballozni a kis Messit, és azonnal a papa orra alá nyomott egy szalvétát, de nem az influenzaszezon miatt, hanem mert annak a hátára kanyarintott egy expressz szerződést. Id. Messi aláírta legott, az akkor 139 centiméteres fia később sokat nőtt – óriás lett. Aztán 2005-ben majdnem elvitte az Espanyol, mint azt Mauricio Pochettino később elárulta, de a kis Messi aztán olyan jól játszott a Juventus elleni mérkőzésen, hogy szó sem lehetett a távozásáról.

(Amikor Cesc Fabregast elvitte az Arsenal, akkor Gerard Piqué mellett felvették a londoniak a kapcsolatot a Messi-családdal is, ám a családfő nemet mondott. A védő elutazott az Arsenalhoz, körülnézett, és szintén nemet mondott. A Manchester Unitednek már nem... A River egyébként Diego Maradonáról is lemaradt, mert a zseni apja egyszerűen nem engedte el a 11 éves fiát a sokkal többet ajánló klubhoz a rajongva szeretett Argentinos Juniorstól.)

Egy évre már 150 millió eurót ajánlott Messiért az Internazionale, akkor, amikor a világrekordot 73.5 millió euróval tartotta a Real Madrid és Zinédine Zidane. Az ajánlatot nem tagadta az akkori Barca-elnök, Joan Laporta sem, aki elárulta azt a nem túl meglepő tényt is, hogy ennyi volt Messi akkori kivásárlási ára, és az ügyletet leginkább a játékos édesapja, Jorge Messi erőltette.

„Eladom, de csak ha kifizetik a kivásárlási árat... De itt boldog és sikeres lesz a fiad, aki arra hivatott, hogy minden idők legnagyobbja legyen, és én egy jó csapatot építek neki, hogy elérje ezt” – mondta az elnök, aki aztán 300 millióra emelte a kivásárlási árat.

2003-ban egy igen fontos invitálásra mondott nemet a kis Messi: a spanyol szövetség behívta őt a korosztályos csapatba. Egy évre rá a Dennis Wise vezette Millwall már több eséllyel próbálkozott nála, de végül nem egyezett meg Jorge papával.

Szintén eljutott az Aranylabdáig George Best, aki azért igazolhatott tiniként a Manchester Unitedhez, mert a Glentoran elzavarta őt, mondván, túl nyeszlett a focihoz. Az MU csak nehezen igazolta le Bestet, mert északírekkel nem köthetett inasszerződést, de végül egy irodai álláshoz juttatták, ahonnan heti kétszer (!) elengedték edzésre. Pórul járt a 170 centiméteres Philipp Lahm is 2002-ben az Arminia Bielefeldnél, noha egyheti próbajátéka alatt nem veszített párbajt, de mégis a 188 centiméteres norvég Torjus Hansén kellett helyette. Lahm két év múlva felnőtt válogatott volt...

Az ifikorú Paul Gascoigne éppen ellenkezőleg, a túlsúlya miatt nem tetszett Bobby Robsonnak az Ispwich Townnál. A mesternek biztosan sokszor eszébe jutott az eset, később a karmester nála lett először felnőtt válogatott!

A Barcelona sem mindenható, David Beckham mellett Mario Balotelli is hiába járt náluk próbajátékon, és 1999-ben a klub elfogadta a Málaga bő egymillió eurós ajánlatát Carles Puyolért, de a védő nemet mondott a távozásra és az állandó állandó játéklehetőségre.

Sokszor egyébként tényleg nem árt résen lenni a mérőszalagnál: a Sunderland 2000 márciusában 2.63 millió euróért megvette a hondurasi támadót, Mílton Núnezt, aki amikor megjelent az első edzésen, kitört az általános hahota: akkor jöttek rá, hogy az ék kemény 163 centiméter magas. Egyesek szerint Peter Reid menedzser nem is őt, hanem Núnez PAOK-os csatártársát, Adolfo Valenciát akarta megvetetni, később elterjedt, hogy Núnez nem is az élvonalbeli Nacional Montevideóban, hanem a harmadosztályú Uruguay Montevideo FC-ben játszott légiósként (ez nem igaz). Évekre rá kiderült: a Sunderland tényleg Valenciát akarta megvenni, de véletlenül a hondurasi csatárról, Eduardo Bennettről (Argentinos Juniors) kaptak videót, és tévedésből Núnezt vették meg. Murphy.

„Tyson” Núnez remekül festett a 193 centiméteres Niall Quinn, a 191 centiméteres Danny Dichio és a 170 centiméteres Kevin Phillips mellett. De ha már ott volt, másfél idényen át maradt, és egyszer pályára is lépett a bajnokságban. Tizenöt percre... Valencia és Bennett véleményét sejtjük az ügyről.

MERT VOLTAK ÁM ILYEN IDŐK IS...
Tichy Lajos – Barcelona, Real Madrid, Milan

A kis Tichy Lajost minden könyörgése ellenére simán kirúgták a sólyomszermű mesterek a MÉMOSZ-tól, a későbbi Bp. Építőktől, majd jobb híján a Bp. Lokomotívhoz igazolt, ahol sokáig igazolás nélkül játszott, svarcban, feketén – Fekete Sándor álnéven. Természetesen azok más idők voltak, amikor először el akart igazolni a Bp. Lokomotívtól, a TRANSZVILL-hez, Szabó „Petár” Péter nevű mesterétől nem engedélyt, hanem egy irgalmatlan nagy sallert kapott.

Értett a szóból, persze aztán a nagy Honvéd már elvihette különösebb rejtői és makarenkói pofonok nélkül. A csatárt megkérdezte Puskás Ferenc és a szakosztályvezető, hogy mit kér az aláírásért, Tichy szégyenlősen csak egy öltönyt kért... Voltak ám ilyen emberek is a magyar futballban!

Mint megénekeltük már, Kubala László hiába győzködte a fiatal Tichyt a Barcelona megbízásából egy mesés, 130 ezer dolláros ajánlattal, a támadó nem mert váltani a Budapesten élő szülei miatt. A Milan 110 ezer dolláros ajánlata így már két okból sem nyerhetett, majd Tichy visszautasította hazatérve a Vasas, az akkori MTK, a Budapesti Vörös Lobogó és az Újpesti Dózsa ajánlatát is, mert... szerette klubját, a Honvédot.

Sőt kosarat kapott a chilei világbajnokság előtt tőle a Real Madrid is!

Akkoriban szokás volt, hogy a külföldi túrán lévő magyar csapatok körül ügynökök hada döngött, Pásztor József elmondta egyszer, hogy 1977-ben olimpiai válogatottként Spanyolországban öt ottani klubtól kapott ajánlatot! A Honvéd erőszakos udvarlásairól sokat meséltünk már, Tichy kispesti szakvezetőként kétszer is komoly kudarcot vallott ezen a téren: előbb a Gyöngyösi Spartacus irodában csapták be utána az ajtót olyan finoman, hogy hívni kellett a kőműveseket, majd miután másfél éven át (!) vacakoltak a BVSC-vel Törőcsik András átigazolása kapcsán, sokadszorra is felkereste a zseni édesapját, aki a kiskapuban fogadta őt, és jelentőségteljesen dörzsölgette egymáshoz a mutató- és hüvelykujját, jelezvén, hogy hogyan nem, de rejtélyes okokból a fia már megegyezett a Dózsával. Az addig konok BVSC meg már nem ellenkezett.

A Honvéd szokás szerint a katonai behívóval operált, de a Dózsa elintézte, hogy Törő a dunai Flottillánál tudja le a kötelező vitézséget (a Fradi is hívta, de a behívóval nem tudott mit kezdeni). Korábban jobban féltek a vitéz uraktól, Machos Ferenc 1954-ben aláírt Újpestre, de mivel éppen sorkatona volt, a Honvéd egyszerűen átvezényelte Kispestre.

Tichyt egyébként egy alkalommal feljelentették „játékoscsábításért”, és rettentő büntetésben részesült: egy éven át „nem részesülhetett az MLSZ kedvezményeiből”. A rossz nyelvek szerint ezzel ugrott a székház előtti ingyenes parkolása...

Tichy kortársa volt a sokszor érdemtelenül háttérbe szoruló fedezet, Kotász Antal, aki egy mérkőzést sem játszhatott az MTK-ból lett Bp. Bástyában, ezért 1953-ban a Ferencvároshoz igazolt. Csak éppen a Bp. Dózsa elleni mérkőzés előtt pár perccel berontott az öltözőbe a nagy hatalmú Sebes Gusztáv, kettétépte a szerződést, mondván, Kotászra az épülő szocializmus épülő csapatában van szükség, Sztálinvárosban. Később Kotász a Honvédtól Újpestre akart igazolni, mindenben meg is egyezett a lila-fehérekkel, de rábeszélte őt a maradásra egykori játékostársa, a szakosztályvezető Bozsik József. A nagyhatalmú újpesti elnök, a volt ÁVO-s Csáki Sándor fogcsikorgatva, de tűrte a maradást. Csákinak lenyűgöző érvei voltak olykor, Henni Gézát úgy igazolta át, hogy aláírásáért – kiengedte a kapus szintén futballista testvérét a börtönből!

Mert voltak ám ilyen idők is...

KERESD A NŐT!

Ian Storey-Moore a miénk! – örült 1972-ben és túl korán a Derby County menedzsere, Brian Clough, ugyanis a játékos mégsem hozzájuk igazolt a Nottinghamtől, pedig azt már be is jelentette a labdarúgó egy interjúban. „Férjem nem tudta alaposan átgondolni a jövőjét. Egyáltalán nem szólok bele, de egyértelmű volt, hogy szüksége volt némi tanácsra” – csatlakozott a tárgyalásokhoz Storey-Moore-né, aki urát a Manchester Unitedhez parancsolta. A Derby kárpótlásként nem sokra rá bajnoki címnek örülhetett, de sajnos két év múlva a támadó profi karrierjének vége szakadt egy súlyos sérülés miatt. A United pedig kiesett az élvonalból.

Clough azt tanácsolta Storey-Moore asszonyságnak, hogy csapjon fel játékosügynöknek...

Angliában is értenek a nők a futballhoz is: a helyi rendezésű világbajnokságon a Sunderland elnöke megkereste Mátrai Sándort, hogy igazoljon hozzájuk, mert az ő neje a legnagyobb futballszakértő a szigeten, és mindenképpen ragaszkodik a magyar védő megszerzéséhez.

Ronald Koeman 2017 nyarán az arsenalos Olivier Giroud megszerzésével szerette volna megkoronázni az átigazolási időszakot, de a csatár neje nemet mondott a Liverpoolba költözésre. Koeman később azt nyilatkozta, hogy azért bukott meg az Evertonnál, mert nem tudta megszerezni a gall támadót. Cesc Fabregast viszont éppen párja, Daniella Semaan irányította a Chelsea-hez, megbeszélvén barátnője, Pedro feleségével, hogy jobb lesz nekik Londonban élni. Carolina Martinnak nem sokáig kellett győzködnie a maga férjét, egy év múlva, 2015-ben már költözhettek is.

Wesley Sneijderné Jolánta is lebeszélte a jóról az urát: kertjének ékességét nem engedte 2013 elején a Liverpoolhoz igazolni, mondván, a szürke Beatles-város helyett válassza inkább a sokkal izgalmasabb és színesebb Isztambult, azaz a Galatasarayt. Federico Balzaretti 2011-ben milliméterekre volt attól, hogy aláírjon a PSG-hez, mert az olasz hátvéd menyasszonya, későbbi felesége, Eleonora Abbagnano a párizsi opera táncos üdvöskéje volt – azonban a demográfiai mutatót a szívén viselő Federico teherbe ejtette kedvesét, így ugrott a balerina munkája, és Balzaretti sem akart már felcsapni légiósnak. Eleonora a GYED-et követően Rómában kezdett el dolgozni – férje 2012 és 2015 között az AS Romát erősítette, és innen is vonult vissza, hogy azóta teljes állásban a korábbi és az új házasságából származó gyermekeivel foglalkozhasson.

Kevin Keegan 1980-ban majdnem aláírt már a Juventushoz, de Hamburgból inkább hazatért Angliába – felesége nyomására is, aki attól félt, hogy Olaszországban majd elrabolják a maffiózók a gyermekeiket. A Juventusnál nem voltak ilyen gondjai David Trézéguet-nek, akit érdemei elismeréseként ingyen elengedtek tíz év után, 2010-ben, és a Liverpool, illetve a Lazio helyett a spanyol Hérculest választotta – az ék spanyol felesége kedvéért, aki végre haza szeretett volna költözni Alicante közelébe.

Bernd Schuster ügyeit a kőkeményen tárgyaló feleség, Gaby intézte, és ez akkoriban egyáltalán nem volt szokványos, sokat emlegették a papucsot a Labdarúgás c. szaklapban is a zseniális karmester kapcsán. Amikor a középpályás 1977-ben az Augsburgot elhagyni akarván aláírt érvényes szerződése mellett az 1. FC Kölnhöz, majd a jobb ajánlattal előálló Mönchengladbachhoz is, akkor a nyugatnémet munkaügyi bíróságnak kellett rendet tennie.

Schuster a nejére bízta innentől kezdve ügyeinek intézését, és visszatért az Augsburghoz. Nem sokra rá simán megvette az 1. FC Köln, majd Gabynak is köszönhetően jöhetett a Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid hármas. És előtte majdnem a New York Cosmos, amely 3.2 millió német márkát plusz áfát adott volna érte, de a „Szőke angyal” nem kapta meg a munkavallási engedélyt – Gaby ekkor hívta a másik kérőt, a Barcát.

José Mourinho maga vallotta be, hogy 2007-ben azért nem lett angol szövetségi kapitány, mert a felesége ellenezte ezt, és tényleg nem neki való két évet várni egy nagy tornára, „addig meg Kazahsztán és San Marino ellen játszani”. A legendás angol támadó, az egész karrierje során a Southamptont szolgáló Matt Le Tissier 1989-ben már mindenben megegyezett a Tottenhammel, sőt a szerződést is aláírta, de oldalbordája kérésére maradt végül.

Le Tissier mehetett volna a Chelsea-be és a Milanhoz is pár évre rá, de egyikből sem kért – egészen döbbenetes módon három későbbi angol szövetségi kapitánnyal (Terry Venables, Glenn Hoddle, Fabio Capello) akasztotta össze a bajszát a klubhűsége miatt!

A „szentek” szurkolói később csak Le God-nak, azaz Istennek nevezték el – ebbéli minőségében segíthetett volna később egy kollégájának, Emmanuel Adebayor ugyanis a Tottenhamet azért nem hagyta el az Aston Villa kedvéért 2015-ben, mert hiába várt egy jelet az Istentől, nem kapott, pedig megkérdezte még lelkipásztorát is, hogy esetleg nála nem hagyott-e üzenetet a számára az Úr.

Bezzeg az argentin válogatott kapusa, Carlos Roa kapott 1999-ben üzenetet fentről: szerencsére nem olyat, mint Ábrahám, hanem csak annyit, hogy ne írjon alá új szerződést az RCD Mallorcához, és utasítsa vissza az érte tízmillió eurón felül fizetni akaró Manchester Unitedet. Roa egy évig bírta, aztán visszatért a pályákra, minden bizonnyal felsőbb engedélyekkel.

Robert Jarni felesége döntésére és az iskolába járó gyermekei érdekére hivatkozott, amikor az 1998-as világbajnokság után klubot váltott. Az egyik kérő az őt a Real Betistől jogilag már meg is vásárló Coventry City volt... a másik a kissé későn ébredő, de pármilliót azért az asztalra dobó Real Madrid. Mit meg nem tesz egy apa a családért!

Szőke István engedély híján szökés és a szokásos minimum egyéves eltiltás után tudott csak külföldi csapathoz igazolni, a Ferencváros után az Essenhez, 1974-ben. Már edzett is új társaival, a klubtól kapott egy lakást és egy FIAT 850-est, de hiába ment el hozzájuk edzője, hogy aláírják a szerződést, Szőke a felesége, Jutka asszony honvágya miatt retirált, és hazatért, hogy még egy idényt lehúzzon a Volánban. Aztán nagyon fiatalon visszavonult: szemölcsök miatti sugárkezelésnek vetették alá, ám a lába nagyon elsebesedett!

David Unsworth sem akart kimaradni a jóból, megnősült, és ezért bekerült sorozatunkba. A kőkemény bekk 1998 nyarán 4.6 millió mai euróért az Aston Villához igazolt az Evertontól, de pár hét múlva már ismét a liverpooliakat erősítette, családi okok miatt. Unsworth felesége ugyanis bejelentette, hogy újszülött gyermekével nem költözik az ura után Birminghambe, aki ezért már maga sem akart a Villához igazolni – szerencséjére az Everton az eladási áron visszavette. A családfő új unkahelyéről rendre késő este ért haza, és üres hassal feküdt le aludni, ugyanis túlvezérelt neje a késés miatt nemegyszer a kukába dobta a vacsoráját... És még Schuster volt a papucs!

James Milner már majdnem aláírt 2005-ben a Tottenhamhez, de családja figyelmeztetésére rájött, London túl messze van Leedstől – érdekes módon egy évre rá Birmingham jobban tetszett neki, el is utazott oda, hogy aláírja a szerződését, de a menedzser, Martin O'Neill kínos mosollyal azt kérdezte a belépő fiataltól: „Te nem hallottad, hogy vissza az egész?!”.

Biztosan sokan emlékeznek még a remek támadóra, a nigériai Victor Ikpebára, akit a Reggina meg akart venni a Monacótól, de Ikpeba rámenős neje bezárta a férjét a lakásukba, amikor az elindult aláírni új szerződését. Bejött neki a monacói életvitel...

A litván Valdas Ivanauskas a kilencvenes években élte fénykorát, a Hamburg után majdnem a Wolfsburgban is, de hiába írt alá oda (a korábbi szerződése lejárt), amikor a támadó felesége körülnézett a szürke iparvárosban, addig rágta a férje fülét, amíg az mindent vissza nem csináltatott, és Salzburgba nem igazolt. „Valdas, én szeretlek, de nem akarok Wolfsburgban élni” – hangzott az a bizonyos mondat, majd kiderült, hogy a VfL játékosainak szerepel a szerződésükben egy olyan kitétel, hogy nem élhetnek a várostól 35 kilométernél messzebb. Eldöntetett.

Szergej Milinkovics-Szavics ára ma már az egekben, a szerb középpályás a Fiorentina hadiszállásán 2015 nyarán könnyekben volt, mit volt, úszott, azt motyogva: „Sajnálom, de nem lehet. Igazán nem tehetek róla, de nem vagyok képes aláírni”.

A lilák sportigazgatója, Daniele Prade összetört, de nem rimánkodott az akkor még genki középpályásnak, hogy gondolja meg magát: „Szergej azt kérte, várjunk még egy kicsit az orvosi vizsgálatokkal, mert előbb beszél a barátnőjével, aztán dönt majd. De nem egyeztünk bele, ha magánéletbeli gondjai vannak, ahhoz nincs közünk. Elég volt!”.

Másnap a középpályás aláírt kilencmillió euróért a Lazióhoz.

Gelei József az ifjúsági válogatottal túrázva 1956-ban leszerződött az Urania Genfhez, de aztán hazatelefonált az édesanyjának, aki azt mondta, hogy maradjon nyugodtan kint a fia, ők majd ellesznek valahogy Magyarországon... Gelei erre meg sem állt a Rottenbiller utcáig!

Rákosi Gyula kisgyerekként odaállt nagy merészen édesapja elé, és azt mondta neki, hogy az Újpesti Dózsához igazolna. Atyja elmondta fiának, hogy hová menjen (hagyjuk a részleteket), majd kézen fogta, és meg sem álltak a Ferencvárosig. A legendás Száger Mihály is kézen fogta aztán a kis Rákosit – a többi már futballtörténelem.

A remek fedezetet, Nagymarosi Mihályt a Phöbus feloszlása után családja szépen felöltöztette, és feltette a vonatra, hogy Budapestre menjen, és a Ferencvároshoz igazoljon, csak éppen ő a Megyeri útra ment, mert a Dózsa szimpatikusabb volt neki. A háború után török, osztrák és olasz csapatokat is visszautasított éppen ezért.

Szűcs Lajosra felfigyelt a Karlsruhe, amikor egy tornán látták játszani a németek a Fradi ifi kapusát, de mivel a játékos édesapja nem sokkal korábban hunyt el, édesanyja nem engedte el Németországba tanulni és futballozni gyermekét.

Nehéz bizony a szülőkkel néha, erről a kedves olvasók mellett szegény Gaetano D'Agostino is meggyőződhetett: a közelmúlt legismeretlenebb olasz válogatott középpályását azért nem merte egyetlen topklub sem leigazolni, még a Juventus és a Real Madrid sem, mert a játékos édesapja, Giuseppe a maffia ellen vallott egy perben, vádalku keretében, és 2006-tól egész családjára vérdíjat tűzött ki a szicíliai bűnszervezet. Gaetano talán élete végéig különleges rendőri védelem alatt áll majd!