Paraguay és Ecuador is megosztozott a pontokon

 

A mérkőzés nagy esélyesének Paraguay számított, hiszen a 2010-es világbajnokságon csak a későbbi győztes spanyolok ütötték ki Cristian Riverosékat a legjobb nyolc között, Ecuador pedig ki sem jutott a vb-re.

Ennek megfelelően paraguayi rohamokkal kezdődött a találkozó: Edgar Barreto és Lucas Barrios lőtt 12, illetve 16 méterről, de mindkét kísérletet magabiztosan védte Marcelo Elizaga; majd Néstor Ortigoza bombázott fölé húszról. A 19. percben egy bal oldali beadást a védők éppen Barrios elé fejeltek, aki szép mozdulattal kotort bele a lecsorgó játékszerbe a „hosszú ötösön”, ám a veterán Elizaga egy villámgyors vetődéssel leért a rövid sarokba.

A Deportivo Quito kapusa, Elizaga egyébként az egész Copa legidősebb futballistája a maga 39 évével.

A futball örök szabályainak megfelelően egy váratlan ellentámadással kis híján megszerezték a vezetést a sárga mezes ecuadoriak: a 28. percben Christian Benítez négy embert is kicselezett a jobb szélen, Paulo da Silvának egyenesen kötényt osztva, de a kivetődő Justo Villar jobb lábával pelepöckölt a labdába, a visszaloholó Da Silva pedig tisztázni tudott. Nem sokkal később Segundo Castillo adott be veszélyesen jobbról, ám Da Silva egy remek mozdulattal becsúszva hazatette a labdát kapusának.

A 35. percben újra Castillo villant, jó harmincméteres lövése nem sokkal ment el a jobb alsó mellett – Villar olyan higgadtan nézte próbálkozását, egy helyben állva a kapu közepében, mint aki teljesen biztos abban a pár centiméterben. Az első félidőből hátralévő tíz percben mindössze az okozott némi izgalmat, hogy felbukkant a paraguayi délutánban (helyi idő szerint fél hétkor játszották a találkozót) Larissa Riquelme, természetesen különleges kialakítású mobiltartójával egyetemben...

A szünetben reménykedhettünk egy góldús második játékrészben, legalábbis statisztikai alapon, mert a két gárda legutóbbi találkozóján, amely 1–1-re végződött, két cserejátékos talált be: Chistian Noboa és Edgar Benítez. Annak viszont nem örültek az ecuadoriak, hogy legelőször éppen legismertebb labdarúgójukat cserélhette le Reinaldo Rueda kapitány: a Manchester United szélsője, Luis Valencia nem jött ki az öltözőből sérülése miatt.

Aktívabban kezdték a második félidőt az ecuadoriak, Felipe Caicedo kétszer is veszélyeztetett, majd Roque Santa Cruz ugratta ki a bal oldalon Marcelo Estigarribiát, aki az ötös sarkától ellőtte a labdát a hosszú sarok mellett.

A 63. percben Elizaga tornászott ismét nagyot: Estigarribia bal oldali beadása teljesen üresen találta hét méterre a kaputól középen Ortigozát, aki a bal alsót vette célba, de a kapuvédő egy villámgyors vetődéssel elcsípte az életerős fejest. Ahogyan az várható volt, beállt a paraguayi csapatba a kiváló támadó, Nelson Valdez, aki azonnal lőtt is 16-ról, nem sokkal mellé.

A mérkőzésnek ebben a szakaszában annyira kellett volna már egy ötletes megoldás, mint grönlandi bajnoki után a forró zuhany, de az jelentette a nagy eseményt ebben a húsz percben, hogy az ecuadori Norberto Araujo a pályáról kisodródva kis híján dobott egy csukafejest az első sorba a nézők közé. A 85. percben a Santa Cruzt váltó Pablo Zeballos lőtt 25-ről, de Elizaga ezt is fogta, még ha kissé suta mozdulattal is.

Az unalmas játékmenetnek az adta meg a kegyelemdöfést, hogy egy-két kósza vuvuzela-tütülés is felharsant a nézőtéren. Sajnos nemcsak Larissa és az ezerszer elátkozott hangszer juttatta eszünkbe a 2010-es világbajnokság csoportmérkőzéseit, hanem a színvonal is...

Daráltak, daráltak a felek becsülettel, de a legkisebb eredmény nélkül – pedig a találkozó győztese nagy lépést tehetett volna a továbbjutás felé, mivel a csoport másik összecsapásán a brazilok nagy meglepetésre nem tudták legyőzni a venezuelaiakat.