– Nekünk korszakos siker, önnek talán csak egy rossz emlék: 1984. Rotterdam, Hollandia–Magyarország 1–2.
– Még csak nem is rossz emlék: bevallom, egyáltalán nem emlékszem arra a mérkőzésre. Tudja, annyi meccset játszottam, összefolynak az emlékek.
– Pedig nemrégiben visszanéztem a találkozót, és a mezőny legjobbja volt, percenként legalább kétszer felrúgták a védőink.
– Előfordult az ilyesmi, de semmire sem emlékszem, ne haragudjon, nagyon régen volt, fiatal voltam.
– A visszavágóra meg azért nem emlékezhet, mert nem játszott a Népstadionban, három évvel később viszont már önökről beszélt az egész világ.
– Naná, megnyertük az Európa-bajnokságot!
– Milyen volt Rinus Michelsszel dolgozni?
– Nagyszerű! Olyan híre volt, hogy eszméletlenül kemény edző, talán pályája korábbi szakaszában az is volt, de a hatalmas fegyelem mellett, amelyet megkövetelt, mégis szabadnak éreztük magunkat a pályán, szabadon alkottunk, ilyen volt a játékstílusunk. A futballunkat nézve talán nem is volt észrevehető, milyen fegyelem állt a hátterében.
– És ki volt a jobb edző? Michels vagy Arrigo Sacchi? Netán Leo Beenhakker?
– Számomra Her Blok, a nevelőedzőm, aki bízott bennem, biztatott, betett a csapatba fiatalon. Sajnos tavaly meghalt.
– Az Eb-győztes holland válogatott vagy a BEK-győztes Milan volt a jobb?
– Bár nem én egyedül lehettem mindkét csapatnak a tagja (Marco van Basten és Frank Rijkaard is a Milanban játszott az Európa-bajnokok közül – a szerk.), nagy szerencse és különleges élmény volt két ilyen kiemelkedő együttesben szerepelni. Az összehasonlítást nem vállalom.
– Néhány játékosunkra biztos emlékszik. Ha azt mondom, hogy „Kiprics"?
– Ó, igen, Kiprich jó játékos volt, kultusza van a Feyenoordnál. Nem játszottunk együtt, mert amikor ő érkezett, én már nem játszottam a klubnál, de őt mindenki ismeri, kultikus figura, legendás csatár.
– Détári? Állítólag az ön helyére akarta őt megvenni a Milan.
– Igen, azt hiszem, volt róla szó. Détári nagyon jó támadó volt, igazi tízes, okos, eszes futballista.
– Mikor edzősködik újra?
– Most is edzősködöm, nem tudja, hogy a holland válogatottnál dolgozom?
– Úgy értem, vezetőedzőként. Amióta 2001-ben elment Groznijból, nem vállalt ilyen munkát, pedig a Chelsea játékos-edzőjeként kezdte húsz éve. Mik a tervei?
– Fogalmam sincs, lehet, hogy leszek még vezetőedző.
– Vagy inkább énekes, filmszínész? Netán műsorvezető? Mindegyikkel próbálkozott.
– Nem tudom megmondani.
– A FIFA Aranylabda-gálának kétszer is a házigazdája volt, ha jól emlékszem.
– Háromszor, barátom, háromszor! Most is meghívtak, ott leszek Londonban októberben.
– Addig is népszerűsíti a teqballt?
– Igen, örömmel teszem. Játékosként mi is játszottuk többféle módon a lábteniszt, bár asztalon soha. A teqball fejleszti a technikát, a koncentrációt, pompás játék.