A Barcelona átrobogott a Santoson is

Nem sikerült a Santos extravagáns elnökének, Luis Álvaro de Oliveirának terve, aki azt szerette volna, hogy a klub idolja, Pelé is pályára lépjen pár perc erejéig a mérkőzésen; sőt, felvetette azt is, hogy a Barcelona vesse be Diego Maradonát. A régi idők zsenijei helyett így „mindössze" a jelenkor legnagyobbjaiból láthattunk egy szép csokrot, hiszen a barcelonai zsebcirkálók mellett a brazil futball két legnagyobb ígérete, Neymar és Ganso is fellépett.

Bár már közel egy éve speciálisan erre az egy mérkőzésre készült a Santos (talán ez az oka, hogy a decemberben befejeződött brazil bajnokságban csupán a 10. helyet szerezte meg a csapat…), sokkal jobban kezdett a Barcelona. Az első gólt a katalánoktól Thiago Alcántara szerezhette volna, akinek édesapja, a rettenthetetlen szűrő, Mazinho még brazil színekben volt 1994-ben világbajnok; majd a 17. percben megvillant Messi, és miután tökéletesen háromszögelt Xavival, egy pimasz emeléssel megszerezte a vezetést a katalánoknak.

Nem sokkal később már kettővel „ment" a Barcelona, mert Xavi sem hagyta kihasználatlanul a pontatlan és fejetlen Santos-védelem újabb elképesztő hibáját, majd Cesc Fabregas zörgette meg a lécet – hiába no, a brazil bajnokságban szinte lehetetlen felkészülni egy csúcsformában lévő Barcelonára.

A Santosba beállt a rutinos támadó középpályás, Elano, de ez sem segített a brazilokon, hiszen az európaiak a félidő legvégén egy meglehetősen mókás gólt szereztek: a szó szoros értelmében körbelőtték a jobb sorsra érdemes Rafaelt, aki védett a balon (Daniel Alves tette próbára), védett középen (innen Messi fejelt), de már nem érhetett oda Cesc Fabregas ravasz lövésére.

A második játékrész kifejezetten érdekesen, izgalmasan kezdődött, hiszen egymást követték a gólhelyzetek: a Santos Borges és Neymar révén kétszer is betalálhatott volna, a másik oldalon pedig Daniel Alves és Messi is túlcifrázta a maga lehetőségét, Andrés Iniesta pedig pár centiméterrel célt tévesztett.

A hátralévő időben könnyed játszadozás folyt a pályán, ahol azért meg-megvillantak a Santos-fiatalok is egy-két pillanatra, azonban bebizonyították, hogy csak percekre tudják (még) felvenni a harcot Európa legjobbjaival. A hajrában a honfitársai ellen küzdő Daniel Alves még lőtt egy kapufát, adott egy gólpasszt a ziccert higgadtan értékesítő Messinek, majd az égbe lőtt az ötös sarkáról.

Hol van már a Santos-féle brazil futballvarázslat, hová tűnt a Pelé-féle jogo bonito, azaz szép játék? A „jogo barcelonitónak" ez a Santos sem találta az ellenszerét – annyi azért vigasztalhatja őket, hogy ezzel egyáltalán nem állnak egyedül a nagyvilágban. A Ganso, Neymar kettős a nyári Copa América után ismét csalódást okozott, újabb eurómilliókkal csökkentve eszmei értéküket és az értük kapkodó klubok elszántságát.

A Barcelona immáron hivatalosan is 2011 legjobb futballcsapata, nagy kérdés, hogy a közeljövőben képes lesz-e bárki is megszorongatni a katalán együttest...