Sepsi: Storck új világa szigorításokkal, telefonok nélkül – de gólokkal

– Sepsiszentgyörgyre érkezése után nem sokkal máris megtartotta első edzését. Hogyan reagáltak a játékosok a késő estébe nyúló foglalkozásra?
– Reményeimnek megfelelően nagyon jól – válaszolta a Nemzeti Sportnak a német Bernd Storck, a Sepsi OSK új vezetőedzője. – Természetesen előzetesen én is értesültem a román és a külföldi játékosok közötti klikkesedésről, de ennek nyomát sem láttam az edzésen, maximálisan motivált, figyelő, a kéréseimre jól reagáló futballistákkal találkoztam. És ami a legfontosabb: csupa jó képességű, tanulni vágyó emberrel, akikkel képesek leszünk végrehajtani az előttünk álló feladatokat. Igyekszem mindenkiben tudatosítani, hogy ami eddig volt, az a múlt, mától új korszak kezdődik, amelyben mindenki ugyanabból a rajtpozícióból indul. Összességében jó kezdés volt.

– Új állomáshelyre érkezve szokott konzultálni az átvett csapat előző, esetleg még korábbi edzőjével?
– Soha nem teszek ilyet, egyrészt mert a saját szempontjaim szerint szeretem feltérképezni a terepet, másrészt a hasonló beszélgetések óhatatlanul befolyásolják az embert. A Sepsi OSK esetében itt ez a szimpatikus klub, remek létesítmények, Románia talán legjobb minőségű játéktere, híresen kitartó szurkolótábor, no meg a közelmúlt eredményei mind-mind azt üzenik, hogy itt remek eredményeket lehet elérni.

– Pedig a nyolcvanas évekbeli játékostársa, a román Marcel Raducanu gyakorlatilag megüzente, hogy ha időben értesül az ön szándékáról, elmondta volna, hová érkezik. Nyilván, elsősorban a román futballközegre célzott...
– Nem tudtam róla, és kicsit később biztosan fel is hívom majd őt. Kitűnő játékos volt, remek fickó, jól megvoltunk a nyolcvanas évek Dortmundjában. Egyelőre azonban szeretném a magam bőrén megtapasztalni, ami meg lehet és meg kell. Amúgy meg ne tévesszük szem elől, hogy a román válogatott is kijutott az Európa-bajnokságra, ami azért sokat elmond egy ország futballjáról. A bajnoki mérkőzéseket elnézve is az volt a benyomásom, hogy errefelé minőségi futballt játszanak.

– Az első teljes munkanapján „hajnali” órára, már reggel nyolcra berendelte a csapatát. Nem félti a népszerűségét?
– Nem népszerű akarok lenni, hanem velük együtt, közösen eredményes. A csapatkohézió kialakítása érdekében tartom fontosnak, hogy együtt, közös reggelivel kezdjük a napot, utána megbeszélés, edzés, gyúrás, regeneráció, ebéd, pihenés, és így tovább. És amíg a játékosok a munkahelyükön vannak, a telefonok sem lesznek használatban. Az öltözőben kommunikációt akarok közöttük, nem pedig egymás mellett ülő, telefont bámuló magányos embereket.

– És milyen játékot ígér a szurkolóknak? Beszélgetésünk pillanatában már csak három és fél nap van hátra a Dinamo elleni bajnoki mérkőzésig, addig aligha lehet csodákat művelni...
– Csodákat nem, de néhány játékbeli változást azért máris észrevehet majd a közönség – a teljes odaadáson és erőbedobáson kívül, ami kötelező. Már az első meccsen szeretném jóval feljebb, túlnyomó részt lehetőleg az ellenfél térfelére feltolni a csapat játékát. Ennek rendszeresítésére persze jelentős erőnlétbeli pluszokra lesz szükség, de a téli felkészülésig igyekszünk jól gazdálkodni a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel.

– Két játékos képességeiről máris jóval többet tud, mint a többségéről. Ez esetleg azt is jelenti, hogy a két magyar válogatott játékos, Kecskés és Varga fajsúlyosabb szerephez jut, mint korábban?
– Mint mondtam, mindenki ugyanabból a pozícióból indul. Kecskés Ákos a játékosom volt az U20-as válogatottban, együtt voltunk az új-zélandi világbajnokságon, Varga Roland pedig a Ferencváros meghatározó futballistájának számított, és ez nem történhetett véletlenül. Meglepődtem, hogy eddig milyen kevés lehetőséghez jutottak, ők a Sepsi OSK meghatározó játékosaivá válhatnak, de ahhoz nekik is mindent meg kell tenniük.

– Edzői pályafutásának legszebb éveit a magyar futballban töltötte. Tisztában van azzal, hogy gyakorlatilag Sepsiszentgyörgyön is magyar környezetben éli majd az életét, végzi a munkáját?
– Igen, és ez plusz motiváció, hiszen mindig nagyon jól érzem magam Magyarországon, gyakorlatilag a második otthonom. Legutóbb, amikor Budapesten jártam, sokan felismertek, megszólítottak, végtelenül jólesett. Tudom, hogy errefelé is magyarul szól a lelátó, és ez számomra otthonosan fog hangzani. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezért is nagyok az elvárások az irányomban, de de hát azért élünk, azért dolgozunk, hogy eleget tegyünk ezeknek az elvárásoknak. Nagyon nem szeretnék csalódást okozni az embereknek.

– Mennyire érzi a saját munkája eredményének is, hogy a magyar válogatott újra kijutott az Európa-bajnokságra?
– Pici részben talán, hiszen néhány hajdani U20-as játékosom tagja Marco Rossi keretének. Az érdem azonban természetesen az övé, minden elismerésem, remek csapatot rakott össze, amelyről Európa-szerte elismerően beszélnek. Annak idején a saját bőrömön éreztem, mekkora dolog a magyar válogatottal kijutni egy világversenyre, Csányi Sándor elnök úrtól többször is hallottam, hogy az volt élete legnagyobb élménye. Mi tagadás, nekem is, az Eb-meccsek, a budapesti ünneplés örök, felejthetetlen emlék. Jövő nyáron magam is a helyszínen fogok szurkolni a magyaroknak. Remélem, a Sepsi OSK-val közös, sikeres idény után.