Top 10 számkivetett: Berbatov, D. Cissé és Gourcuff is a listán

A Ligue 1-ben sem fenékig lépes méz a munkanélküliek élete, de a labdarúgók természetesen ott is kivételnek számítanak. Párizstól és Monacótól eltekintve nem röpködnek az évi többmilliós fizetések, talán ezért is olyan nehéz elhelyezkednie pár ismert futballistának – közülük a leghíresebb fel is adta, és hamarosan a világ másik felére repül, hogy ott akassza szögre az ilyenkor szokásos motyót.

Nézzük a tíz legjobb el nem kelt labdarúgót a Ligue 1-ben!

10. Siaka Tiéné

Listánk utolsó helyezettje a 33 éves elefántcsontparti balhátvéd, aki öt éve jutott karrierje csúcsára, amikor a PSG-hez igazolt a Valenciennes-től, és eljutott a világbajnokságra is. Több mint 100-szoros válogatott, ötszörös Afrikai Nemzetek Kupája-résztvevő, idén győztese is a sorozatnak. Ügynöke Törökországban keres neki új klubot, de titkolja, kivel tárgyal. A Montpellier-ben a legutóbbi két idényben is 7-es körüli átlagosztályzattal zárt, de nem ért ez sem hosszabbítást.

9. Drissa Diakité

A védelem másik oldalán vethető be a harmincéves mali őserő, aki korábban a Nice-ben és az Olympiakoszban is játszott, de most már a Bastiában telt ki szolgálati ideje. A közel 50-szeres válogatott játékos, aki mindig megbízhatóan, de sohasem kiemelkedően játszik, szűrőként is fungál olykor. A télen még a Burnley hívta, de elhalt ez a szál a nyárra.

8. Mouhamadou Dabo

Fiatalodik a mezőny, Dabo már csak 28 éves. A futballfanatikusok számára a St.-Étienne, a Sevilla és a Lyon együtteséből lehet ismerős, és 2009-ben az argentinok elleni mérkőzés előtt bekerült a francia felnőttválogatott keretébe is. A mindkét oldalon bevethető védő az OL-ben csak egy idényen át volt alapember, de mindig legalább 10 bajnokin szerepelt. Ennél nyíltan többre vágyik. Nemsokára lesz új egylete, mivel a Ligue 1-ben taroló Mondial Promotion istállóhoz tartozik, júniusban például a Marseille-jel tárgyalt nagyban, ám az is meglehet, hogy visszatér a St.-Étienne-hez, de török és német ajánlatokkal is bír.

7. Landry N'Guemo

Lassan harminc már a veretes védekező középpályás, aki a Nancy, a Celtic és a Bordeaux kiszolgálása után tavaly nyáron fél évre munkanélküli lett, majd – minden bizonnyal azért, hogy ne közvetítsék ki közmunkára – felcsapott a télen a St.-Étienne-hez. Itt nem ment neki rosszul, de féléves kontraktusát nem hosszabbították meg.

6. Marc Planus

Minden idők talán legártatlanabb védőtekintete a 33 éves Planus-é, mindemellett nem hiányzik belőle a szigor és az elszántság, különben nem állna neve mögött a statisztikai rovatban 300 Ligue 1-es fellépés. Ezeket 2002 óta mind nevelőegyesületében, a Girondins Bordeaux-ban gyűjtötte össze. 2010 tavaszán a felnőttválogatottban is pályára lépett, kerettag volt a vb-n, ekkor hosszabbított szeretett egyletével 2015-ig. Mindent összevéve 26 évig szolgálta a „bordókat"! Szerették volna vezetői, hogy a klub szakmai stábjában folytassa, de még játszani akar, bevallása szerint egy másik, angol nyelvű országba igazol, mert gyökeres változásra vágyik. A helyi sajtó szerint ez az MLS-t vagy Ausztráliát jelenti, egyébként arab csapatok is csábítgatják.

5. Jean II Makoun

Egyre inkább „nevesedik" listánk, a 32 éves szűrőért karrierje során 25 millió eurót fizettek már (a Stade Rennes, az Aston Villa, az Olympiakosz és a Lyon). II Makount a Rennes engedte most el, pedig két éve még hárommillióért vette a közel 70-szeres válogatott, négyszeres ANK- és kétszeres vb-résztvevő középpályást. Az ő számlálója a Ligue 1-ben megállt 299-nél, és ez különösen fájt klubjának, mert az elmúlt idényben a pontvadászatban hiába lépett csak egyszer pályára, még a legelső fordulóban, havi bruttó 130 ezer eurós bérét ettől függetlenül fizetni kellett. A télen neki akart fizetni az egyesület, hogy fogadja el az al-Fudzsairah, az al-Ittihad Kalba vagy az al-Vaszl ajánlatát, de akkor sehová sem igazolt el a kameruni. Most a Stade Reimsben folytathatja, ha enged igényeiből. Szögezzük le azt is, hogy hősünk relatíve alacsony magassága ellenére fénykorában a légi párbajok ura volt.

4. Julien Faubert

Sokforintos kérdés lenne, hogy ki a leghíresebb játékos, aki elaludt a Real Madrid kispadján mérkőzés közben?

Igen, az előbb olvasták a választ. Hogy miért kérte kölcsön a kissé darabos szélső(védő)t a királyi klub 2009 telén – 1.5 millióért ráadásul – a West Hamtől, ez akkor is rejtély lesz, amikor már kezd az űrszéltől kikopni kissé a Makkoshotykát a Plútóval összekötő műút. Az angolok két évvel korábban kilencmillióért vették a Bordeaux-tól, 2012-ben ingyen mehetett az Elazigsporba, majd kapott másfél jutalomidényt még a Girondins-nél. A WHU mentségére szóljon, Fau 2006 körül tényleg nagyon hasított, a francia válogatottban győztes góllal mutatkozott be a „bosnyákok és hercegovinaiak" ellen (sőt Zinedine Zidane után először viselhette a 10-es mezt a nemzeti csapatban!), nem véletlenül becézgették TGV-ként. Nem sokra rá már algériai válogatott szeretett volna lenni, 2014-ben pedig Martinique nemzeti csapatát erősítette (Martinique nem tagja a FIFÁ-nak) a „Bordeaux svájci bicskája". Nagy érdeklődés nem mutatkozik egyelőre szolgálataiért.

3. Dimitar Berbatov

Nem is olyan régen a világ egyik legdrágább csatára volt a bolgár „Berbatrükk", hiszen a Manchester United 38 millió eurót fizetett érte a Tottenhamnek – amely a Bayer Leverkusentől vette meg 2006-ban, 15.7 millióért. Az MU-t 149 mérkőzésen 56 góllal és 27 assziszttal segítette, tehát nem ment neki éppen rosszul. 2012-ben mégis fulhames lett, majd 2014 elején monacói, és a hercegségbelieket 26 kanadai ponttal segítette. Már június elején kiderült, hogy nem marasztalják a heti 100 ezer euró körül kereső, 34 éves, még mindig elképesztően technikás játékost, akiért a Bournemouth, az Aston Villa, az Olympiakosz és a Bursaspor is „kapálózik".

2. Yoann Gourcuff

Egykoron Zidane- és Michel Platini-utódként tartották számon a parádés képességekkel rendelkező támadó középpályást, akinek ára húszas évei elején a húszmillió euró környékén járt. Az 1986-os születésű játékos azonban sem a Milanban, sem a Bordeaux-ban, sem a válogatottban nem remekelt hosszabb távon, sokszor teljesen beleszürkült a mezőnybe. De ha megvillant! 2010-ben a Lyon 22.5 millió eurót fizetett érte, ezt azóta 128 tétmérkőzésen 19 góllal, 29 assziszttal és számtalan látványos csellel, indítással hálálta meg. Mivel még csak nemrégiben töltötte be a 29-et, és sokat pihent sérülései alatt/miatt/után, mindössze az Arsenal, a Liverpool, a Manchester City, a West Ham, a Rennes, a Bordeaux, az Olympiakosz, a Marseille, a Besiktas, a Bursaspor, a Lazio és a Monaco vinné. Állítólag csak évi bruttó hárommillió eurónál is nagyobb bérért lett volna hajlandó hosszabbítani Lyonban, így aztán hamar véget értek vele ott a tárgyalások.

1. Djibril Cissé

„Djibril Cissé egyike napjaink legtehetségesebb gólvadászainak, akit minden bizonnyal világklasszisként emlegetnénk, ha nem gyűlik meg annyiszor a baja a sérülésekkel" – írtuk róla egy ásatag BL-adatbankban, amikor még nem kellett külön hangsúlyozni, hogy kétszeres gólkirályként igazolt a Liverpoolhoz, húszmillió euróért. Egy horrorisztikus lábtörés véget vetett csillagkorának, de odahaza, a Marseille-ben újra magára talált, aztán kétszeres görög gólkirály lett a Panathinaikosszal, megbukott a Lazióval, kalandozott a Queens Parkban, az al-Garafában és a Kubany Krasznodarban – hogy 66 hónap után visszahúzza őt a Ligue 1. Élemedett korára (túl a 30-on és jó néhány műtéten) tekintettel már csak a Bastia kínált számára elfogadható feltételeket.

Cisséért pályafutása során összesen 52.8 millió eurót fizettek, a Bastia és az oroszok ingyen megúszták.

„Mindenki tudja, hogy mi a célom. Nagyon szeretem a kéket, a válogatott mezét, és mindent meg fogok tenni, hogy újra beöltözhessek. Derűlátóan tekintek a jövőbe, lesznek még nagy dobásaim, továbbra is éhes vagyok a gólokra, a trófeákra" – nyitott a csatár új állomáshelyén 2014 elején. Hurráoptimistán.

Ha a gárda edzője, Frédéric Hantz megpengeti a megfelelő húrt Cissé bizony igencsak excentrikus lelkivilágában, és ügyesen kihasználja egy nemsokára visszavonuló egykori klasszis felhorgadt bizonyítási vágyát, akkor bomba üzletet kötött az SCB – írtuk akkoriban. Ezúttal is rossz jósnak bizonyultunk, bár az „ezerszer műtött", „Cissé nyúzott" csatár másfél idény alatt csak összehozott hat gólt és három gólpasszt.

Mivel most a nyáron nem hosszabbítottak vele (a tavaszi idényben 12 percet futballozott összesen, három bajnokira elosztva), nem akármilyen búcsút szervezett magának: elmegy öt mérkőzést játszani a réunioni St.-Pierroise csapatába, hogy aztán új karriert kezdjen.

Ki nem találnák: táncosként szerepel majd egy show-műsorban.

Egyébként példaképe, Jean-Pierre Papin és Roger Milla (utóbbi szintén gyakorló táncos volt) is megfordult már a kis klubban, amelyben anno Dimitri Payet, Guillaume Hoarau, a volt celtices Didier Agathe, a madagaszkári Lalaina Nomenjanahary (Lens), Florent Sinama-Pongolle (szintén volt liverpoolos) és a Kamerunnal 2002-es vb-résztvevő, kétszeres ANK-aranyos Pius N'Diefi is futballozott már.

–1 Hatem Ben Arfa

Van olyan is, aki visszatért az egyáltalán nem önkéntes száműzetésből: a zseniális tehetségét félig-meddig elpocsékoló Hatem Ben Arfát a télen a francia Közigazgatási Bíróság tiltotta el attól, hogy pályára lépjen a Nice-ben. Még tavaly szeptemberben Ben Arfát a Newcastle United kölcsönadta a Hull Citynek, aki így a FIFA törvényei szerint nem léphetett pályára abban az idényben egy harmadik csapatban, azaz a Nice-ben is. A galibát az okozta, hogy a gall a „szarkák" tartalékjai között is szerepelt egy tétmérkőzésen.

Ben Arfa akkor belengette, hogy visszavonul, vagy egy olyan egzotikus országba bujdosik, amely nem hallgat a FIFA iránymutatására, de jobb híján a New York Cityvel is kacérkodott. Végül természetesen maradt a Nice-nél, amelyben az edzegetés után az új idényben végre nem csak hobbiszinten futballozhat. A 13-szoros válogatott játékosért karrierje során összesen 20.5 milliót fizettek már, most ingyen kapta meg a kitartó kis klub – hogy a türelem rózsát szül-e, pláne tövis nélkül, nagy kérdés. A jóslatokról leszoktunk a Cissé-ügy óta.

Ám érzésünk szerint ha Ben Arfa átérzi, hogy ez az utolsó komoly esélye, hiszen már 28 éves az örök ígéret, szép vége kerekedhet a különös történetnek.