MotoGP: egy kérdés, huszonegy különböző válasz

Semmi tapadás sincs. Nem rosszabb a tapadás, mint máskor. Borzalmas az átmenet az új kanyarnál. Észre se vettem az átmenetet. – Nem, nem a jelen sorok írójának esze ment el, ez csak a péntek délutáni, kora esti nyilatkozatok összefoglalója nagyon röviden. Első hallásra káosznak tűnik, de a végén azért mégis letisztul a kép, hogy hogyan és miért ennyire eltérőek a MotoGP-s pilóták nyilatkozatai a mostani helyszín kapcsán.

A barcelonai aszfaltcsík mindig is az alacsony tapadásról volt híres és arról, hogy nagyon zabálja a gumikat, főként azok jobb oldalát. A Michelin most tovább nehezítette a csapatok és a versenyzők dolgát azzal, hogy három nagyon hasonló tapadást nyújtó hátsó gumit hozott erre a hétvégére.

Így történhetett meg, hogy mind a három keveréken láttunk versenyszimulációkat, gyors köröket és olyan pilótákat is, akik mindegyik gumin hasonlóan gyorsak.

Franco Morbidelli például kemény hátsón ment 1:39.9-es, 1:40 alja köröket, míg Fabio Quartararo az első napon legalábbis a közepes keverékre koncentrált, és azon futott stabilan 1:40-es időket.

„A stratégia az volt, hogy követem Ramón (Forcada, Morbidelli vezető szerelője – a szerk.) stratégiáját. Mindig követem azt, amit mond, ő pedig azt mondta, hogy ki kéne próbálni a kemény gumit, ami végül működött is” – mondta a pénteki második helyezett.

„A leggyorsabbak a yamahások, de nem kevéssel, legalább 3-4 tizeddel gyorsabbak mindenkinél. Főként a második szektorban, ahol kell a tapadás, ha gyors akarsz lenni. Ez azt jelenti, hogy a nyomaték és az erő néha nem a legfontosabb, hanem az számít leginkább, hogy hogyan lesz tapadásod” – mondta Marc Márquez, aki tudja, hogy miről beszél.

A rosszabb tapadás régebben Márquez és a Honda játszótere volt, de ez más a múlté. „Igen, igaz, hogy általában, amikor a tapadás nagyon kicsi volt, akkor gyorsak voltunk. A gond csak az, hogy a többi gyártó fejlődött.”

Értelme sem lenne tagadni (nem is teszik), a Honda komoly gondban van (nemcsak a nyolcszoros bajnok, de minden versenyzőjük elveszett), és egyelőre fogalmuk sincs róla, hogy hol lehet Ariadné fonala, ami kivezethetné őket a labirintusból.

Marc továbbra sincs olyan fizikai állapotban, hogy segíteni tudjon a fejlesztésekben és abban, hogy visszataláljanak a helyes útra. A gyógyulás, a visszaszokás, az átmeneti időszak sokkal hosszabbra nyúlik, mint amire számítottak.

Hogy ezek után mi lesz az idősebb Márquez gumiválasztási taktikája vasárnap? „Megnézem majd a listát. Ha többen közepes keverék lesz a pályán, akkor azzal megyek. Ha több puha, akkor azt fogom választani.”

De vissza a pályához! A Katalán Nagydíj mindig is a gumispórolás versenye volt. Tavaly talán fél fokkal kevésbé, hiszen szeptember végén rendezték a futamot, amikor már nem volt akkora hőség, mint most, de még így is hajszálon múlott, hogy a suzukisok a végén Quartararót is bedarálják.

„Mindig is ilyen volt itt Barcelonában, amióta csak MotoGP-vel versenyzem itt” – magyarázta Jack Miller. „Ez egy ilyen dolog. Ha nem marad semmid a verseny végére, akkor nagyon gyorsan nagyon sok időt veszítesz.” Hogy miért lehet ez? „Mert sok nyújtott kanyar van itt. A 3-as, a 4-es, még a dobra felfelé menet is a 7-es kanyarban, aztán a 9-es. És végül az utolsó három kanyar. A gumi jobb oldalán vagy, és vannak olyan részek, ahol nagyon kipörög a kerék. Kimondottan lágyan kell itt használod a jobb kezed, különben gyorsan visszanyal a fagyi.”

Miller szerint közre játszhat az aszfalt minősége is, amire talán a tenger közelsége is hatással van, míg Pol Espargaró szerint inkább a pálya erős kihasználtságáról lehet szó.

Egy tényezővel viszont legalább nem kell foglalkozniuk a MotoGP-seknek, mégpedig a Moto2-es gumik okozta extra ismeretlennel az egyenletben, vasárnap ugyanis 13.00-kor rajtolnak majd az F1-es ütközés elkerülése miatt, azaz a legkisebbek, a Moto3-asok után közvetlenül.

A pénteki eredmény itt található.

Szinte olyan, mint a régi

Továbbra is a pályánál maradva, nem mehetünk el szó nélkül a megújult 10-es kanyar mellett, ami régi MotoGP-s önmagára emlékeztet.

A montmelói pályát mindig is a nagyívű, nagytempójú, sodró kanyarok jellemezték. Épp a nagy tempó és annak visszaszorítása miatt használtak más nyomvonalat a Formula-1-es a 10-es és a 13-as kanyarban is, ahol egy sikánnal lassítják őket.

Luis Salom öt évvel ezelőtti halálos balesetét követően (saját motorja gázolta el, amikor a 13-as kanyar előtt bukva a kicsi bukótér és a nagy tempó miatt a falba csapódott) nemcsak az F1-es sikánt kezdték el használni a motorosok, de a 10-es kanyarnál is az autós verzióra váltottak, mert a bukótér ott is veszélyesen kicsi volt, sok baleset történt már ott is korábban.

A pálya az elmúlt években pénzt és energiát nem kímélve igyekezett megfelelni az igényeknek. Először a 13-as kanyar bukóterét bővítették ki az ottani tribün áthelyezése után, most pedig a La Caixa kanyar is végső formát öltött. A régi ívet (vagyis egy ahhoz nagyon hasonlót) „hozták beljebb”, így tudtak helyet nyerni a nagyobb bukótérnek.

A szupermarket-parkolóként elhíresült 10-es kanyar és féktáv tehát már nincs többé (így nevezte azt Valentino Rossi Jorge Lorenzo 2019-es torpedója után).

Abban minden versenyző egyetért (legalább valamiben....), hogy az új verzió követi a pálya természetes vonalát, stílusát, és végre ismét olyan, mint a többi kanyar.

A részletek kapcsán azonban már nagyon mások a meglátások.

„Nehéz kanyar, nagyon technikás” – kezdte Rossi. – „Nehéz megtalálni a jó nyomvonalat és az apexet (érintési pontot) a kanyar bejáratánál. De szeretem. Inkább ez, mint ami az elmúlt években volt.”

„Az a rész most kevésbé technikás. Tetszik. Könnyebb. Egészen könnyű kanyar lett kevesebb kockázattal” – mondta a regnáló világbajnok, Joan Mir. „Igaz, kevesebb opció is van arra, hogy valaki ott tudja megmutatni, hogy jobb a másiknál, épp azért, mert könnyebb a kanyar.”

Az új aszfalt kapcsán szintén megoszlanak a vélemények, de erre talán a pálya egészére jellemző kisebb tapadás miatti zavar lehet a magyarázat.

Maverick Vinales szerint kisebb ott a tapadás, Luca Marini szerint nagyobb, Pol Espargaró szerint viszont tökéletes munkát végeztek, mert az átmenet szerinte jó.

Ami az átmenetet illeti, Miller még csak észre sem vette, Marini azonban nagyon érzi, mert a féktávot még a régi aszfalton kezdik meg, de már az új szakaszon fejezik be.

A válasz persze egyszerű: nem mindegy, hogy milyen motoron ülsz, mennyire vagy érzékeny pilóta, épp milyen formában vagy és mennyire a részletekben akarod megtalálni a megoldást.

A hiányzó és az instabil

Álex Rins csütörtöki kerékpárbalesetéről már beszámoltunk, a spanyol azóta túl van a műtéten, egy kisebb invazív beavatkozás során csavarokkal rögzítették a sérült csontot.

Sőt, az is kiderült azóta, hogy az esés inkább karambol volt. Legalábbis néhány szemtanú szerint. Álex valószínűleg a mobiljával volt elfoglalva (vagy bízzunk benne, hogy csak elkalandoztak a gondolatai), ezért nem vett észre egy furgont a célegyesen végén és belecsapódott.

Mielőtt megkérdeznék, hogy mit keresett ott egy autó, ez csütörtökön még teljesen megszokott, hiszen különböző munkálatok folynak még ilyenkor a pályán.

Rinsnek tehát oltári szerencséje volt, sokkal nagyobb baja is eshetett volna.

És végül ejtsünk néhány szót Maverick Vinalesről, aki új vezető szerelővel vágott neki a hétvégének. Silvano Galbusera (Rossi korábbi mérnöke, aki azóta a Yamaha európai tesztcsapatát erősítette) azt az Esteban Garcíát váltotta, akit épp Vinales kért maga mellé 2018-ban, és 2019-ben meg is kezdték a közös munkát, miután García otthagyta a KTM gyári csapatát. Ők ketten korábban is dolgoztak már együtt, 2013-ban együtt lettek világbajnokok a Moto3-ban.

„Korábban már dolgoztam együtt Silvanóval a katari teszten, nagyon okos ember, és nagyon sok tapasztalata van” – mondta Vinales pénteken. Mindez persze igaz, Galbuserának több évtizedes múltja van a Yamahával, de senki sem ismeri annyira a hangvillások MotoGP-s motorját, mint Ramón Forcada, akit két éve Vinales lecserélt – az ő helyére érkezett García.

A nagy különbség a két történet között, hogy míg 2018-ban Vinales beleállt, és felvállalta, hogy ő szerette volna a változást, mert egy családot szeretne maga köré építeni, García pedig túl azon, hogy jó szakember, még a barátja is, most úgy nyilatkozott, hogy a Yamaha szeretett volna egy új stratégiát kipróbálni, aminek García lett az áldozata.

Nehéz elképzelni, hogy egy új vezető szerelő lesz a megoldás Vinales problémáira, de ne legyen igazunk. A spanyol jobb napjain tényleg nagyon gyors, de fejben egész egyszerűen nem képes összerakni egy hétvégét, ha nem neki van a legjobb ideje, ha nem tud az első sorból rajtolni, vagy ha nem sikerül jól a rajtja.