Szoboszlai Dominik: Rossiért mindenki tűzbe menne!; Gyulay Zsolt: A jeges sportágakra kell a jövőben koncentrálni
A Nemzeti Sport keddi számából ajánljuk:
A vasárnap véget érő XXV. téli olimpiai játékok után egy nappal a Magyar Olimpiai Bizottság Budapesten köszöntötte az Olaszországból hazatérő sportolókat. Tizenhat magyar sportoló képviselte a piros-fehér-zöld színeket. Címlapsztorinkban összefoglaltuk a mieink szereplését, ebből kiderül, hogy a rövid pályás gyorskorcsolyázók 2002 óta először maradtak 1–6. helyezés nélkül, és csupán néhány pont kellett volna az éremhez a végül 4. (vagyis pontszerző) helyen záró Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei műkorcsolyapárosnak. Gyulay Zsolt, a MOB elnöke szerint „az 540 érmünkből tízet szereztünk a téli olimpián, nem vagyunk hagyományos téli olimpiai nemzet. Azért tíz érmet már nyertünk, most megvolt a huszadik pontszerzésünk, ez is jó, ráadásul 1924 óta folyamatosan ott vagyunk, ami szintén nagy eredmény.”
Hosszabb interjút adott a magyar Red Bullnak Szoboszlai Dominik, a Liverpool magyar válogatott középpályása, akivel a stand-upos Musimbe Dávid Dennis beszélgetett – nem csupán a futballról. A 25 éves, 61-szeres válogatott klasszis a magyar futballról kijelentette: a kishitűség az egyik legnagyobb problémánk, hajlamosak vagyunk alulértékelni önmagunkat. A nemzeti együttesről azt mondta, „ebbe a csapatba a világon a legkönnyebb beilleszkedni, mert olyan a társaság, hogy az újonnan érkezők egy nap után úgy érzik, mintha három éve ott lennének. Senki sem tapasztalja azt, hogy kívülálló. Ez a játékosok természetéből is fakad, de leginkább azért van így, mert mindenkinek ugyanaz a célja: hogy eredményes legyen a válogatott.” Hozzátette: Marco Rossiért mindenki tűzbe menne.
A csata intenzitása és az izgalmas végjáték, s nem a magas színvonal miatt lesz emlékezetes a férfi kosárlabda Magyar Kupa idei fináléja, amelyet az NHSZ-Szolnoki Olajbányász 69–66-ra megnyert a címvédő Falco-Vulcano Energia KC Szombathely ellen. Somogyi Ádám lett a négyes döntő legértékesebb játékosa (MVP) és egyben legponterősebb (54) kosarasa, a válogatott játékos lapunknak többek között arról is beszélt, lehet-e esélye újra külföldön kosárlabdázni: „A legutóbbi, spanyolországi kalandom után elhatároztam, hogy többet nem akarok előreszaladni a jövőmmel kapcsolatban, előre elvárásokat meghatározni magammal szemben vagy a vágyaimat előtérbe helyezni. Sosem zárok ki semmit, most élvezem a játékot, és hogy az Olaj tagja lehetek.”
Tavaly decemberben elszakadt Kosznovszky Márk oldal- és keresztszalagja, de mivel korábban megerősödve tért vissza hasonlóan súlyos sérüléséből, tudja, mi vár rá a következő időszakban. Az angol másodosztályú Portsmouth 23 éves középpályása ugyanis nem először kényszerül hosszabb kihagyásra: „Hét éve szintén elszakadt a keresztszalagom, csak akkor a jobb lábamban, de most nagyobb, élesebb fájdalmat éreztem.” Ami a folytatást illeti, szerinte „el kell telnie nyolc hónapnak, hogy minimális legyen az újrasérülés kockázata, de ez időnként még a kilenc hónapot is eléri. Nem szabad siettetnem semmit, főleg a hajrában, amikor már a csapattal edzhetek.”
Édesapja is az NB I-ig jutott, szerepelt a válogatottban, ám belekeveredett a bundabotrányba, ami derékba törte karrierjét. Az élet számos megpróbáltatása után Kovács Attila, a Csepel korábbi kapusa február 24-én tölti be 70. életévét. Pályafutása során védte a Pécsi Ércbányász, a PVSK, a PMSC, a Csepel, a Vasas, a Kaposvár, a Magyar Kábel és a Konkskapoet kapuját, 1983–1984-ben hét válogatott meccsen szerepelt. A debütálására így emlékszik: „Az angolok ellen három nullára elveszített vb-selejtezőn mutatkoztam be a nagycsapatban. Nagyon jó szakembernek tartottam Mezeyt. Kőhalmi Gabit én javasoltam neki, meghallgatott, azt mondta, én védek, nekem kell tudni, melyik centerhalf mögött vagyok a legnyugodtabb.”
A NEMZETI SPORT NAPILAPOT DIGITÁLIS FORMÁBAN ITT OLVASHATJA EL!
