Fotó: Action Images (archív)
Torghelle mindig is nagy küzdő volt. Néha túl nagy...
Fotó: Action Images (archív)
Torghelle mindig is nagy küzdő volt. Néha túl nagy...
– Ilyen ajánlólevélre számított a bajnoki rajt előtt? – kérdeztük Torghelle Sándort.– A kezdőbe kerüléshez feltétlenül jól jött, de az a fontos, hogy tovább tudjam vinni ezt a formát. Ha a bajnokságban állok majd hét forduló után hat góllal, az már jelent valamit.
– Ezek szerint nem zavarja a vándormadár életstílus. Négy év alatt a Crystal Palace, a Panathinaikosz, a PAOK, a Jena és most az Augsburg csapatában is szóhoz jutott.– Nincs ezzel semmi gondom. Oda kell menni, ahol megfizetnek, és ahol számítanak rám. Most így alakult. A Jenával kiestünk, onnan el kellett jönnöm.
– Miért? Elűzték?– Á, nagyon marasztaltak. Csak nem akartam a harmadik ligában futballozni. A CZ-nél számítottak rám, szerződést ajánlottak, de én feljebb vágytam. Két-három német lehetőségem volt, meg jöttek külföldi ajánlatok is, végül az Augsburgra voksoltam.
– Ennyire fekszik önnek a német stílus?– Nagyon bejön, az biztos! Rakkolás, brusztolás, harc – ez az én világom!
– A németek a Bundesliga 2-t előszeretettel emlegetik a világ legerősebb másodosztályú bajnokságaként…– És milyen igazuk van! Bátran kijelenthetem, hogy jobb bármelyik hasonló szintű bajnokságnál, sőt továbbmegyek, jó néhány élvonalbelinél is. Ebbe sajnos az otthoni, a magyar bajnokságot is belevehetjük.
A TELJES INTERJÚ SZÖVEGÉT, MINT AHOGY AZT IS, HOGYAN VÉLEKEDIK TORGHELLE SÁNDOR CSATÁRTÁRSÁRÓL, SZABICS IMRÉRŐL, A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.