Lőw a Schalke elleni kupameccsre készül, de hiányzik neki Hoffenheim

– A másodosztály második leggólerősebb csapata fogadja az élvonal legkevesebb gólt kapó együttesét. Ebből kiindulva izgalmasnak ígérkezik a Schalke elleni kupanegyeddöntőjük.
– Biztos vagyok benne, hogy az is lesz. A telt ház garantálva van, akárcsak az elszántságunk, és egyáltalán nem zárom ki, hogy meglepjük nagy múltú vetélytársunkat. Nem mintha miattam lenne, de az érkezésem óta ötmecscses veretlenségi sorozatot építettünk. Érzésem szerint megfelelő formában várjuk a keddet.

– Ekkora potenciál volna a Mainzban?
– Egyrészt tényleg jó csapatunk van, de nem csupán magunkban bízhatunk, hanem a Schalkéban is – úgy tudom, a királykékeknél feszült légkör uralkodik a hullámzó teljesítményük miatt. Ebből talán profitálhatunk, noha tudjuk, rendkívül erős a keretük. Nem mi vagyunk a negyeddöntő esélyesei, de egyetlen mérkőzésen bármi előfordulhat. Úgy vágunk neki, hogy semmit sem veszíthetünk, viszont sokat nyerhetünk.

– Tavaly, az akkor még másodosztályú Hoffenheim játékosaként nyilván ugyanígy készült a negyeddöntőre – s akkor simán kikaptak a Dortmundtól.
– Az valóban nem a mi napunk volt, engem például le is cseréltek. Remélem, kedden végigjátszhatom a mérkőzést, és jóval több sikerélményben lesz részem.

– Miért csak reméli?
– Mert beteg vagyok, az egész csapaton végigsöprő influenza megtalált engem is, jóllehet nem dőltem ágynak. A vasárnapi edzést azért kihagytam, s most azon fáradozik az orvosi stáb, hogy a Schalke ellen vállalni tudjam a játékot.

– És ha bevetik, balhátvédként vagy bal oldali középpályásként?
– Miután január végén idekerültem, az első meccsemen kényszerből játszottam a középpályán. Alapvetően hátvéd vagyok, azóta ott is szerepelek.

– Nem hiányzik a Hoffenheim?
– Dehogynem! A szívemhez nőtt az a társaság, szinte napi kapcsolatban vagyok jó néhány csapattaggal. A múlt héten például, amikor az autópályán vezettem, érkezett a telefon, hogy csatlakozzak hozzájuk a bowlingozással egybekötött közös estére. Örömmel elfogadtam a meghívást.

– S megállapodtak abban, hogy az ősszel már ellenfélként találkoznak az élvonalban?
– Ó, az még túl messze van. Előbb az előttünk álló feladatot kell valahogy megoldanunk, az is éppen elég nagy kihívás.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!