„Fantasztikus teljesítmény volt, rettenetesen nehéz lesz megismételni vagy fölülmúlni." Jürgen Klopp szavai ezek. Ebből is látszik, hogy a Borussia Dortmundot bajnoki címre vezető – és a Kicker szavazásán az Év edzője címet valami egész elképesztő fölénnyel megnyerő – edző realitásérzékét cseppet sem zavarta meg a BVB bajnoki címe.

A dortmundiaknak az előző idényben minden összejött: fiatalok voltak, elképesztően lendületesek, Európa egyik legjobb tábora támogatta őket, és összességében valósággal elsöpörték az ellenállást. De meg lehet-e ismételni ezt a trükköt két szezonban egymás után?

MÉG EGYSZER SZÁGULDANÁNAK

Az „apró” probléma a címvédési kísérlettel egy tény: 1996 óta nem volt egymás után két olyan évad, amelyből az egyiket ne a Bayern München nyerte volna meg. Legutóbb pont a Dortmund (1994–1995, 1995–1996) tudta két évig távol tartani a münchenieket a tróntól, a klubtörténet minden bizonnyal legerősebb csapatával.

Az előkészületek mindenesetre nagyjából rendben voltak, nyolc felkészülési meccsből hét siker, a kupa 1. fordulóján is simán túllépett a BVB, a Szuperkupát viszont elvesztette a legnagyobb rivális Schalke ellen (0–0, 11-esekkel 3–4). A legnagyobb veszteség Nuri Sahin elvesztése (a dortmundi középpálya „eszét”, az előző idény legjobbját kivásárolta szerződéséből a Real Madrid), a pótlása nem kis kihívás.

Ezt a pótlást persze a dortmundi filozófiának megfelelően próbálják megoldani: jött a belga gólkirály (és szezon játékosa), Ivan Perisic, a nürnbergi – most már válogatott kerettag – Ilkay Gündogan, illetve „befutott” a hatalmas tehetség, Moritz Leitner. Hárman együtt 60 évesek...

A létszámbővítés Klopp kifejezett kérése volt, és a kiválasztás is aszerint történt meg, hogy mennyire illenek bele a játékosok a Dortmund stílusába. Az edző kijelentette: minden eddiginél nagyobb nyomás lesz a labdarúgókon az edzéseken, hisz erősödött a konkurenciaharc. A szisztéma a régi: rendkívül agresszív 4–2–3–1, iszonyatos mennyiségű futás, az ellenfél hibákba kergetése, és a megszerzett labdákból villámakciók indítása. A példakép? Az FC Barcelona.

„A Barcelona pressingje kiemelkedően jó. Ahogy a labdás ellenféllel szemben védekeznek, az páratlan” – mondta Jürgen Klopp a követendő mintáról.

Az kétségtelen, hogy a dortmundiak kerete tökéletesen alkalmas a Klopp kérte taktika megvalósítására, és a tréner variációs lehetőségei nőttek is. Az is kétségtelen, hogy a Dortmund – amely a legfiatalabb kerettel büszkélkedik, amely valaha is elhódította a salátástálat – pont az „ifjúsági tagozat” miatt fejlődőképes. Kérdés viszont három is akad. Bírja-e a sok fiatal a többfrontos terhelést? Kidolgoztak-e az ellenfelek megfelelő ellenstratégiát? És végül: van-e ellenszer a Bayern képviselte „mindig felkelünk a padlóról egy rossz szezon után” gyakorlatra?

SOSE DÜHÍTSD FEL A BŐRNADRÁGOST!

Szóval, a Bayern-faktor. 1996 óta a Bayern München egy-egy idényre hajlandó volt átengedni kedvenc játékszerét, a salátástálat, de minden új uralkodót egy szezonon belül letaszíttott. Függetlenül attól, hogy a müncheniek mennyire voltak szétesve egy idényben, mindig felálltak a padlóról. A szétesés minden fronton megvolt 2010–2011-ben, a rekordbajnok szurkolói reménykednek benne, hogy jön a „feltámadás”. Új edzővel: hogy Jupp Heynckes kinevezése jó döntés volt-e, az a szezon egyik legnagyobb kérdése lesz.

Rutinban nincs hiány a kispadon, a közeg is ismerős Heynckesnek (már kétszer volt a Bayern trénere), az új jelszó pedig: védelemmel előre!

„A csatárok nyernek meccseket, a védelem pedig bajnokságokat” – hangzott az edzői útmutatás. Ennek érdekében a vezetőség is cselekedett: két elvetélt nevelési kísérlet (Rensing, Kraft) után belátta, kell egy klasszis kapus, és végül kifizette Manuel Neuerért a Schalke által óhajtott összeget. A Nationalelf egyese ezzel sikeresen megutáltatta magát a királykékekkel, no nem mintha a müncheni kemény mag annyira rajongva fogadta volna – arra felkészülhet, hogy ha bakizik, kikezdik. Meg egyébként is: Oliver Kahn nyomdokain nem könnyű haladni, bár a képességek kétségtelenül rendben vannak...

Neuerrel mindenesetre Heynckes reményei szerint megvan az egyik biztos alappillér, és elé jött a védelembe Jerome Boateng, valamint visszaköltözött a Bundesligába Rafinha – ettől függetlenül a hátvédsor még ennél nagyobb erősítést is elviselt volna. Hamit Altintop elvesztése valószínűleg lenyelhető veszteség (csatlakozott a Real egyre népesebb „döner-brigádjához”), két új igazolás pedig lutri. A japán Uszami Takasiban nyilván müncheni Kagavát láttak (más tészta, hogy akkorát húzni, mint amit Kagavával a Dortmund művelt, ritkán lehet), Nils Petersen meg a Bundesliga 2. gólkirályaként jött, de ettől még lehet sztár is, meg második Jan Schlaudraff – ha még emlékszik valaki az Aachenből érkezett ékre, felderenghet neki, hogy ez nem épp pozitív példa...

Heynckes is a 4–2–3–1-ben hisz, főleg, hogy kétségtelenül csapatában vannak a Bundesliga legjobb szélsői. Arjen Robben és Franck Ribéry világklasszisnak tekinthető (és ilyenek a Kicker szigorú ítélete szerint alig vannak a ligában), viszont motiváltságuk néha „billeg”, sérülékenységük pedig szintén „világklasszis” – a rossz nyelvek szerint volt már olyan három hét, amikor Ribéry nem járt semmilyen kezelésen Dr. Hans-Wilhelm Müller-Wohlfahrtnál, a bőrnadrágosok világhírű csapatorvosánál. Az egy ék Mario Gomez lesz, aki, ha előző idénybeli formáját hozza, tökéletes megoldás, ha a két idénnyel ezelőttit, akkor közel sem – mögötte azért ott van Ivica Olic, meg Petersen (Miroslav Klose Rómába ment, a Lazióhoz).

A Bundesliga vezetőedzői mindenesetre a Bayern elsőségét várják: Jupp Heynckes nem szavazott saját csapatára a hagyományos idény előtti körkérdés során (a Dortmundot tette az élre, és a Leverkusennek ad még esélyt), rajta kívül még Thomas Tuchel, Marco Kurz és Ralf Rangnick nevezte meg első számú esélyesként a BVB-t, mindenki másnál a rekordbajnok a favorit. Sokatmondó, hogy a Bayernen és a Dortmundon kívül csak a Leverkusen kapott még említést az edzőktől, mint olyan csapat, amely beleszólhat az elsőség kérdésébe.

EURÓPA! EURÓPA!

A Leverkusen kétségtelenül dobogóesélyes, a bajnokesélyes kifejezés már kicsit erős lenne, mert a Schalkén kívül a Bayerre ragad legerősebben a „lúzer” címke (öt bajnoki, két kupa-, egy Szuperkupa- és egy Bajnokok Ligája-ezüst). A kulcsemberek közül Arturo Vidal ment el a Juventusba, jött viszont az előző szezonban Mainzban befutott André Schürrle. A gyógyszergyáriak borzasztóan önbizalom-romboló módon kezdték a szezont, 3–0-ra vezettek kupamérkőzésen Drezdában, majd kikaptak 4–3-ra, így Robin Dutt edzőnek van min dolgoznia... A vezetőség minimum európai kupaindulást vár (el), bár a konkurencia bőséges.

Ralf Rangnick a magathi „terror” alól felszabadult Schalkét BL-elődöntőbe és kupagyőzelemig vitte, a Szuperkupa megnyerése jó nyitánynak bizonyult. A királykékek kirakták a Magath hozta teljesen feleslegesnek bizonyult játékosokat (Karimi, Hariszteasz, de a takarítás összesen nyolc futballistát söpört ki), visszajött a Mainzban remeklő Lewis Holtby, a teljesen új érkezők viszont nem nagy nevek. Rangnick a legjobb Bundesliga-edzők között van számon tartva, de a „neuertalanított” Schalke már a dobogóval/BL-kvalifikációval is nagyon elégedett lehetne.

A Leverkusenen és a Schalkén kívül „mindössze” a Stuttgartnál, a Wolfsburgnál, a Hoffenheimnél, a Werder Bremennél, a Hannovernél és a Mainznál mutogattak a vezetők a célkitűzések meghatározása során az „európai kvalifikáció” szavakra. Wolfsburgban ismét bevezették a diktatúrát: Felix Magath vaskézzel irányíthat, és mivel ez a Bundesliga-történet legmeghökkentőbb bajnoki címéhez vezetett 2009-ben, a „farkasoknál” a bizalom is megvan a sok öltözőben népszerűtlen, de igen hatékony tréner felé. Magath nagy húzása a Srdjan Lakic, Christian Träsch, Patrick Ochs trió megszerzése lehet, viszont a Dzeko, Grafite duó már a múlté, a csapat legjobb képességű játékosa, Diego pedig a „leértékelt áru” polcon porosodhat. Diego persze ezért mindent megtett: a brazil irányító az előző idény utolsó meccse előtt faképnél hagyta a csapatot, a fegyelemben mindenekelőtt hívő Magath pedig kidobta, mint macskát...

„Tőlem edzhet a csapattal, de a keretbe nem kerül vissza. A klubvezetőkkel egyetértünk abban, hogy nem kell játszania, és átadólistán marad. A legrosszabb esetben itt marad, de játszani nem fog” – így Magath. Tiszta sor.

A wolfsburgiaknak az a leginkább aggasztó, hogy a csapat formája továbbra is rossz, a felkészülést is végigszenvedte a gárda, majd a néhány éven belül a Bundesligába vágyó (de negyedosztályú) RB Leipzig adott egy pofont a kupában. Magath az átalakulás évét hirdeti, közben alighanem abban reménykedik, hogy nem a vezetőedző posztján lesz átalakítás...

A Stuttgart a tavaszra összeállt (nem kis részben Hajnal Tamásnak köszönhetően), Bruno Labbadia pedig a felsőházat vette célba, ami nem a valóságtól elrugaszkodott ambíció. A Werder Bremen a kupában leégett, de az Everton elleni felkészülési meccsen nem mutatott rossz képet – Thomas Schaaf edző elsősorban az előző idényben széteső csapatvédekezést igyekszik megreformálni. 2010–2011 annyira rossz volt, hogy a brémaiak minden bizonnyal csak javulhatnak.

A Hoffenheimbe nagyon tehetséges edző jött a St. Paulitól (Holger Stanislawski), Dietmar Hopp bőkezűsége viszont már visszafogottabb – az UEFA pénzügyi fair play-elveinek teljesítéséhez nem lehet ész nélkül költekezni, lásd bővebben Luiz Gustavo eladását a télen a Bayernnek, ami Ralf Rangnick lemondásához vezetett.

Az előző idény 11. helye tuti nem elég jó a mecénásnak, aki reméli, Stanislawski tüzet és hitet ad a szerényen megerősített csapatnak. A munkamániás (alig napi 15 órát dolgozó) edző elmondása szerint elégedett lesz, ha a Hoffenheim a 2010–2011-es szürkeség után az első kilencben végez. Egy biztos: a legjobb nevű játékost a Hoffenheim szerződtette, új zimbabwei csatártehetségük, Musona ugyanis minden nagyzolást mellőzve a Tudás (Knowledge) keresztnévre hallgat...

A Hannover előző idénybeli teljesítménye meghökkenést okozott, de alighanem egyszer kifutott eredmény volt, azért a „vörösök” így is csalódottak lennének, ha nem kerülnének a középmezőny elejére (az első tíz a vezetőség szerint reális). A Mainz eszelős tempójú kezdése európai indulást jelentő helyet ért, a két magyart (Stieber Zoltán, illetve a még mindig lábadozó Szalai Ádám) alkalmazó csapat ugyanazt próbálja meg, mint egy éve. Mint ezt Stieber is elmondta: rendkívül agresszív letámadás, ebből vezetett kontrák és sebesség, sebesség, sebesség – Thomas Tuchel edző taktikája igen közeli rokona a dortmundinak (tán nem véletlenül: Klopp és Tuchel is roppant fiatal). Az európai kvalifikáció talán meglepetés lenne – a „second season slump”, azaz az újonc meglepetéscsapatok nehéz következő idénye fenyeget –, de a mainziaknak ideális esetben nem hátrafelé kell tekintgetniük.

Az európai kupaindulást megemlítették Hamburgban is, de ez igen merészen hangzik, tudván, hogy a HSV-nál elhajtották a magas fizetést húzó idősebb (sztár)játékosokat. Van Nistelrooyék mentek, új sportigazgató pedig jött – Frank Arnesen azonmód ki is fosztotta volt munkaadója, a Chelsea tartalékjait. A teljes vérátömlesztés hatalmas bérmegtakarítással járt, és komoly veszélyeket tartogat: ha a HSV nem áll össze, akkor nem elképzelhetetlen egy kiesés elleni küzdelem sem. Ha összeáll, meglepetést is okozhat. Az új elnök, Carl Jarchow megfogalmazása szerint a „HSV a Bundesliga Top 4-be tartozik”.

De nem most, mondhatnánk.

A Freiburg előző szezonbeli 9. helye kitűnő volt, viszont Robin Dutt edző Leverkusenbe vette az irányt – rajta és Ömer Toprakon kívül nincs nagy veszteség, jött viszont egy potenciális meglepetésember, Garra Dembele. A Levszki Szófiától jött csatár minden tekintetben meglepetést okozhat: egyfelől a 36 tétmeccsen elért 34 gól kitűnő ajánlólevél, másfelől a rendszeresen jogosítvány nélkül (és néha ittasan) vezető, már nemi erőszakkal is megvádolt (a vád itt nem állt meg), felfüggesztett börtönbüntetéssel érkező és általánosságban véve kezelhetetlen francia-mali csatár majd' ugyanakkora eséllyel kerülhet a sittre, mint a góllövőlistára. Ha beválik, akár Papiss Cissével, akár nélküle (a sztárcsatárt nagyon sokan vinnék) a Freiburg motorja lehet, ez pedig újabb biztos bennmaradást érhet. A bukmékereknél azért kiesőjelölt a csapat...

Kölnben új seprű söpör a dán FC Köbenhavnt brutális hatékonyságú gépezetté fejlesztő Stale Solbakken révén. A norvég edző európai szinten is feltűnést keltett eredményeivel, és a „kecskések” legnagyobb erősítése lehet – rá is fér az új szemlélet a gyakran alulteljesítő kölniekre. Solbakken asszisztensével együtt gyilkos iramot diktált az edzéseken, majd elvette Lukas Podolskitól a kapitányi karszalagot – keményen kezdett, annyi szent.

FENYEGETŐ SZAKADÉK

A Borussia Mönchengladbach csodával határos menekülést hajtott végre, hasonló szerencsejátékot nehezen játszhat el még egyszer sikerrel (a pakliban benne van, hogy nem lesznek izgalmak, mert simán kiesik a csapat, meg az is, hogy beékelődik a középmezőnybe). A Nürnberg jó szezont zárt, de elvesztette a középpálya legjobbját, Gündogant, és így kemény folytatásra készülhet. A Kaiserslautern kiesését (csakúgy, mint a Nürnbergét) 5:2-höz adják, bár játékerőre a csapat inkább a középmezőnyhöz tartozik. Lakic eligazolása nagy veszteség, a legtöbbet a 'Lauternnél két izraelire (Itaj Sehter, Gil Vermouth) költötték.

„Sehter napi egyórás edzésekhez szokott, meg kell szoknia a terhelést” – jelezte a várható nehézségeket az edző, Marco Kurz, aki a gólpasszkirály Christian Tiffertben és biztos bennmaradásban bízik.

Egy év pokoljárás után ismét Bundesliga-tag a (kétségtelenül élvonalba tartozó) Hertha is, a berliniek reményeik szerint újabb hosszas élvonalbeli tartózkodást kezdenek meg.

„Bent akarunk maradni. Pont” – közölte velősen a célkitűzést az edző Markus Babbel. Középtávon a felsőház a cél, az alapok is megvannak ehhez. A Bayernnél a mély vízbe dobott (és utána „elmenekült”) Thomas Kraft igen éles harcban bizonyíthatja azt, hogy meghatározó kapus lehet a Bundesligában.

A biztos bennmaradást azonnal aláírná mindenki az abszolút újonc Augsburgnál. Az FCA a Bundesliga-történet 51. újonca, és Jos Luhukay élete egyik legnehezebb edzői feladata előtt áll: valahogy benn kéne tartani a piros-fehér-zöldeket. Az edző új szisztémában játszatja csapatát (4–4–2 helyett 4–3–2–1, három védekező középpályással), és ha az átállással nem lenne elég gond, máris vihar van: a nagy kedvenc veterán, Michael Thurk nem szerepel az edző terveiben. Rosszul kezdődik, fogalmazhatnánk...

Ennyit a csapatokról, zárjunk a ligaelnök, Reinhard Rauball szavaival az új idény előtt:

„A Bundesliga izgalmasabb, mint Európa bármely más bajnoksága. Valódi prémiumtermék hatalmas növekedési potenciállal.”

Ezt a csapatok péntektől a pályákon bizonyíthatják is.