Bundesliga: a TOP 10 nyári vétel

NÉMET VÉTELI TOP 10, 2015 NYARA, BUNDESLIGA

10. Thorgan Hazard és Admir Mehmedi

Listánkra éppen csak felfért ez a különös páros: Thorgan Hazard ugyebár a nagy Eden és a kis Kylian testvére, és nem aprópénzért, hanem nyolcmillió euróért került a Chelsea-től a Borussia Mönchengladbachhoz, ahol az elmúlt idényben kölcsönben már futballozott. Tavaly a németek 1.5 millió eurót fizettek Hazard egy évéért, a londoniak egyébként félmillióért vették 2012-ben a Lenstól. Reméljük, az Újpest is ilyen jól jár majd testvérével.

Thorgan 22 éves, középső és bal oldali középpályás, az elmúlt idényt 5 góllal és 10 gólpasszal zárta, és még a télen beleegyezett abba, hogy marad a Gladbachban. Talán éppen a Kevin de Bruyne-ügyből is tanulva a londoniak visszavásárlási opciót kötöttek ki eladásakor. A belga válogatott erejére viszont jellemző, hogy a „középső ismert Hazard” csak egyszer szerepelt a legjobbak között...

Szintén nyolcmillióért váltott klubot Admir Mehmedi, a svájci válogatott macedón származású csatára, aki a Bayer Leverkusenhez került a Freiburgtól. A Winterthur és az FC Zürich egykorija járt már nagy klubban, mégpedig a kijevi Dinamóban, ahol minden 10. mérkőzésén szerzett egy kanadai pontot, de az érte hatmilliót áldozó Freiburggal a Bundesligában legutóbb sokkal jobban muzsikált: 28 bajnokin 4 gól és egy gólpassz a mérlege. Ezzel a Kicker csatárrangsorában a 21. lett, nagyot kockáztatott tehát a nyolcmillióval a B04L (egy évvel azért korábban sokkal jobban kitett magáért az ék, ez szögezzük le gyorsan), ahol Mehmedi dolga éppen honfitársa, Josip Drmic pótlása lesz majd. Érdekesség, hogy a két transzfert egyazon napon jelentették be, és májusban még Drmic új klubja, a Mönchengladbach is érdeklődött Mehmedi iránt – akit korábban a Lazio is szemmel tartott.

9. Joshua Kimmich

Listánk egyik különce a most 20 éves szűrő, akire még a télen kivetette hálóját a Bayern München – és az ilyesmi Németországban szinte mindig üzlettel, zsíros üzlettel zárul. Amelynek érdekességét most az adta, hogy a VfB Stuttgart úgy keresett hétmillió eurót, hogy 500 ezerért eladta két éve még egy korosztályos csapatából a középpályást Lipcsébe, de amikor tudomást szerzett a bajorok szándékairól, érvényesítette a visszavásárlási opciót, amely 750 ezer euróra rúgott – a Kicker értesülései szerint a Leipzig, talán a békesség kedvéért, összesen 1.5 millió eurónyi „fájdalomdíjat” kapott.

Kimmich bekerült a nyáron a Bundesligában transzferáltak álomcsapatába (az elmúlt idényben a középpályások listáján a 16. Lett a második vonalban), de a Bayernben Philipp Lahm, Arturo Vidal, Pierre-Emile Höjbjerg, Javi Martínez, Sebastian Rode, Thiago Alcántara és Xabi Alonso is előtte áll a sorban.

8. Matija Nasztaszics

Nem akármilyen pályafutást tudhat magáénak a 22 éves szerb legény: a Partizan Beograd neveltjeként még 2011-ben 2.5 millió eurót adott érte a Fiorentina, ahonnan nemsokára már 15.2 millióért került a Manchester Cityhez, de Angliában nem tudott alapemberré válni, sokszor bizonytalanul mozgott, így kölcsönadták az angolok a télen „opcionálisan” a Schalkének – ahol a védő valósággal kivirágzott, így örülhettek a gelsenkircheniek a 9.5 milliós vételárnak. Nasztaszics minden bizonnyal úgy jár majd, mint az a Sztefan Szavics, aki éppen az ő transzfere kapcsán került Firenzébe: bizalom, állandóság, jó forma – újabb topcsapat. Egyébként Nasztaszics vételi opciója egészen különleges volt: hét schalkés mérkőzés után automatikusan életbe lépett. A védő mindenesetre Achilles-ín-szakadással és műtéttel kezdte a szezont.

7. Josip Drmic

Sokat elmond a Bundesligáról, hogy olyan sztárcsatárai vannak, mint a svájci-horvát Drmic, aki az elmúlt két idényben 23 bajnoki gólt termelt, de tavaly a Leverkusen 6.8, most a Mönchengladbach kerek tízmillió eurót fizetett érte. A 23 éves játékos mellett szól sokoldalúsága, remek fizikuma, ellene az elmúlt pontvadászatban összesörétezett 7 kanadai pontja. „Újabb szupertranszfer a Gladbach-menedzser Max Eberltől. Miután eladta Max Krusét a Wolfsburgnak, Drmic klassz pótlásnak minősül, aki a Gladbachban több lehetőséget kap majd, mint amennyi a Leverkusenben jutott neki” – írta róla egy műkedvelő a Transfermarkton.

6. Gonzalo Castro

Mi tagadás, nem túlságosan ismert hazánkban a 28 éves középpályás neve, pedig már 2007-ben pályára lépett a német válogatottban, és nem is volt ez egyszeri eset – csak éppen a felnőttek között az összes nagy tornáról lemaradt a spanyol származású (teljes neve Gonzalo Castro Randón) labdarúgó. Az elmúlt idényben bekerült az szezon álomcsapatába, és idejét érezte a váltásnak: a középső középpályás (és alkalmi jobb- és balhátvéd) 11 millió euróért a Dortmundhoz igazolt a Leverkusentől, fél szemmel a válogatott felé is sandítva.

Egyébként 1999 óta szolgálta a „gyógyszergyáriakat”, akik annyira megszokták őt, hogy a hét elején a Kicker bejelentette, hogy vissza akarják vinni máris a tékozló fiút (erről majd később). Dortmundban egyébként – hacsak haza nem csábítják, amire igen kevés esélyt látunk – a védekezésben, támadásban egyaránt jártas Castro a visszavonult Sebastian Kehl örökébe lép majd.

5. Johannes Geis

Listánk egyik legérdekesebb figurája a 22 éves középső (főleg védekező) középpályás, aki május végén már mindenben megegyezett a Dortmunddal, hogy kövesse a Mainzból odaigazoló mesterét, Thomas Tuchelt. Ugyan Geis parádés idényt zárt, és ezért is érdeklődött iránta a Schalke, a Mönchengladbach és a Wolfsburg is, ám mindenki kész tényként kezelte Dortmundba igazolását – ehhez képest nemsokára már a gelsenkircheniekhez írt alá.

A német U-válogatott futógépért – aki öt gólt szerzett és öt gólpasszt adott legutóbb a kis csapatban – folytatott licitben a Schalke egyszerűen túllicitálta a fekete-sárgákat. A 10 plusz kétmillió euróba kerülő játékos „csak” négy évre írt alá, és a német sajtó egyértelműen azt várja a „Quarterbacktől”, hogy hamarosan már a felnőtt válogatottban is alapember lesz. A Schalke felkészült már erre is, mert Geis kivásárlási ára 30 millió euró.

4. Max Kruse

A Wolfsburg idén nyári „Maximális” erősítése a 28 éves támadó, akiért 12 millió eurót fizettek a „farkasok” a Mönchengladbachnak. Igaz, ha azt nézzük, nincs az áron semmi csodálkoznivaló, hiszen a támadó több mint 10-szeres német válogatott, és lőtt három gólt is a nationalelfben 2013-as bemutatkozása óta. A TSV Reinbek neveltje korábban a Freiburgban, a Werder Bremenben és a St. Pauliban is megfordult, az utóbbi két idényt összesen 48 kanadai ponttal zárta, ezért is nyilatkozta nemrégiben szövetségi kapitánya, Joachim Löw, hogy a Wolfsburg egy igazi topjátékossal erősödött a nyáron.

A tavasszal a Dortmund és a Schalke, tavalyelőtt a Manchester United által is csábítgatott Kruse két dologról híres a Bundesligában: egyrészt övé minden idők legrandább terepszínű Maseratija (na jó, ezt csak a színtiszta irigység mondatja velünk), másrészt egyes futballistákkal ellentétben ő nem fogadással keresi meg a mellékest, hanem pókeren, és nem is űzi rosszul ezt a játékot, bár állítása szerint még a szabályokat sem mind ismeri. Igaz, leghíresebb nyereményétől eltekintett volna, ugyanis azt bánatában prezentálta, miután kitette őt Löw a 2014-es világbajnokság előtt a keretből. Hangsúlyozottan nem azért, mert Kruse egy angliai felkészülési mérkőzésen lányokat invitált szállodai szobájába...

3. Charles Aránguiz

Elérkeztünk a dobogóra, amely a bayer(n)esek felségterülete. A harmadik hely a leverkuseni meglepetésemberé, a chilei karmesteré, a 26 éves középső és jobb oldali középpályásé, Aránguizé, akiért 13 millió eurót fizettek a németek. Mivel a 13 csak délen szerencsés szám, ezért komoly Achilles-sérüléssel (szakadás, műtét, 7 hónap kihagyás, mint Nasztaszicsnál) indítja németországi karrierjét a nyári Copa-hős (hat mérkőzés, három kanadai pont) – akinek pótlására Castro, Pierre-Emile Höjbjerg és Max Meyer neve is felmerült.

Aránguizt 6.4 millióért vette tavaly a brazil Internacional a chilei Universidad Chilétől (a csavaros transzferek nagyurának, az Udinese-, Granada- és Watford-tulajdonos Giampaolo Pozzónak közbeiktatásával), amely 865 ezerért vette a Colo Colótól; egyébként a karmestere az Universidad neveltje, ám igazából a Deportes Cobreloa együttesében érett be.

2. Douglas Costa

Az eddigiek alapján nem fürdik be a Bayern München Costával, akit szintén láthattunk a nyári Copa Américán, ahol egy győztes góllal építette, egy kihagyott tizenegyessel meg rontotta renoméját, majd a torna után az ukrán Sahtar Donecktől Nyugatra „menekült”. Fantasztikus a konkurenciája a Bayernben, és ő fantasztikusan erős konkurencia lesz konkurenciájának, ráadásul mind a két szélen, sőt, középen, az előretolt ék mögött is bevethető. Ukrajnától 33 mérkőzésen 5 góllal és 7 assziszttal búcsúzott, összességében 202 tétmeccsen 78 kanadai pontot termelt.

A Sahtar 2010 elején nyolcmillióért vette a Gremiótól, első komoly csapatától, és fontos megemlíteni azt is, hogy rendelkezik a brazil mellett portugál, azaz EU-s útlevéllel is. Matthias Sammerék 39 millióról 30-ra alkudták le Costa árát, aki igencsak szürkén, unalmasan mutatkozott be a Buliban: első két bajnokiján egy gól mellett csak három gólpasszt adott...

Costa kreatív, lendületes játékos, aki németes erőnléttel és taktikai fegyelemmel még Arjen Robbennél és Franck Ribérynél is nagyobb futballistává válhat.

1. Arturo Vidal

Ez évi német vételi listánk élén a chilei Vidal trónol, aki sokszorosan is furcsa módon került Münchenbe: egyrészt az ő szertelen, sokszor kimondottan kegyetlen, fegyelmezetlen, „eldurranós” stílusa abszolúte nem illik bele Pep Guardiola taktikájába és gárdáinak szellemiségébe (talán csak Mario Balotellivel döbbentette volna meg jobban a jónépet a katalán); másrészt nem is olyan régen Vidal csinos kis médiacirkusz csúcspontjaként választotta a Leverkusen után a Juventust a Bayern helyett. Bastian Schweinsteiger dél-amerikai utóda 37 millióért érkezett Olaszországból Bajorországba, első két bajnokiján a középpálya védekező szekciójának közepén szerepelt, Xabi Alonso balján. Höjbjerg, Gianluca Gaudino, Sebastian Rode és Kimmich nem ellenfél számára (Alonso nemsokára betölti ráadásul a 34.-et), jövőre Javi Martínezzel és a nála azért jóval kreatívabb Thiago Alcántarával „forgózik” majd a pálya tengelyében, tehermentesítve a sztárokat, de közben azért parádés passzokkal szolgálva.

Nem hiába szolgált Vidal éveken át Andrea Pirlo kapitánysága alatt...