Hertha: Dárdai Pál öt fordulóval hamarabb teljesítette a célt

– Ahhoz képest, hogy a biztos bennmaradás reményében vágtak neki a szezonnak, a negyedik helyen állnak. Előre-, netán hátratekintenek?
– Mindig előre! Konkrétan a következő mérkőzésre – nyilatkozta Dárdai Pál a Nemzeti Sportnak. –. Most ott tartunk, hogy van húsz pontunk, így megfeleltünk a magunkkal szemben támasztott minimális elvárásnak.

– Mi tagadás, magasra tették a lécet.
– Félreértés ne essék, nem tizenkét, hanem tizenhét fordulóra, vagyis a bajnokság első felére vonatkozott a húszpontos terv. Merthogy a rajt előtt úgy számoltunk, negyven pont kell az élvonalbeli tagság megőrzéséhez. Ennek a fele már zsebben, és még van öt meccsünk karácsonyig, ha úgy tetszik, néhány bónuszpontot begyűjthetünk addig. A válogatott futballisták elmentek kis időre, maradtunk nyolcan-tízen, a keretet addig feltöltjük tehetséges fiatalokkal, hogy tudjunk érdemi munkát végezni. A lényeg az, hogy jó hangulatban, nyugodtan dolgozhatunk.

– Őszintén: az első tizenkét körre hány ponttal kalkulált?
– Tizenöttel. Büszke is vagyok arra, hogy öttel több került a zsákba. Sietve teszem hozzá, minden egyes pontért becsülettel megdolgoztunk, egyetlenegyet sem köszönhettünk a szerencsének. Tisztes munkát végeztünk idáig.

– Az összképet talán csak a Mönchengladbachtól elszenvedett hazai vereség, illetve az akkor tapasztalt differencia rontotta. A mérkőzés után úgy fogalmazott, a játékosokkal nem is akar beszélni arról a kilencven percről, mindenkinek jobb, ha mihamarabb elfelejtik. Később valóban nem kerültek szóba a történtek?
– Amikor legközelebb találkozunk, egy-két dolgot gyorsan elmondtam, aztán lapoztunk egyet. A Gladbach elleni meccset követően két szabadnapot adtam a csapatnak. Persze mindig utólag okos az ember, de ma már nyilvánvaló, hogy remek döntés volt. A győztes összecsapások után könnyű elengedni a játékosokat, no de egy elveszített csata után... Mégis úgy gondoltam, azzal használok a legtöbbet, ha negyvennyolc óráig a pálya közelébe sem engedem a srácokat, hadd tisztuljon ki a fejük. Kedden már úgy jöttek le, hogy várták az edzést, pénteken meg elhoztuk a három pontot Hannoverből. Jól sült el, na.

– A Hannover elleni győzelem után hány nap szabadságot kapott az együttes?
– Kettőt. Úgy volt, szombat délelőtt tartunk egy regeneráló edzést, ám Berlin felé félúton a csapat elkezdte pedzegetni, mi lenne, ha hazaérve, hajnali háromkor futnánk egyet, és akkor a szombat délelőtt is szabad lenne. Ennek az lett a vége, hogy amikor hazatértünk, közöltem a futballistákkal: a szakmai stáb üdvözletét küldi, mindenki menjen, amerre lát, aki nem válogatott, azzal legközelebb hétfőn találkozunk. Szóval a hajnali mocorgás ugyanúgy elmaradt, mint a délelőtti.

– Nem túl engedékeny?
– A fiúk tudják, milyen vagyok, nem élnek vissza a jóindulatommal. Ha én kapok tőlük, ők is kapnak tőlem, erről szól ez a történet.

– A két norvég játékosától, Rune Jarsteintől és Per Ciljan Skjelbredtől hogyan vált el?
– Sok sikert azért nem kívántam nekik… Hannoverbe ugyebár busszal utaztunk, a meccs előtti csapatértekezleten kijelentettem, ha nem nyerünk, a hazafelé utat állva lesznek kénytelen megtenni. Végül győztünk, így leülhettek.

– Hol nézi a pótselejtezőt?
– Még az is lehet, hogy mindkét mérkőzést a helyszínen. Csak jövök és megyek.

– És mi lesz?
– Az lesz, hogy nagyon szurkolok.

HA KÍVÁNCSI ARRA IS, MI A HERTHA LEGNAGYOBB ERŐSSÉGE, TART-E ATTÓL, HOGY NÉMELYEK ELSZÁLLNAK MAGUKTÓL, VALAMINT HOGY VAN-E MÉG FELJEBB A BERLINIEK SZÁMÁRA, OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN!