Dárdai: A válogatottat már „elengedtem”, a Hertha edzője vagyok

– Hiányzott a Balaton?
– Nagyon – válaszolta a Nemzeti Sportnak Dárdai Pál, a Hertha BSC itthon pihenő vezetőedzője. – Jó emberek vesznek körül, jó az idő, jó a lángos, finomak a magyar borok, a Balaton pedig szebb, mint valaha. Teljes a nyugalom, lám, egy hét alatt eljutottam odáig, hogy elmúlt a feszültség okozta gyomorgörcsöm. A lényeg, hogy nem foglalkozom futballal, a válogatott andorrai meccsét sem szakszemmel, csak szurkolóként néztem.

– Bocsásson meg, de ezt nehezen hiszem el.
– Amikor elkezdődött a mérkőzés, kénytelen voltam rádöbbenni, hogy nem ismerem az összes játékost. Egy ideig azt figyeltem, hogy ki az, aki megüti a nemzetközi szintet, a végéhez közeledve viszont már csak fél szemmel követtem az eseményeket…

– Ezt vehetjük kritikának?
– Csalódott voltam, hogy kikaptunk. Akárhogy is nézzük, Andorrából el kellett volna hozni a három pontot. Egyebek mellett azért, hogy a csapat nyugodtan folytathassa szereplését a selejtezősorozatban. A továbbjutást senki sem várta el, de illett volna nyerni, na!

– A Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége mindenesetre beszámolót kért Bernd Storcktól, egyúttal jelezte, tárgyal a kialakult helyzetről. Ha, teszem azt, az MLSZ elnöke, Csányi Sándor felhívná, és kikérné az ön véleményét, mit mondana?
– A drukker beszélne belőlem. Legalábbis szurkolok azért, hogy a folytatásban sikerüljön megfelelni a terveknek. A sorozat végén érdemes levonni a következtetést, meg kell nézni, mi valósult meg a tervekből, mi nem. Ha minden megvalósult, rendben vagyunk, ha nem, felvetődik a kérdés: milyen irányban kell tovább haladni, és ki az, aki ezért vállalja a felelősséget? Ennél többet azonban nem szeretnék mondani, nem lenne tisztességes a részemről. A válogatottat már „elengedtem”, a Hertha edzője vagyok.

– Olybá tűnik, Berlinben megvalósultak a tervek.
– Maximálisan! Hatodik helyen zártunk, mindenki boldog és elégedett. Még én is az vagyok. A csapat hozta, amit tavaly, a rengeteg sérülés ellenére is. Sok fiatal edzett velünk, volt, akit be is dobtunk a mély vízbe. Florian Baak tizenhét és fél évesen került fel az első csapathoz. Az ifiben gond nélkül fejelgette el a labdákat, mindenkit leütközött. Nálunk is rögtön felment fejelni Julian Schieberrel – enyhe agyrázkódás lett a vége. Miután visszatért, Vedad Ibiseviccsel vívott légi párbajt – azt megúszta orrtöréssel… Túlzás lenne azt állítani, hogy fényesen indult a pályafutása a profik között, de egy másodpercre sem adta fel. Ahogyan másoknak, neki is szeretnék segíteni abban, hogy sokra vigye.

– Május végén, a berlini kupadöntőben dőlt el, hogy a csoport- vagy a selejtezőkörben szállnak be az Európa-ligába. Szurkolt a Dortmundnak a Frankfurt ellen?
– Nem szurkoltam senkinek. Még csak nem is izgultam. Így, hogy végül a Borussia nyert, nem kell selejtezőt vívnunk, de ez engem semmiben nem befolyásol. A finálé után sokat gratuláltak nekem, mire rávágtam, ne azért veregessék a vállam, mert főtáblára kerültünk az El-ben, hanem azért, amit a bajnokságban elértünk. A hatodik helyezésünk csodálatos eredmény! Még úgy is, hogy a szezon végére kidurrantunk.

– Miért?
– Mert megvannak a határaink.

– Első teljes idényében hetedikként, legutóbb hatodikként végeztek. Jövőre ötödikek lesznek?
– Sokan már most aláírnák, ha megint hatodikak lennénk. Az elsődleges cél mindig a bennmaradás – ezt már Michael Preetz klubmenedzser is leszögezte. Azon felül, hogy a Bayern lesz a bajnok, még csak megjósolni sem lehet, mi történik a Bundesligában. Minden idők egyik legerősebb bajnoksága elé nézünk, a másodosztályból két jó csapat, a Stuttgart és a Hannover jutott fel, a Wolfsburg túlélte az osztályozót, a Schalke, a Mönchengladbach és a Leverkusen pedig még egyszer nem lesz olyan harmatos, mint legutóbb volt. Egyetlen olyan klubot nem látok, amelyre ráfogható, hogy esélyes a kiesésre.

– Ön meddig lesz még a Hertha vezetőedzője?
– Remélem, sokáig. Jókor vagyok jó helyen. Ha a kedvem úgy tartja, tréningruhában átsétálhatok az otthonomtól az edzőpályáig, márpedig ez megfizethetetlen.

– A hírek szerint neves klubok igyekeztek rávenni a váltásra, például a Wolfsburg…
– Számomra a Hertha is neves klub! Wolfsburg egyébként még nem is lett volna messze, autóval gyorsan odaér az ember Berlinből, de ahogy már korábban is elmondtam, szeretném látni a fiaimat felnőni, amikor szükségük lesz rám, mellettük akarok lenni. Kevesen tudják, de a vezetőkkel kötött megállapodás értelmében minden decemberben egyeztetünk a jövőről, ha senkinek sincs ellenvetése, automatikusan meghosszabbodik a szerződésem egy évvel. Mivel tavaly decemberben mindenki a folytatás mellett tette le a voksát, jövő nyárig mindenképpen maradok. Aztán ha a sors is úgy akarja, még tovább.

– Ismerve a berlini büdzsét, nagy változás nem lesz a keretben.
– Nem is vágyunk rá. Anthony Brooksot jó áron eladtuk – csak hogy mindenki tisztában legyen a viszonyokkal: az épphogy bent maradó Wolsfburg tizennyolc millió eurót fizetett érte… –, így van némi költőpénzünk. Davie Selkét és Mathew Leckiet már szerződtettük, előbbi nem játszott annyit Lipcsében, mint szeretett volna, ki van éhezve a futballra. Ha jól sikerül a felkészülése, ha könnyen beilleszkedik, nagy hasznát vehetjük annak, hogy szerfelett motivált. A Selke, Ibisevic csatárpáros nem tűnik rossznak, én legalábbis nem szívesen védekeznék ellene. Ami Leckie-t illeti, van benne sebesség, Pierre-Emerick Aubameyang után a második leggyorsabb a mezőnyben. Ha egyéni képzéssel segítjük a fejlődését, abból valami nagyszerű is kisülhet. Ha jönne hozzánk még egy-egy belső védő, illetve támadó, meg is lennénk. Ámbár ez attól is függ, ki hagy el bennünket.

– Marvin Plattenhardtból válogatott játékost faragott. Őt például vihetik?
– Lehet, hogy vinnék, de nem megy. Jól érzi magát a Herthánál, nem keres rosszul, imád engem, én is imádom őt. Nincs ez másként Mitchell Weiserrel és Niklas Starkkal sem. Immár van tizenhárom-tizennégy játékos, akire stabilan támaszkodhatok, és ez megnyugtató érzés. A fiatalokat tovább fejlesztjük, az öregeket nem engedjük leülni – szerintem jók leszünk.

– Gyakorta elmondja, hogy minden edzésből, minden meccsből tanul. Az idén miben lett több?
– Rájöttem, hogy az edzésmunkán változtatni kell. Nem a minőségen, mert a jelek szerint azzal nincs probléma, hanem a mennyiségen. Ha a hétvégén Vladimír Darida vagy Per Ciljan Skjelbred fut tizennégy kilométert egy mérkőzésen, nem engedhetem, hogy a hét eleji edzésen széthajtsa magát. Ha van két edzés egy nap, a másodikon inkább a személyre szabott egyéni képzésre helyezzük majd a hangsúlyt. Lesz, aki kondizik, lesz, aki fut, lesz, aki csak kapura lő, lesz, aki a beadásokat gyakorolja.

– Nem először emeli ki az egyéni képzést. Még felnőttszinten is ennyire fontos?
– Hogyne lenne az! Nemrégiben, egy előadás keretében volt szerencsém egy régi, keletnémet aktát megtekinteni – félreértés ne essék, nem jelentéseket tartalmazott –, abból kiderült, hogy Thomas Doll, Andreas Thom és Ulf Kirsten milyen egyéni képzést kapott. Az egyik az indításokat gyakorolta szüntelen, a másik a beadásokat, a harmadik a befejezéseket. Meg lehet nézni, mire vitték.

– Meddig tart a nyaralás?
– Július harmadikán kezdjük a felkészülést.

– Hála a Dortmundnak?
– Ha selejtezőt kellett volna vívnunk az Európa-ligában, akkor sem kezdtünk volna hamarabb. Mentálisan és fizikailag is kifacsartam a játékosokat, szükségük van a pihenésre. Járt nekik ez az öt hét. Megjegyzem, nem fenékvakarással múlatják az idejüket, tizennégy nap elteltével már mozogniuk kellett. Mivel különböző szerkezetek segítségével ellenőrizhető, hogy eleget tesznek-e az előírtaknak, állítom, a fitneszedzőnk éjt nappallá téve a számítógép előtt ül, és azt figyeli, ki milyen eredményeket ér el.

– Így volt ez az önök idejében is?
– Naná! Huub Stevens is előírta, hogy futnunk kell a nyári szünetben. Éppen itthon voltam, de a kánikulára tekintettel inkább felkeltem fél hatkor, hogy még viszonylag kellemes időben letudjam a napi penzumot. A szakember persze látta, mit mutat az óra, ám nem akarta elhinni, arra gondolt, hogy átállítottam… Utóbb persze megbizonyosodott afelől, hogy nem csaptam be. Én meg már rég a strandon voltam, amikor a többiek még javában izzadtak.

– Visszasírja még azt az időszakot?
– Szép volt, jó volt, de lezárult. Arról nem szólva, hogy a mostani is szép és jó. Azzal, hogy másodszor is nemzetközi kupaszereplést érő helyen végeztünk, bizonyítottuk, hogy a tavalyi szereplésünk nem a véletlen műve volt. Rég volt olyan, hogy a Hertha két éven át a topon volt. Ennek köszönhetően a hitem erősödött, az imidzsünk nőtt, a városban boldogok az emberek, hovatovább még egy-két szponzor is bejelentkezett. Elértük, hogy tisztelettel beszéljenek a csapatunkról. Ettől függetlenül augusztusban mindent kezdhetünk elölről.

– Szerencsére még egy-két hétig lángosozhat.
– Úgy ám! Sok helyen jártam a világban, a tengerben csípett már meg medúza, másutt megesett, hogy a homok a körmöm alá ment, aminek következtében begyulladt a lábujjam, de itt, a Balatonon még soha semmi gondom sem volt. Bakalár László barátom remek házigazda, ingyen koszt van, a víz tiszta – mi kell még?

– Az nem zavarja, hogy itt sem teljes a nyugalma? Az elmúlt órában két német család kért öntől közös fotót.
– Aki napszemüvegben és szőrösen is megismer, annak jár a fénykép.