Jogi-esetek: trénerlegendák a vert mezőnyben (is)

Joachim „Jogi” Löw a Németország–Kamerun (3–1) Konföderációs Kupa-mérkőzés előtt 3971 nappal, 2006. július 12-én lépett a leköszönő Jürgen Klinsmann helyébe a német válogatott élén. Remekül sikerült a bemutatkozása, hiszen a nationalelf 3–0-ra megverte Svédországot augusztus 16-án, és az együttes a következő három találkozóján sem kapott gólt, miközben nyert, nyert, és újra csak nyert. Senki sem kezdte még négy győzelemmel és ilyen „betonvédekezéssel” kapitányi karrierjét Németországban!

Az egykori Klinsmann-segítő nyolc év alatt világbajnok szakvezetővé avanzsált, majd 2016 novemberére az összes német szövetségi kapitányt lepipálta: mindenkinél, még az örökrekordernek hitt Sepp Herbergernél, a berni csoda atyjánál is több győzelmet (95) számlált már San Marino 8–0-s idegenbeli kiütése után.

Vasárnap aztán meglett a 100. diadala is – a 150. mérkőzésén –, amit 27 döntetlen és 23 vereség egészít ki, immár 364–140-es gólkülönbség mellett.

Amikor napokkal ezelőtt megkérdezték tőle, hogy mit szól a már az oroszországi Konföderációs Kupán elérhető mérföldkőhöz, Jogi így tréfálkozott: „Az egyik újságban olvastam, hogy a századik győzelmemet érhetem el német szövetségi kapitányként. Nem rossz, sőt kifejezetten jobb, mintha száz vereségről szólna a fáma.”

Löw – aki az osztrák Hugo Meisl, az említett honfitárs Herberger, a dán Morten Olsen és az uruguayi Óscar Tabárez után csupán az ötödik szövetségi kapitány, aki legalább 150 mérkőzésen irányítja ugyanazt a válogatottat – majd' 11 éves tevékenysége során 120 játékost vetett be a nationalelfben, és ebből 94-et ő állított be először.

Löwön és Herbergeren kívül azért akad még néhány győzelemhalmozó német. A szintén világbajnok Helmut Schön például 87-szer nyert az NSZK-val, és egyszer (1953-ban, Norvégiát felülmúlva) a Saar-vidék válogatottjával. Jürgen Klinsmann 75 győztes meccset vívott meg eddig, ebből 55-öt amerikai kapitányként. A görögökkel 2004-ben Eb-t nyerő Otto Rehhagel 53, az elsősorban a dán nemzeti tizeneggyel vitézkedő, de Haitit, Törökországot, sőt legutóbb Grönlandot is menedzselő Sepp Piontek minimum(!) 56, a „svájci-elefántcsontparti-délkoreai” Uli Stielike 49 győzelmet számlál összesen. A 2014 októberéig Németország, Kuvait, Skócia, Nigéria, majd Azerbajdzsán szövetségi kapitányaként is dolgozó Berti Vogts, azaz a Terrier 98 győztes válogatott meccsel nemrég még német csúcstartó volt – ha az volt egyáltalán…

Otto Pfister statisztikái ugyanis elég hiányosak, és az 1937-es születésű, napjainkban is aktív tréner úgy számlál összesen 84 győzelmet tucatnyi(!) válogatott kispadján, hogy a Ruandával, Felső-Voltával (ma Burkina Faso), Zairével (ma Kongói DK) és Ghánával megnyert meccseinek a száma nem ismert. Az biztos ellenben, hogy eddig kétszer győzött az afgán válogatottal, amelynek irányítását ebben az évben vette át.

Ha már németek: az egykori NDK szövetségi kapitányairól se feledkezzünk meg! Az 1970 és 1981 között 113 mérkőzésen irányító Georg Buschner 59–31–23-as mérleggel zárta pályafutását keletnémet kapitányként, és nemcsak e remek mutató miatt volt ő a legsikeresebb „DDR-Trainer”, hanem amiatt is, hogy együttesével 1972-ben bronzérmet, négy évvel később meg aranyat nyert a nyári olimpián. Aztán ott van még Bernd Stange, aki a vasfüggöny mögül indulva körbeutazta a földet. NDK-s szakvezetőként (25 győzelem) kezdte a felnőttek között vezetőedzői munkáját, majd olyan helyeken, olyan válogatottaknál fordult meg évek múlva, mint Omán, Irak, Fehéroroszország és Szingapúr. Összesen 63 győztes meccset jegyez a nemzeti csapatok élén a Wikipedia szerint (úgy, hogy az ománi statisztikái elérhetetlenek).

Jogi 100-asa különleges, ám nem egyedülálló a futball világában, legalábbis ha a brazil válogatott kapitányait és azok mutatóit lajstromozó portugál nyelvű Wikipedia-cikkely adataira, s nem a tekintélyes Kicker statisztikájára hagyatkozunk. A német lap szerint ugyanis a selecao brasileirával 1970-ben vb-t nyerő Mário Zagallo „csak” 87 győzelmet tud felmutatni a brazilok kapitányaként, az említett Wiki-oldal viszont kereken 100 Zagallo-győzelemről számol be. Ha hinni lehet a braziloknak, 1967-ben egyszer, 1968-ban újabb egyszer, 1970–1974 között 43-szor, 1994–1998 között pedig 55-ször állt fel győztesen a selecao kispadjáról az idén augusztusban 86. születésnapját ünneplő trénerlegenda. Vagyis összesen 100-szor. (És van még egy francia forrásunk is, amely szerint 110-szer győzött a nagy Jorge Lobo Brazília élén.)

Más(ok)nál is van eltérés, méghozzá az osztrákok nemkülönben legendás kapitányánál, Hugo Meislnél, aki a Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation (RSSSF) nevű futballstatisztikai portál szerint 78, az osztrák szövetségi kapitányok eredményeit gyűjtő német nyelvű Wikipedia-oldal szerint viszont ennél héttel kevesebb győzelmet számlál. Mi az utóbbi adatot vettük figyelembe lenti táblázatunk összeállításakor.

Visszatérve Zagallóra: Jorge Lobo nemcsak hazája válogatottját irányította hosszú karrierje során, hanem Kuvaitét, Szaúd-Arábiáét és az Arab Emírségekét is, és ezekkel is győzött nemegyszer. Összesen így 123 megnyert meccsel büszkélkedik szövetségi kapitányként – az RSSSF szerint –, ami világcsúcs. A szintén brazil Carlos Alberto Parreira (1994 világbajnok kapitánya) 120, míg a szerb származású világvándor, a Parreirához hasonlóan öt világbajnokságon irányító Bora Milutinovics 111 győzelmet jegyez csapataival.

Ami a legtöbb győzelmet számláló magyar szövetségi kapitányokat illeti. Mindössze két tréner, Sebes Gusztáv és Baróti Lajos büszkélkedhet legalább félszáz győzelemmel felnőttválogatottunk kispadján, előbbi kereken 50, utóbbi 62 megnyert meccsel áll az örökrangsorban. Mi több, Baróti még Peru kapitányaként (1971–72) is nyert három mérkőzést. (Baróti egyébként ezzel éppen annyi győzelmet számlál összesen, mint az Olaszországgal két világbajnokságot – 1934, 1938 – megnyerő Vittorio Pozzo: hatvanötöt.)