Dárdai Pál: Sokan szeretnének jönni; szexi lett az Öreg hölgy

– Gratulálhatok ahhoz, hogy a Hertha tizedikként zárt a Bundesligában?
– Szerintem igen – mondta a Nemzeti Sportnak a csapat háromnapos mallorcai összetartásán utolért Dárdai Pál, a berliniek vezetőedzője. – A hét eleji közgyűlésen úgy fogalmaztam, az elért helyezés megfelel a realitásnak, nem kell a földbe döngölni a társaságot, de nem is kell az egekig magasztalni. Tavaly nyáron több labdarúgó érkezett hozzánk, Karim Rekiket, Mathew Leckie-t, Valentino Lazarót és Davie Selkét sikerült beépíteni az elmúlt hónapokban – a következő bajnokságban már meghatározó játékosok lehetnek. Azt viszont sajnálom, hogy Ondrej Dudával nem boldogulunk. Két éve van nálunk, az elsőben gyakorlatilag végig sérült volt, és a másodikban is hol számíthattunk rá, hol nem. Ahhoz a futballhoz, amit megálmodtunk, kellett volna az ő tudása, hiszen a kulcspasszok mestere, ám miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem kalkulálhatunk vele rendszeresen, menet közben át kellett állnunk egy másik játékrendszerre. A mindössze tizenkilenc esztendős Arne Maier bevetésével megoldottuk. Az ő képességeit és a mi munkánkat dicséri, hogy már most vinnék a Herthánál magasabban jegyzett klubok.

– El is megy?
– Nem. Bocsánat, egy pillanat... Na, itt vagyok. Éppen kihajózunk, és a vezetők koccintani szerettek volna velem.

– Ezek szerint úgy gondolják, van mire.
– Mindamellett, hogy kiderült, van még hova fejlődnünk, a kitűzött cél az volt, hogy az első tíz között végezzünk, ennek ugye megfeleltünk. Néhányan nekem szegezték a kérdést, miért nem voltam merészebb a rajt előtt, nekik is elmondtam, hogy a bajnoki, illetve Európa-liga-szerepléssel járó kettős terhelés miatt örüljünk, hogy nem adódtak jelentősebb gondjaink. Meg lehet nézni, hogy a hozzánk hasonlóan a nemzetközi kupában induló kiscsapatok közül a Köln kiesett, míg a Freiburg csak az utolsó fordulóban csikarta ki a bennmaradást. Hozzájuk képest mi istenien muzsikáltunk. Még úgy is, hogy tíz pontot elszórtunk, elsősorban a fiatalok naivitása miatt. Egyrészről belefért, másrészről egy-két év múlva már nem követik el ezeket a hibákat. Szóval elégedettek lehetünk, magam is úgy vélem, rendben volt a mögöttünk hagyott idény.

– Nem bánja, hogy az Európa-liga-indulást ezúttal nem sikerült kivívni?
– Egyáltalán nem. Legalább nyugodt lesz a felkészülésünk. Szükségünk is lesz rá, mert a játékunkon van csiszolnivaló. Az őszi menetrendünk a heti két meccs miatt úgy festett, hogy játszottunk, pihentünk, játszottunk, pihentünk – nem jutott idő arra, hogy belenyúljunk az időnként akadozó gépezetbe. Tavaszra meg kijött a fáradtság, két-három mérkőzésünk el is ment ezen. Szerencsére vannak jó fitneszedzőink, majd ők rendet tesznek az alapozás idején.

– Ők is ott vannak Mallorcán?
– Mindenki itt van. Az elnökkel az élen a vezetők, aztán a stábtagok, a csapat körül dolgozók és persze a futballisták. A landolást követően mi balra indultunk, a labdarúgók jobbra, nem is vagyunk egy szállodában velük... Mindenki úgy ereszti ki a gőzt, ahogyan szeretné, egyedül az biztos, hogy szombat reggel a reptéren találkozunk. Mi persze már óvatos duhajok vagyunk, ha meg is iszunk egy pohár bort, közben többnyire arról esik szó, mi lesz jövőre.

– Ha a tizedik helyezett Hertha Mallorcán lazít, vajon hová utazik a bajnok Bayern?
– Berlinbe, a szombat esti kupadöntőre... Egyetlen kötelező programot írtam elő mindenkinek erre a hétre, a finálé helyszíni megnézését. Azt akarom, hogy a csapat átérezze, mit jelent egy ilyen találkozón játszani. Ezzel is szeretném motiválni a srácokat, hogy legközelebb ne csak nézői legyünk az aranycsatának.

– Szerda este óta van egy döntős alakulata a Herthának, a hetes mezt viselő játékos hátán ráadásul a Dárdai felirat virít...
– Óriási fegyvertény, hogy Palkóék eljutottak odáig! A klub történetében még nem volt arra példa, hogy az A-jugend, vagyis az U19-es együttes országos döntőt játsszon. Az elődöntőben a Borussia Dortmundot búcsúztatták el, holott a címvédő több, a Bundesliga légkörét már megtapasztaló játékost felsorakoztatott. Igaz, nálunk is szerepeltek olyanok, akik megfordultak már az első csapatnál.

– Jól emlékszem, hogy amikor még utánpótlásedzőként dolgozott, ezt a korosztályt ön indította el?
– Javarészt Palkó miatt már tizenhárom éves korukban figyeltem őket, két évvel később valóban én lettem az edzőjük, akkor mindent megnyertünk, amit csak lehetett. Senki sem vitatkozott velem a klubnál, amikor azt mondtam, ez a mi aranygenerációnk, tíz-tizenkét fiúnak van reális esélye arra, hogy Bundesliga-spíler váljon belőle. Azóta többen bemutatkoztak az első csapatban, mások az ajtón dörömbölnek. És most még egyszer, utoljára összeálltak, felszívták magukat – s immár készülnek a jövő vasárnapi, Schalke elleni végső ütközetre. Szép lenne, ha megnyernék.

– Ez a korosztály a berlini jövő?
– Abba az irányba tartunk, igen. A Hertha nem tartozik a tehetős egyesületek közé. Ha eladunk valakit, a befolyó összeggel körbenézhetünk a piacon, de nem a legmagasabb polcon. Tavaly John Brooks szerződött a Wolfsburgba, érte tizennyolcmillió eurót kaptunk, most Mitchell Weiser igazol a Leverkusenbe tizenkétmillióért. Egy-két tehetségre futja, de klasszisra nem. Ezért is van az, hogy amit tudunk, házon belül megoldunk, csak akkor veszünk játékost, ha az ő posztján nincs saját „termés”.

– Akkor ennyit az erősítésről?
– Szerintem így is jó a keretünk, de ha netán bővül egy csatárral és egy belső középpályással, még jobb lesz. Említettem korábban is, a fiatalokban sok van, ha beérnek, szövögethetünk merészebb terveket is.

– Mi lesz az „öregekkel”, Vedad Ibiseviccsel és Salomon Kalouval?
– Maradnak. Eddig is sokat segítettek, reményeim szerint ezután sem lesz másként. Ámbár garanciát egyiküknek sem adok arra, hogy kezdők lesznek. Nekik is meg kell harcolniuk a helyükért.

– A bajnoki hajrában kétszer beszálló Dárdai Palkónak mennyi sansza van a játékra?
– Ugyannyi, mint a többieknek. Az első keret tagja, a felkészülés során ő is bizonyíthat.

– Jól sejtem, az önnek április huszonnyolcadikán, az Augsburg elleni meccs hetvenegyedik percében érkezett el a szezon csúcspontja, amikor először állította be a fiát?
– Pályára lépése a kívülállóknak lehetett különleges. Nem a fiamat láttam akkor Palkóban, hanem a Hertha egyik játékosát, akiről úgy véltem, kétgólos hátrányban lendíthet csapatunkon. Sokat tett azért, hogy kiegyenlítsünk. Decemberben az Östersund elleni Európa-liga-meccs után a legjobb osztályzatot kapta a Kickertől, büszke is voltam rá, de ettől még neki sem vezetett egyenes út a csapatba. Mindennek megvan a maga rendje. De ha már a csúcspont felől érdeklődött: az őszi szezont lezáró lipcsei győzelmünk volt az. Szenzációs játékkal nyertünk három kettőre, azt a találkozót még látta az édesapám...

– Fájdalom, Palkó minapi gólpasszát a Dortmund elleni elődöntőben már nem. A riporter Arjen Robbenhez mérte a fiát.
– Csakugyan hasonlítottak a cselek és a beadások, nagy dicséretnek vettük a szakértő szavakat. Hozzáteszem, azon a mérkőzésen remekül futballoztak a fiatalok, négy nullára nyertek. Az ő teljesítményük is mutatja, minőségi munka folyik nálunk. Sokan szeretnének hozzánk jönni, többször előfordult már, hogy bár valakinek akadt jobb ajánlata, minket választott. A csapat értéke sokat emelkedett, a televíziós jogdíjakból egyre több pénzt kapunk, a futballistáinkra pedig nagyhalak vadásznak. Ha ebből indulok ki, no meg a Hertha egyik becenevéből, még azt is mondhatom, szexi lett az Öreg hölgy.