Kinek adjunk a szavára? A Bundesligával foglalkozó Gegenpressing szezonbeharangozó beszélgetésében háromból két szakértő nem a Bayernt várja bajnoknak. Vagy az egyik legismertebb német futballtudornak, Raphael Honigsteinnak, aki további Bayern-dominanciát vár?

Alighanem inkább az utóbbinak. Az idény előtt ugyan vannak szokásos kardcsörtetések és zörejek (a Dortmund részéről Michael Zorc már vívott egy kis szópárbajt az adócsalóból ismét klubvezető-megmondóemberré visszaváltozó Uli Hoeness-szel; a Hoffenheim ifjú edzője, Julian Nagelsmann szájára vette a „bajnoki cím” kifejezést, teljesen komolyan), viszont a klubvezetők összességében nézve elég sivár kilátásról számolnak be. Bayern-uralom, amíg csak el tudjuk képzelni.

„A Bayern München lesz a bajnok ebben a szezonban, aztán 2019–2020-ban, 2020–2021-ben, 2021–2022-ben, és így tovább. Csak a Bayern dönt arról, hogy lesz-e bármi izgalom a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. Ha egyszer valamikor ahhoz lenne kedvük, hogy igazán megünnepeljenek egy szoros küzdelemben megszerzett bajnoki címet – nos, az akkor lesz, amikor rájátszásban fog eldőlni az aranyérem sorsa. Addig viszont folytatódik a dominancia, és fel tudják vásárolni a riválisok legjobb játékosait. Nem álmodozom, realista vagyok. Egy klub sem tud annyi jó, magas szintű döntést meghozni, amivel fel tudja venni a versenyt a gazdasági fölényben levő és stratégiailag remek pozícióban levő Bayernnel. De nem szabad mindig az egyhangúságról beszélni. A Bundesliga több ennél” – vélekedett a Die Weltben a VfB Stuttgart sportigazgatója, Michael Reschke.

Ámen.

A HALÁLCSILLAG HÓDÍTÁSRA KÉSZ

Kicsit olyan, mintha a Bayern München lenne a Bundesliga Halálcsillaga: túl nagy, túl erős, túl pusztító (ettől függetlenül, ugye, lehetnek gyenge pontjai is). Ha az eszünkre hallgatunk, még az edzőváltással járó rizikót figyelembe véve is csak a bajorokat hozhatjuk ki bajnoknak.

Niko Kovac kinevezése nyilvánvalóan jelent valamiféle kockázatot. Bár belülről ismeri a Bayern öltözőjét a müncheniek volt játékosaként, edzőként még nem irányított ilyen szintű „cirkuszt” (sem a horvát válogatott szövetségi kapitányi posztja, sem az Eintracht Frankfurt nem feltétlenül készít fel az FC Hollywood vezetésére). Ez az első igazán elit munkahelye, a vele járó brutális felhajtással és eredménykényszerrel, a valami miatt garantáltan duzzogó vagy boldogtalan sztárokkal, azzal, hogy a Bild néha előbb tud meg dolgokat, mint az edző. Erre eddig semmi sem készíthette fel, és majd a szezon eldönti, hogy a teher alatt megerősödik vagy összeroppan.

A Bayern irányítása próbára teszi majd a taktikai képességeit (be tudja-e vetni kedvenc 3–5–2-jét úgy, hogy középhátvédből nincs tartalékja ehhez?), diplomáciai fortélyait (elégedetten tud-e tartani mindenkit, megtalálja-e a hangot az öltözői vezérekkel?), hosszú távú gondolkodását (mi a terv az öregedő „Robbery” szélsőpárossal?). Élete lehetőségét kapta meg. Ha él vele, akkor bekerül abba a szűk körbe, amelyből általában a topklubok válogatnak. Ha nem...

...Jupp Heynckes nem ugorhat mindig be megmenteni a szezont.

Kovac mindenesetre első trófeáját már bezsebelte – a német Szuperkupáért a Bayern hintett egy ötöst az Eintracht Frankfurtnak –, s ideális esetben még hármat hozzátesz. A bajnokság megnyerése alapelvárás, a kupa hab a tortán, a fő cél pedig, amit a Bayern kerget, továbbra is a Bajnokok Ligája. A rekordbajnok nagyon „takaréklángon égett” az átigazolási piacon, Kovac – ha megtartja pozícióját – az idény végén nagyobb változtatásokat is levezényelhet, amelyre a keretnek valószínűleg szüksége is lesz.

CSILLOGÓ ÉRMEK REMÉNYÉBEN

Amilyen könnyű valószínűsíteni a Bayern München bajnoki címét, olyan nehéz megtippelni, hogy mely csapatok lesznek a bajorok mögötti tülekedés részesei – esetleg a bajorok meghajszolói. A Borussia Dortmund a Mönchengladbachhal sikeres, nagy tekintélyű Lucien Favre-t ültette le a kispadra az igencsak felejthető előző idény után. Favre szereti a dinamikus és villámgyors támadójátékot, a látványos futballt, a fiatal tehetségek bevetését – mind-mind olyan dolog, amelyet szívesen vesznek a BVB-nél. A csapat rászorulna már valamiféle trófeára: amióta Jürgen Klopp elment, egy Német Kupát sikerült a vitrinbe tenni. Thomas Tuchel jó utódnak tűnt, ám kapcsolata megromlott a vezetőséggel. Peter Bosz fantasztikusan indult, dicstelenül távozott. Peter Stöger csak tüzet oltani érkezett. A vezetőségnek most már jót kellene húzni a trénerrel...

A Dortmund legnagyobb problémája, hogy támadója ugyan van elég, de kipróbált, bizonyított, gólképes befejező csatára nincs. A piaci hírek sem túl meggyőzőek (Divock Origi? Paco Alcácer? Komolyan?), és Michael Zorcnak igaza lehet abban, hogy ha nem sikerül rálelni az „igazira”, lehet, hogy a probléma áthidalásához elég a jelenlegi keret is. Legalábbis a télig...

Szintén edzőváltás után van a Gulácsi Pétert is soraiban tudó RB Leipzig, amely visszanyúlt a biztos megoldáshoz: míg a következő nyáron meg nem érkezik Julian Nagelsmann, Ralf Rangnick irányítja a csapatot. Az RBL ajtóstól tört a Bundesligába második helyével, ám a Bayern megközelítése helyett utána visszaesés következett, a BL-szerepléssel is leterhelt keret csak a 6. helyig evickélt el a bajnokságban. Európa legambiciózusabb futballprojektjénél ennél többet követelnek: amíg Nagelsmann nem jön, addig egy dobogó és esetleg egy kupagyőzelem is megtenné. A Liverpoolnak eladott Naby Keita nélkül azért nem lesz ez a könnyű szezon.

Az előző idényben ezüstérmes Schalke 04 lehet, hogy a vicebajnoki címmel ki is hozta a maximumot ebből a játékosanyagból. Domenico Tedesco nagyon szép munkát végzett, de tegyük hozzá, hogy 2004–2005 óta nem lett egy klub sem ilyen alacsony pontszámmal (63) második.

Most úgy kellene továbbfejlődni, hogy Leon Goretzka, Thilo Kehrer és Max Meyer is vette a kalapját, a pótlásukra érkező, míg a több mint harmincmillió euróért vásárolt játékosoknak jól be kell válniuk, különben visszaesés jöhet. Ha az újak jól muzsikálnak és Tedesco tovább fejlődik, akkor a dobogó megint reális cél lehet.

A Bayer Leverkusen sokszor szemet gyönyörködtető, sokszor bosszantó játékkal rukkolt ki, és a keretben minden megvan ahhoz, hogy ha a hullámzó teljesítményt egyenletesre cserélik, akkor a csapat ott legyen a legjobbak között. Eddig a gyógyszergyáriak meg tudták tartani összes fiatal sztárjukat, és a Herthától elcsábított Mitchell Weiser, a Vasco da Gamától megvásárolt Paulinho vagy a Bernd Leno pótlására érkező Lukas Hradecky tovább izmosíthatja a keretet.

Az sem lenne nagy meglepetés, ha az idény végén Heiko Herrlich gárdája lenne a legközelebb a Bayernhez.

A végére hagytuk a továbbra is Szalai Ádámmal a soraiban felálló Hoffenheimet. Julian Nagelsmann megcsörgette kardját hüvelyében a csapatnál eltöltött utolsó szezonja előtt, ugyanis ki merte mondani a kimondhatatlant.

„Mindig a maximumra törekszem, márpedig a maximum a bajnoki címet jelenti” – jelentette ki az idény előtt.

Jó, ez erősebben hangzik, mint ami reálisnak tűnik, pláne, hogy a Hoffenheim most a Bajnokok Ligája főtábláján is érdekelt, márpedig az RB Leipzignél már láttuk, hogy ezt a kettős terhelést egy mégoly erős és tehetséges csapat sem feltétlenül viseli el jól. Főleg ha olyan, a kulcsembereket érintő sérüléshullámmal kezdi a szezont, mint a Hoffenheim. A BL-kvalifikáció megismétlése nem lenne meglepő, az már inkább, ha a kék-fehérek a bajnoki cím felé is kacsingatnának.

DÁRDAI ÉS CSAPATA: IFJONTI HÉVVEL ELŐRE?

Valószínűleg a VfB Stuttgart, Eintracht Frankfurt, Werder Bremen, Borussia Mönchengladbach, Hertha BSC kvintett lesz az, melynek tagjainak a tisztes középmezőny jut osztályrészül – ha minden összejön nekik, akkor az európai kupaszereplés is cél lehet, bajba viszont alighanem csak akkor kerülhetnek, ha tényleg minden összeesküszik ellenük.

Frankfurtban az azért figyelmeztető jel, hogy elment Niko Kovac, az Eintracht meg egészen szörnyen kezdte a szezont: a Bayern megsemmisítő vereséget mért rá a Szuperkupa-mérkőzésen, míg a kupából címvédőként egyből a bajnoki idény kezdete előtt sikerült kiesni.

Dárdai Pálnál (aki több mint három és fél éve ül már a berlini kispadon) csak a Freiburgban lassan klubintézménnyé avanzsáló Christian Streich van hivatalában hosszabb ideje, és ez önmagában is mutatja, milyen munkát tesz le a magyar tréner az asztalra viszonylag korlátozott lehetőségei mellett. Az első félévi sikeres „halálvágta” óta a Hertha stabilizálta a helyét a középmezőnyben, igaz, az utóbbi idény kevésbé volt bravúros, mint az azt megelőző kettő.

A Hertha anyagi háttere behatárolja a szakmai stáb mozgásterét, bár a berliniek már tavaly jelentős összeget különítettek el a Red Bull Salzburgból érkező Valentino Lazaro kölcsönt követő végleges megvásárlására, és azt is érdekes lesz figyelni, hogy mennyire sikerül új impulzust adni a Liverpoolból kölcsönbe kipattintott Marko Grujics karrierjének. Viszont a jelszó hivatalosan is az arccal Berlin felé: a klub szeretne új, helyi szurkolókat megnyerni, és új, helyi arcokat is bevethet, lévén az U19-es csapat német bajnok, márpedig ez a jövőre nézve elég jó jel.

„Az attraktív futballhoz pénz kell. Mi csapatként funkcionálunk. Ha az ifjú generációnk nálunk marad és beérik, akkor mi is attraktív futballt fogunk játszani. Az 1999-es évjárat remek egyéni képességű és igen gólerős, de türelemmel kell lennünk. Szeretnék több gólt látni középről, egyszerű játékokból, egy-kétérintéses futballból. Ez a célunk. Nincs olyan sok kiemelkedő labdarúgó a sorainkban, hogy kedvünk szerint domináljunk a mérkőzéseken. Ravaszul kell játszanunk, ki kell használnunk az ellenfelünk hibáit” – vélekedett a rajt előtt a Kickernek Dárdai Pál, aki (nem meglepetés) a Bayernt várja bajnoknak.

A Herthában 18 (!) olyan játékos van, aki az idény kezdetekor még nem töltötte be a 23. életévét, a berlini keret az RB Leipzigé után a második legfiatalabb a Bundesligában. Ha a helyi fiatalokra – többek közt ifjabb Dárdai Pálra, azaz Palkóra – építés bejön középtávon, az plusz vonzerőt adhat a Herthának. Közben a háttérben folynak az egyeztetések az új stadionról (a klub bérleti szerződése 2025-ig él a csapatnak túl nagy Olimpiai Stadionnal), míg a cél ebben a szezonban egy egy számjegyű helyezés a bajnokságban és minél jobb szereplés a kupában.

EGY HSV-ALAKÚ ŰR

Nyilván senkinek sem újdonság, aki valamennyire is követi az európai topfutballt, de a 2018–2019-es idény lesz az első, amely a Bundesliga-dinoszaurusz Hamburger SV nélkül indul. A HSV aztán tényleg addig játszott a tűzzel, amíg az el nem emésztette, a kiesés garantálható volt, mivel az együttes folyamatosan a szakadék szélén billegett. Igencsak furcsa lesz azért a bajnokságban szereplők címereit nézni, és nem látni köztük a HSV jellegzetes kék-fehér-feketéjét.

A HSV mellett még az 1. FC Köln szállt alá (a Wolfsburg osztályozón megőrizte élvonalbeli tagságát), a két újonc a Fortuna Düsseldorf és a Nürnberg. Nekik, az Augsburgnak, a Freiburgnak, a Hannovernek, a Mainznak és talán még a Wolfsburgnak is alighanem az idény nagy része a képzeletbeli vonal felé visszasandítással telik. Kettőnek mennie kell – talán első blikkre a Düsseldorf, Nürnberg, Hannover trió a legesélyesebb a kiesésre.

NÉMET BUNDESLIGA
1. FORDULÓ
PÉNTEK
20.30: Bayern München–Hoffenheim (Tv:Sport1)
SZOMBAT
15.30:Düsseldorf–Augsburg
15.30: Hertha BSC–Nürnberg (Tv:Sport1)
15.30:Weder Bremen–Hannover 96
15.30: Freiburg–Eintracht Frankfurt
15.30:Wolfsburg–Schalke 04
18.30: Borussia Mönchengladbach–Bayer Leverkusen (Tv:Sport1)
VASÁRNAP
15.30:Mainz 05–VfB Stuttgart (Tv:Sport1)
18.00:Borussia Dortmund–RB Leipzig (Tv:Sport1)