Preetz ablakon kidobott milliói kontra lipcsei filozófia

A SPORTIGAZGATÓ SZEREPE

A téli átigazolási időszakban a német csapatok közül a Borussia Dortmund robbantotta a legnagyobbat a norvég csodagyerek, Erling Braut Haaland átigazolásával. A Red Bull Salzburgtól érkezett csatár nem sokáig tétlenkedett, a debütálásán csereként beállva három gólt szerzett, első négy tétmeccsén összesen nyolc alkalommal volt eredményes. A Haaland körüli őrület ugyan azóta alábbhagyni látszik, a sárga-feketék másik téli szerzeménye, Emre Can is egy hatalmas bombával jelezte, bizony érdemes volt kihalászni őt a Juventus cserepadjáról.

„Végy egy jó sportigazgatót!” – akár egy örökbecsű mondás is hangozhatna így a futballban, annyi szakmai konferencián és véleménycikkben foglalkoznak az átigazolásokért felelős szakemberek fontosságával, hol a szakértelem vélt hiánya (pl. Manchester United, FC Barcelona), hol a remekül bevált döntések (pl. Liverpool, Borussia Dortmund) okán. Munkájukat árgus szemmel figyelik a szurkolók, az újságírók, és saját munkaadóik, a tulajdonosok is. A csapatépítés folyamata természetesen nem kizárólag rajtuk múlik, de az általuk igazolt játékosok meghatározzák a csapat teljesítményét és végső soron a klub arculatát, imázsát, vagyis azt, amivel a szurkolók azonosulni tudnak.

A legtöbb esetben ők rendelkeznek az erősítésekre elkülönített büdzsével, melynek mennyisége meghatározza az átigazolási stratégiát, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a kitűzött célok eléréséhez mekkora költségvetés áll az adott szakember rendelkezésére. A több pénz ugyanakkor nem feltétlenül vezet jobb döntésekhez, sőt. A nagyobb mozgástér kontraproduktív is lehet, hiszen nagyobb a választási és ezáltal a hibázási lehetőség. A német piacon az egyik legérdekesebb eset erre a Hertha Berlin: a feltőkésített klub hiába költött el 78 millió eurót a téli átigazolási piacon (megelőzve ezzel mindenki mást), a jó eredményekkel eddig igencsak adós, és ez bizony a felelős sportigazgató Michael Preetz teljesítményéről is negatív képet fest, még akkor is, ha a vezetőedző, Jürgen Klinsmann lemondásával „elvitte a balhét.”

MARKUS KRÖSCHE: PADERBORNI KLUBLEGENDÁBÓL LIPCSEI TOPMENEDZSER

Kulcspozíció tehát ez, és egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy kiből lehet jó sportigazgató. A karrierút mellékszálakkal teli, ebben a pozícióban általában olyan szakembereket találunk, akik szerteágazó tapasztalattal, széles körű tudással, valamint kiváló kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. Jellemző a volt játékosok szerepvállalása, hiszen náluk két feltétel, a tapasztalati tudás, valamint a kapcsolati háló már adott (erre példa a fent említett Preetz is), „csak” az elméletet szükséges elsajátítani. A lehetőséget ezért könnyebben megkapják, de hosszú távon csak azok tudnak ezen a pályán maradni, akik egyedi karaktert és jól felismerhető, korszerű futballfilozófiát képviselnek, és képesek azt átültetni a szervezet minden szintjére.

Ez visszautal a felsőoktatásban elsajátítható elméleti tudásra is, a mélyreható sportági ismeretek megszerzése mellett a vezetői (menedzsment) készségek fejlesztése elengedhetetlen ehhez a munkához. Az sem véletlen, hogy a német üzleti egyetemek „tele vannak” a pályájuk végén járó, vagy frissen visszavonult futballistákkal, hiszen a nagy részük tudatosan készül a játékoskor utáni életre, azzal a nem titkolt céllal, hogy később sportvezetők lehessenek, vagy képesek legyenek bármilyen más vállalkozás elindítására és irányítására.

A klubok sportszakmai vezetéséhez tehát elengedhetetlen a széles látókör, emellett az sem árt, ha valaki először „kicsiben” kezdi, és egy alsóbb osztályú együttesnél kezdi bontogatni szárnyait és ér el önerőből eredményeket.

Ebbe a kategóriába tartozik Markus Krösche is, aki egyébként viszonylag új arcnak számít a Red Bull projektjében. Miután Ralf Rangnick tavaly nyáron a reflektorfényből hátrébb lépett, és elfogadta az energiaital-gyártó vállalat futball projektjének teljes stratégiai vezetését, az RB Leipzignál megüresedett pozícióra Kröschét szemelte ki utódjául. A szakmai hátteret illetően nem elsősorban a Paderbornnál játszott 354 mérkőzés (amivel egyébként klubrekorder) számított Rangnicknál, hanem sokkal inkább a rövid idő alatt kiváltott nagy hatás, amit szeretett klubjánál sportvezetőként elért.

Krösche a futballistakarrierjének befejeztével egy kétéves leverkuseni tanulóidőszak után visszatért a Paderbornhoz, és a harmadosztályból egészen a Bundesligáig vezette a csapatot okos igazolásokkal és szisztematikus építkezéssel. Ez már elegendő ajánlólevél volt a nagyobb klubokhoz is, végül az RB Leipzig 600 000 euróért vásárolta őt ki a kék-fehéreknél élő szerződéséből. Rangnick a bemutatásakor azt nyilatkozta róla, hogy az első személyes beszélgetésük mindössze húsz percig tartott: ennyi idő alatt győződött meg arról, hogy a futballról alkotott képe, az általa követett filozófia nagyon közel áll a Lipcsében kívánatoshoz, és megfelelően támogathatja a vezetőedző, Julian Nagelsmann munkáját.

JONAS BOLDT: GYAKORNOKBÓL SPORTIGAZGATÓ

Jonas Boldt példája egy teljesen más, de legalább ugyanolyan érdekes utat mutat. 2007-ben a sportmenedzsment és üzleti témájú mesterdiplomái megszerzését követően kapott gyakornoki állást a Bayer Leverkusennél. Munkába állását követően néhány hónappal később – mivel húszas évei közepén még mindig elég fiatalnak és tapasztalatlannak érezte magát – egy dél-amerikai szakmai túrát kezdett el szervezni, alacsony, részben önköltséges büdzséből, a helyi futballkultúra mélyebb megismerésére és esetleges új játékosok kiszemelésére.

A professzionális scouting ebben az időszakban kezdett el kifejlődni, s Boldt jókor volt jó helyen: az ötlete megtetszett a Leverkusen akkori sportigazgatójának, a klub fedezte kiadásait, azzal a feltétellel, hogy minden egyes lépését meg kellett indokolnia a feletteseinek. A paraguayi U20-as világbajnokság meglátogatását a főnökök is jó ötletnek tartották, de a klub által kívánságlistára helyezett fiatal brazil és argentin játékosok helyett egy chilei tehetség ragadta meg a figyelmét: Arturo Vidal. Boldt minden érvét bevetve rábeszélte az otthoniakat, hogy a nagyobb piacok helyett a chilei bajnokságban szereplő Colo-Colo meccseire delegálják őt. Több tucat mérkőzés megtekintése és fél év eltelte után Vidalt átigazolta a Leverkusen, és tudjuk, a játékos azóta mekkora karriert futott be Európában.

A chilei fenegyerek Boldt karrierjét is beindította, két évre rá a játékosmegfigyelői hálózat vezetője lett (Chief Scout), majd 2014-ben sportigazgatóvá nevezték ki az egykori gyakornokot.

A tehetségek felfedezése és beépítése kiválóan ment a klubnál, olyan fiatal játékosok tudtak itt kibontakozni, mint Julian Brandt vagy Leon Bailey, emellett jó profitot ért el például Szon Hung Min, Emre Can, Bernd Leno vagy Hakan Calhanoglu értékesítéséből is.

Boldt nagy valószínűséggel még mindig a gyógyszergyári alakulatnál dolgozna, ha a pályáját nem töri meg egy Football Leaks-sztori. A Der Spiegel hosszas, bizonyítékokkal alátámasztott oknyomozó riportot közölt egy mesterkélt összejátszásról, melynek során ő is aktív részese volt annak, hogy az akkor a Swansea-ben kiválóan védő Lukasz Fabianski ügynökei (Boldt régi, kamaszkori ismerősei) kétmillió euró extra jutalékot zsebelhettek be a kapus szerződéshosszabbítása után. A botrány kirobbanását követően Boldt szakmai hitelessége ugyan megkérdőjeleződött, de nem temette teljesen maga alá. 2019 májusa óta a Hamburger SV sportszakmai vezetője, ő felel azért, hogy a patinás egyesület visszajusson az első osztályba. Helyét egyébként a Leverkusennél a helyi játékoslegenda, Simon Rolfes vette át.

A LIPCSEI ÁTIGAZOLÁSI FILOZÓFIA

A düsseldorfi SPOBIS konferencia panelbeszélgetésére eredetileg négy, a témában illetékes döntéshozó szakember ígérte részvételét. Frank Baumann (Werder Bremen) és Lutz Pfannenstiel (Fortuna Düsseldorf) azonban visszamondta a lehetőséget az átigazolási határidő miatti elfoglaltságokra hivatkozva. Tekintve, hogy a rendezvényt január 30-án, vagyis egy nappal a piaczárás előtt tartották, az indok cseppet sem meglepő. A szakmai berkekben nagyobb névnek számító, a bevezetőben bemutatott sportigazgatók – Krösche (RB Leipzig) és Boldt (Hamburg) – azonban eljöttek, és félig viccesen, félig komolyan meg is jegyezték: „A kollégáknak bizonyára rengeteg a tennivalójuk a gyenge eredmények korrigálására.”

A kritikában volt némi igazság. Az RB Leipzig éppen vezette a Bundesliga tabelláját, és a Hamburg is a feljutást jelentő második helyen állt a másodosztályban (a Hamburg jelenleg is 2., ahogy az élvonalban a lipcseiek is), így szemben a két távol maradó kollégával, sokkal kevesebb okuk volt aggodalomra. A Leipzig ezen a télen a kifejezetten kapós 21 éves spanyol tehetség, Dani Olmo átigazolásával és Timo Werner időleges megtartásával a maga részéről már elvégezte a munka nagy részét (Haalandról azonban lemaradtak, de erről majd később), míg a Hamburg elsősorban a szabadon igazolható futballisták közül „halászott”, mert a nagy mozgásokat már a nyáron lezárta.

Az első moderátori kérdés Krösche és Nagelsmann lipcsei „székfoglalójára”, az általuk hozott változásra, friss szemléletre vonatkozott. Habár Rangnick most már kevésbé van előtérben, a klub jó szereplése továbbra is az általa lefektetett struktúrára alapszik.

„Az előző évünk kiválóan sikerült, az idén már a finomhangoláson van a hangsúly. Az igazolásokat tekintve a klub egy jól megkülönböztethető filozófiát képvisel, meg van határozva, hogy mely pozícióban milyen készségeket keresünk egy-egy játékosban” – kezdte Krösche, amiből jól látszik, hogy a sportigazgatói munka viszonylag kötött keretek között folyik.

Az RB Leipzig folyamataiban a tehetség a lényeg. Rengeteg nemzetközi játékost hoznak a klubhoz, akiket sportszakmailag és a pályán kívül is segíteni kell az integrálódásban. Emellett a személyiség fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetnek. „Az előző években meg volt szabva egy korhatár, amely felett már nem igazolhattunk játékost. Ma már továbbgondoltuk ezt a korlátozást, hiszen beláttuk, a céljaink eléréséhez nemcsak fiatal játékosokra van szükség, hanem egy egyensúlyban lévő összetételre. A lényeg a játékos készségeinek szintje és továbbfejleszthetősége – ha ezt egy bizonyos kor felett is képes hozni, akkor lesz helye a keretünkben.”

SCOUTING CSAPATMUNKÁBAN

A fiatalok beépítését Boldt is részfeladatnak gondolja. A scouting nemcsak a fiatal játékosok felfedezéséről, hanem inkább az egész csapat működésének javításáról szól, amihez minden klub az adott lehetőségeihez, nézőpontjához mérten igazítja a stratégiáját. A Hamburgnál most minden arra van kihegyezve, hogy a csapat visszajusson az első ligába. Ehhez olyan játékosokat keresnek, akik megértik és átérzik, hogy mit jelent a hamburgi környezetben játszani, az atmoszférával és a körítéssel ugyanis másodosztályú együttesként is vonzó alternatívát tudnak nyújtani.

A kiválasztás azonban nem one-man-show, hanem sokkal inkább csapatmunka, az edző elképzeléseit figyelembe veszik az igazolásoknál, a tréner pedig a klub stratégiáját tartja szem előtt, amikor megfelelő mennyiségű játékidővel tapasztalatszerzési és fejlődési lehetőséget biztosít a közösen kiválasztott tehetségeknek. A rövid távú cél persze mindennél fontosabb, és még egy Hamburg szintű klubnál sem magától értetődő ennek teljesítése. „A feljutás már önmagában is nehéz feladat, de az utána való megragadás még összetettebb munka. Az új játékosok integrációja, a klubot elhagyók mennyisége és minősége, a súlyosabb sérülések mind-mind meghatározzák az átigazolási politikát, ami ezért is egy nagyon komplex folyamat, hiszen folyamatosan változnak a körülmények.” – mondta Boldt.

Az RB Leipzig ebben már előrébb tart, helyzete irigylésre méltónak tűnhet, hiszen a bajnoki címre is reális esélye van, emellett a Bajnokok Ligájában is megérte a tavaszt. A klub sikeréért, hogy mindez valósággá váljon, rengetegen tesznek, csak a játékosmegfigyelő részlegen tizennyolc állandó és két részmunkaidős munkavállaló dolgozik. Emellett adatelemzők, ún. videoscoutok is figyelik a német piac alsóbb osztályait, és elemzik a szóba jöhető játékosok teljesítményét.

A sikeresség kulcsát Boldt is a megfelelő összhangban látja.

„A legfontosabb, hogy erős emberekkel töltsük fel a szervezetet. A tréner, a chief scout, a sportigazgató tudjon együtt dolgozni, a feladatokat osszák fel egymás között, és adják meg a bizalmat egymásnak, higgyék el, hogy az adott területhez a másik ért jobban. A sportigazgató feladata az is, hogy ha éppen valami nem működik megfelelően, védje meg kollégáit a közvélemény előtt. Ehhez tudnia kell a többiek munkájának lényeges részeit, a napi, heti riportolás elengedhetetlen. Amikor döntést hozol, tisztában kell lenned az addig odavezető folyamatról. Sok döntés automatikusan megy, de vannak olyanok is, amelyeknél hosszasan konzultálnunk kell a szakterületek felelőseivel. A legközelebbi munkatársakkal általában egy légtérben dolgozunk, persze lehetnek olyan meetingek is, amikor többen leülünk a kerekasztal mellé, de egyszerűen olyanok is, amikor egy ebédnél vitatjuk meg az aktuális problémát és dolgozzuk ki a megoldást. Mindig meg kell találni az adott problémát igénylő megoldáshoz a kapcsolatfelvétel megfelelő módját.”

A SPORTORVOSOK SZEREPE

Ha már megtalálták a célokhoz és a csapathoz jól illeszkedő futballistát, aki ráadásul a környezetét is megszokta, már „csak” a sérülések állhatnak a jó teljesítmény útjába.

Az orvosi csapat munkája ezért is egyre fontosabb, hiszen a folyamatosan megfelelő szint csak teljesen egészséges állapotban hozható. Krösche itt az autósportból hozott példát: „ha az autóban nem megfelelő a keréknyomás, nincs jól összerakva a karosszéria vagy bármilyen meghibásodása van, akkor nem tudod kihozni belőle a legtöbbet, és te sem leszel a leggyorsabb sofőr.”

Ez az utánpótlás-játékosokra is igaz. Ahhoz, hogy az utánpótlásban szereplő tehetségek profi labdarúgókká váljanak, meg kell adni nekik a lehető legkörültekintőbb törődést ezen a téren.

„Hogy minden nap a határukon teljesítsenek, ahhoz erősnek és versenyképesnek kell lenniük. Ha valamilyen testi bajuk van, vagy nem megfelelően táplálkoznak, egyszerűen nem tudják a mindennapokban a legjobbjukat hozni. Ezért kell a sportorvosi háttér a junioroknál és a profiknál is. ez teremtheti meg az alapot, amire minden más felépíthető” – tette hozzá.

Erre a lipcseieknél nagyon odafigyelnek, összességében elégedettek a sportorvosok munkájával, és azzal is, ahogyan az újdonságokat adaptálják a szervezet működésébe.

„Nem minden új segít, de az nyilvánvaló, hogy a következő lépések megtételéhez elengedhetetlen a nyitottság. Ez történhet eszköz és technológia szinten, valamint emberi szakértelem igénybevételén is. A Leipzig háttércsapatában alacsony a fluktuáció, ez az összedolgozás, összehangolódás miatt is fontos” – foglalta össze Krösche.

„A LABDARÚGÁS AZ EMBEREK ÜZLETE, NEM DÖNTHETNEK RÓLA GÉPEK” – SCOUTING KONTRA DIGITALIZÁCIÓ

A scoutingban is egyre nagyobb teret hódító adatelemző szoftverek sokat egyszerűsítettek és gyorsítottak a kiválasztás folyamatán. A világban egyre kevesebb a felfedezetlen tehetség, a vakfolt, ugyanakkor az információk helyes értelmezése és a döntéshozatal továbbra igényli a megfelelő tudást és szakértelmet. Sőt, az információbőség miatt egyre fontosabbá válik a tapasztalati úton megszerzett tudás. „Nekem még szerencsém volt személyesen, szoftverek nélkül elsajátítani a játékosmegfigyelés alapjait, amikor még ez a terület kevésbé volt fejlett a futballban” – kezdte Boldt válaszát a digitalizációra vonatkozó kérdésre.

„Láttam a digitális megoldások kezdeti szárnypróbálgatásait is. Az adatelemzés és döntéstámogató gépi módszerek egyre fejlettebbek és egyértelműen hasznosak, de a döntést mindig az ember hozza meg. Az adatokat, eredményeket megfelelően, a stratégiához illeszkedve kell értelmezni. Ahogy telik az idő, a kockázatot lehet csökkenteni ezekkel a megoldásokkal, vagyis egyre kevesebb a lehetőség a hibázásra. Amiben viszont száz százalékig biztos vagyok, hogy az átigazolási döntéseknél nem mondhatja ki a végső szót egy gép. A labdarúgás egy emberi üzlet.”

Boldt hozzátette, hogy a csapat struktúrája, a különböző karakterek dinamikája nehezen, vagy szinte nem is modellezhető. Mindegyik játékosnak hatása van erre, amit a számítógép nem tud lemérni, ezt a megérzést a döntéshozónak ki kell fejlesztenie magában. „Ez elég nehéz, de ha minden nap együtt dolgozol a játékosokkal, akkor jön magától. Ezen én már túl vagyok, már más a feladatom, de azzal nekem is tisztában kell lennem, hogy mi az, ami a csapat körül történik, mert akkor tudom megítélni, hogy ha a világ bármely táján egy-egy játékost megnézek, miért illeszkedhet a csapatba, vagy éppen miért nem.”

A HSV sportigazgatója által megfogalmazottakkal Krösche is egyetértett. „A készségek feltérképezése egy dolog, nekünk azt is le kell mérnünk, hogy az emberi oldal hogyan illeszkedik a nagy egészbe.”

Ezért figyelik, hogy a kiszemelt mit mutat meg magáról a közösségi médiában, mit posztol, mihez és hogyan szól hozzá, és ennek az egésznek milyen kisugárzása van a külvilág felé.

„Ki kell találnunk, hogy ki ez az ember. Ha eljutunk a személyes beszélgetésig, akkor már nagyon sok kérdést teszek fel. A játékosok ekkor persze viszonylag keveset beszélnek. Az elmúlt két évben kipróbáltam, hogy meséltettem őket, de ez nem ment jól. Ezért inkább van egy kérdésmetódusom, amivel egy kicsit meg tudom nyitni őket. Érdekel a családi háttere, az, hogy mivel foglalkozna, mi érdekelné, ha nem a futballista lenne. Hogy mi az általános érdeklődése. Milyen személyes kapcsolatai vannak – barátok, feleség, ezek a témák. És a két kérdés, amit mindig felteszek, a legnagyobb erősségre és a legnagyobb gyengeségre vonatkozik, futballszakmai értelemben. Így nagy vonalakban felmérhető, értékelhető a játékos. Ezzel azt is megtudhatom, hogyan látja önmagát, reálisan képes-e értékelni képességeit. Kiderül, hogy mennyire van meg a kritikus hozzáállása. Az önkritika képessége a továbbfejlődés bázisa. Ha a játékos arról panaszkodik, hogy az edző a hibás a korábbi szürkébb teljesítményéért, vagy azért nem ment a játék, mert a társaival nem tudja megértetni magát, vagy pechje van az életben, különben már válogatott lenne, akkor megszólal a vészcsengő” – fejtette ki Krösche a szűrési módszerét.

Ha egy játékos meg tudja nevezni, hogy a jelenlegi edzőjével pontosan mi a problémája, és az hogyan lenne továbbfejleszthető egy másik környezetben, akkor mindez pozitív önkritikába fordul át, és azt jelzi, hogy képes a változások adaptálására és nyitott a továbbfejlődésre.

„Ha két játékos közül kell választanom, és az egyiknek egyértelműen több használható készsége van, mint a másiknak, akinek viszont jobban illeszkedő karaktere a csapathoz, akkor mindig azt választom, aki könnyebben beilleszthető. Miért? Mert a jól funkcionáló csoport mindig kompenzálni tudja az egyéni képességbeli hiányosságokat. Ami fontos, hogy a csapatnak mindig pozitív szemlélettel kell pályára lépnie. A feladat a különböző karakterek, hangulatok egymáshoz illesztése, és valami szépnek, jónak a közös elérése. De nem tehetem meg azt, hogy hozok egy játékost a csapatba, és azt mondom az edzőnek, hogy sok szerencsét hozzá! Ez nem így működik. Előre kell látnom, hogy milyen készségét mely területen fogjuk használni és milyen karakter az öltözőben” – zárta le a beszélgetést Krösche.