„Ha valaki azt állítja, hogy nem követett el még hibát, akkor hazudik. Óriási melléfogás volt, amikor Jupp Heynckes menesztésekor Sören Lerbyt neveztük ki. Előbbi megtartása mellett kardoskodtam 1991-ben, végül a barátomat ültettem le a kispadra. Életemben nem hibáztam ekkorát: Lerby szenzációs fickó, órákon keresztül beszélgetett velem a labdarúgásról, de a játékosok előtt megnémult!” – nyilatkozta Uli Hoeness, a Bayern München korábbi elnöke a Kickernek. A szókimondó klubvezető 40 év után intett búcsút szeretett együttesének tavaly novemberben, és egyik tervét befejezetlenül hagyta hátra. Céljai között szerepelt a többségében német játékosokból álló Bayern Münchent faragni, vágyálma volt, hogy a német válogatott gerincét a bajor klub futballistái adják. És még egy kérdés megválaszolatlan maradt: milyen nemzetiségű vezetőedzővel lehet ismét sikeres a Bundesliga egyeduralkodója a Bajnokok Ligájában? Thomas Müller korábbi interjújában kifejtette, Pep Guardiola szakvezető 2016-os távozása után sokáig a „vadnyugaton” érezte magát, az erő és a kontroll elszivárgott a játékukból. A nyakigláb csatár ismét sokadvirágzását éli, és aligha véletlen, hogy Hans-Dieter Flick hivatalos bejelentését követően hosszabbította meg a szerződését. Feltehetjük a kérdést: valóban a német edzők jelentik a siker kulcsát Münchenben?

AZOK A RÉGI SZÉP IDŐK

Ahhoz, hogy felvetésünkre választ kapjunk, érdemes meghatározni, mit is jelent a siker a Bayern München számára. A bajor szurkolók hozzászoktak az elmúlt év(tized)ek eredményességéhez a hazai porondon, és akarva-akaratlan a Bajnokok Ligájában mutatott teljesítmény lett az aktuális idény fokmérője. A vezérkar által támasztott elvárások is hasonló megfelelési kényszert rónak az aktuális szakvezetőre.

Gondoljunk csak bele, hogy Felix Magath irányításával hiába duplázott (bajnoki cím mellett Német Kupa-győzelem) az együttes egymást követő két idényben (2004–2005, 2005–2006), a katonás rendet megkövetelő edző a harmadikban búcsúzni kényszerült. Említhetnénk a közelmúltból Niko Kovac esetét is, akit szintúgy nem mentett meg a honi egyeduralom az előző évadban, és tavaly novemberben köszönt el tőle a klub.

Ha a nemzetközi porondon mutatott teljesítmény a mérvadó, akkor az 1970-es években élte az aranykorát a Bayern München, amikor egymást követő három kiírásban is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.

Az 1973–1974-es idény nemcsak az első BEK-sikert hozta el az Udo Lattek irányította gárdánál (amely az Újpesti Dózsát ejtette ki az elődöntőben), hanem a bajnokságban is csúcsra értek Gerd Müllerék. Hab volt a tortán, hogy az együttesből hatan az NSZK-val világbajnoki címet ünnepelhettek 1974-ben. Az európai trónhoz a következő évben is ragaszkodtak a bajor klub sztárjai, igaz, a csapnivaló bajnoki szereplés (az idény végére a csapat erejéből csak a 10. helyre futotta) miatt januárban Dettmar Cramert nevezték ki, aki igazi kupamenőként került a klub históriás könyvébe. A Leeds United (2–0) és a Saint-Étienne (1–0) ellen is úgy nyert BEK-et, hogy nem kapott gólt csapatával a döntőben.

A következő nagy diadalra 25 évet vártak a drukkerek – ismét egy német szakvezető szállította a győzelmet a Bajnokok Ligája néven futó sorozatban! A régóta tartó átkot Ottmar Hitzfeld tanítványai törték meg a Valencia elleni 2001-es fináléban, az 1–1-es rendes játékidőt követően Oliver Kahn bravúrjai jelentették a feloldozást a drámai tizenegyespárbaj során.

A klub mindmáig legeredményesebb idényének a 2012–2013-ast tekintjük. Jupp Heynckes történelmi triplázással (bajnoki elsőség, BL-győzelem, Német Kupa-diadal), bizonyította, hogy Uli Hoeness valóban élete egyik nagy baklövését követte el a menesztésével még 1991-ben.

A Bayern München tehát ötször ért a csúcsra a legrangosabb európai kupasorozatban, és mindannyiszor német szakvezetővel tette. A történelmi áttekintés során árnyaltuk a képet, a 2012–2013-as idényt leszámítva láthattuk, hogy a hazai egyeduralom és Európa leigázása nem mindig jár kéz a kézben.

GUARDIOLA EGYÉRTELMŰ FÖLÉNYE

„De gustibus non est disputandum” – vagyis az ízlésekről nem lehet vitatkozni, tartja a latin bölcselet. Ezért nem érdemes különböző kultúrák és korszakok labdarúgását összehasonlítani, de az adatalapú elemzés segíthet megtalálni a legsikeresebb vezetőedzőt, aki valaha is a Bayern München alkalmazásában állt. Kutatásunk kiindulási pontját az 1960-as évek szolgálják – a Bundesliga első kiírása az 1963–1964-es volt –, és az összes szakvezetőt felvonultatja, aki legalább egy teljes idényt eltöltött a német klubnál napjainkig (bővebben a táblázatunkban). A pontátlag a jelenleg használatos hárompontos rendszerben értendő, és több érdekességre felhívja a figyelmet.

A lista első három helyén rögtön más nemzetiségű szakembereket találunk. Pep Guardiola toronymagasan vezet a meccsenkénti 2.41-es pontátlagával, mégis a mai napig felemás a megítélése a szurkolók között. A Bayern Münchennél 2013 és 2016 között ténykedő katalán tréner ugyan megszilárdította az alakulat németországi egyeduralmát, ám a Bajnokok Ligájában háromszor is elvérzett az elődöntőben. Az önkritikus Guardiola már a Manchester City menedzsereként nyilatkozta, hogy ő maga is csalódásként könyveli el azokat az idényeket, amelyekben nem nyer trófeát.

Ennél is megdöbbentőbb, hogy a dobogó második és harmadik fokára a Bayern Münchentől kiebrudalt szakvezetők fértek oda. Carlo Ancelotti és Niko Kovac is alighanem a játékosai lázadásának az áldozatává vált, mégis a csapat eredményességére nemigen lehetett panasza a vezérkarnak. A táblázat azonban csalóka képet fest, hiszen a drukkerek az olasz és horvát szakvezető menesztése után elégedetten lélegezhettek fel. A listánkon sereghajtóként szereplő Dettmar Cramer pedig kétszer is BEK-et nyert az együttessel, a 90 évesen elhunyt szakemberre aligha a legrosszabb edzőként (sokkal inkább az egyik legjobbként) emlékeznek a drukkerek.

Arra a kérdésre hamarosan választ kapunk, hogy valóban német kezekben teljesít-e legjobban a csapat, mert Hans-Dieter Flick kinevezésével – és szerződésének 2023-ig való meghosszabbításával – úgy tetszik, az egyesület ezt az utat választotta. A másodedzőből szakvezetővé avanzsáló Flick mindenesetre 2.62-es pontátlaggal büszkélkedhet 21 tétmérkőzést követően, no meg azzal, hogy kinevezését többek közt Jupp Heynckes gőzerővel támogatta…

Forrás: transfermarkt.de
A vizsgált időszakban csak olyan szakvezetők szerepelnek, akik legalább egy teljes idényt eltöltöttek a bajor csapat kispadján