Német Kupa: „Ez a legnagyobb csoda Jézus születése óta”

(Korábbi cikkünk aktualizált változata.)

Carsten Hallman eszén nem lehetett túljárni 1985. február 6-án. A Saarbrücken kapusa Karl Allgöwerrel, Karlheinz Försterrel és Peter Reicherttel szemben is győztesnek bizonyult a tizenegyespárbajban, amelyet szinte egymaga zárt rövidre. Az esélyesebb Stuttgart kiejtésével megnyílt az út a Német Kupa negyeddöntőjébe, Hallmanék lendülete egészen az elődöntőig kitartott. Harmincöt évvel a meseszerű menetelést követően újból a Saarbrückenen ámul a világ.

Mondhatni, a történelem ismétli önmagát: Daniel Batz a tizenegyesölő Hallman örökébe lépett. A negyedosztályú együttes kapusa a Karlsruhe és a Fortuna Düsseldorf elleni kupacsata hőseként vonul be a klub históriás könyvébe. Mindkét összecsapáson büntetőpárbajig jutottak a csapatok, a Düsseldorf elleni negyeddöntőben Batz öt tizenegyest követően – egyet a rendes játékidőben, négyet a tizenegyespárbaj során – hárított!

Noha a koronavírus-járvány miatt a meseszerű történet folytatására hónapokat kellett várni, a tét nem változott: a Bayer Leverkusen elleni keddi mérkőzésen a döntőbe jutás a tét. A futballtörpe nemcsak a jelenlegi kiírásban varázsolta el a szurkolókat a meneteléssel, hanem történelme során számos izgalmas csatát megvívott.

TÖRTÉNELMI PÁRHARC A MILAN ELLEN

A Saar-vidékre gyakran hivatkoznak ütközőpontként a történészek. A terület éppen olyan kedves volt Franciaországnak (vasérc és szénkészletei miatt), mint Németországnak, ezért folyamatos marakodás és küzdelem zajlott érte. A németesen Saarlandnak nevezett tartományért csatába indult XIV. Lajos, a „Napkirály”, és később Adolf Hitler számára is kiemelt fontossággal bírt.

A vidéket a hitleri Németországban előbb Pfalz tartománnyal, majd Franciaország 1940-es lerohanása után Lotaringiával egyesítették. A rövid történelmi áttekintőből kiderül, hogy az 1903-ban alapított egyesület kénytelen volt árbócként kifogni a szelet a két ország között. A második világháborút követően a Saar-vidéket leválasztották Németországról, és a térség befolyásoltsága miatt a csapat a francia másodosztályba kényszerült 1948-ban. Az együttes szereplését nem nézték jó szemmel Franciaországban, és a hatóságok idővel már nem is akarták integrálni.

Így Saarbrücken visszakerült Németországhoz (1952-ben az Oberligában játszott), de a tartományi bajnokság alacsony színvonala miatt jobb híján „haknizásba kezdett”. Barátságos mérkőzéseken fogadta a Standard Liege, a Rapid Wien és a Hajduk Split csapatát, s az idegenbeli összecsapásokon is letette négyjegyét: legyőzte a Liverpoolt, a Barcelona és az Espanyol játékosaiból álló katalán gárdát, majd 1951 februárjában a Real Madridot. Legnagyobb sikerét az 1955–1956-os Bajnokcsapatok Európa-kupája-indulás jelentette, de a Milan elleni nyolcaddöntő túl nagy falatnak bizonyult.

Noha Milánóban még 4:3-ra diadalmaskodott a Saarbrücken, a visszavágón Valentino Valli vezetésével 4:1-re az olaszok nyertek, így 7:5-ös összesítéssel továbbjutottak. A folytatásban az 1961-es Oberliga-győzelmet leszámítva elmaradtak a sikerek. A Bundesliga megalakulásakor az egyik legvitatottabb döntést éppen a saarbrückeni együttes beválogatása jelentette, amely nem sok vizet zavart, hiszen sereghajtóként búcsúzott az 1963–1964-es idénytől.

„VAK JÁTÉKOSOK” ÉS AZ ELSŐ AMERIKAI A LIGÁBAN

A következő évtizedeket a „hullámvasutazás” jellemezte. A jelenleg hivatalosan negyedosztályú, de a járvány miatt félbeszakadt bajnokság csoportéllovasaként feljutónak „kinevezett” klub korábban megjárta az ötödosztályt, legutóbb az 1992–1993-as idényben volt élvonalbeli. Ulrich Hesse német újságíró szerint a Saarbrückenre mindig „mostohagyerekként” tekintettek a németek, és a franciák sem viselték szívükön a sorsát (a Nancy drukkerei mindenesetre a mai napig támogatják).

Az identitáskeresés rendre kudarcba fulladt, az 1970-es évek állandó kísérletezgetését követően odáig fajult a helyzet, hogy Uwe Klimaschefski vezetőedző „hadat üzent” a modernkori labdarúgásnak 1983-ban. A német szakvezető minden idők egyik legfiatalabb saarbrückeni csapatát vette át elődjétől, mégis rutinos játékosokkal felvértezve vágott neki a másodosztálynak, és két évvel később el is érte a Bundesligát – ráadásul 1985-ben a Német Kupa elődöntőjéig jutott.

A nagyszájú Klimaschefski mókamester hírében állt, de játékosaitól megkövetelte a fegyelmet. Nem foglalkozott a taktikai hadrend tökéletesre csiszolásával, a gyakorlások erejében hitt. Régi anekdoták szerint kemény foglalkozásokat tartott, játékosai gyakran enni sem bírtak az izzasztó edzések után.

„Szeretne pénzt kapni? Ezért a teljesítményért? Örüljön, hogy levegőt vehet! – olvasható azn-tv.deodalán a német szakvezető egyik intelme a sok közül. – Nem érek rá újságírói kérdésekkel foglalkozni, mert a játékosaim annyira vakok, hogy közben eltévednek a buszhoz vezető úton.”

Az 1990-es évekig kellett várni, amíg Klimaschefskihez hasonló tréfamester érkezett a csapathoz Eric Wynalda személyében. A szürke és ködös Saar-vidéknek szüksége volt egy világsztárra, és az amerikai csatár körül állandó volt a felhajtás.

A Bundesliga első amerikai születésű labdarúgója kilenc góllal és két gólpasszal segítette csapatát, ám balszerencséjére a kiesés elől így sem menekülhettek. Nemcsak játékával szórakoztatta a közönséget, hanem vicces kiszólásaival: a napot nemes egyszerűséggel egy Big Mac-szendvicshez hasonlította a 11 Freunde Magazin korabeli beszámolója szerint, máskor a csapattársaira hozta a frászt az öltözőben.

HARMINCÖT ÉVENKÉNT ISMÉTLŐDŐ MENETELÉS

„Amit véghez vittünk a Német Kupában, az a legnagyobb csoda Jézus Krisztus születése óta” – örvendezett Dieter Ferner, a Saarbrücken alelnöke a Fortuna Düsseldorf kiejtését követően a Süddeutsche Zeitungnak.

Úgy tűnik, a futballtörpe időként megörvendezteti szurkolóit, hiszen szinte napra pontosan 35 év telt el a Stuttgart 1985-ös kiejtése és a Karlsruhe elleni drámai végjáték között. A Kicker felkereste a múlt hősét, Carsten Hallmant, valamint a Saarbrücken jelenlegi kapusát, Daniel Batzot.

Kettejük találkozója nem is sikerülhetett volna jobban, a jókedélyű társalgást nem nyomasztotta kínos csend, és a csapat 29 éves futballistája őszintén nyilatkozott a német újságnak. Batz elárulta, nem vágyik a klub híres játékosai közé, és nem szeretne csatlakozni az Andreas Brehme, Mike Frantz, Philipp Wollscheid, Georg Lambert, Felix Magath, Michael Preetz és Anthony Yeboah nevével fémjelzett legendákhoz, de vannak még céljai az életében.

„Öt tizenegyest fogtam a Düsseldorf ellen! Életemben nem hárítottam ennyit összesen... Tudom, az én koromban már hiába álmodozik az ember, de szívesen védenék ismét a Bundesligában. Egyszer már megadatott nekem a Freiburg játékosaként, és életem egyik legszebb emléke, még ha négy gólt is kaptam. Álmomban csak a Német Kupa berlini fináléja lebeg a szemem előtt, a kapuskesztyűmet próbálgatva már a Bayern München ellen készülök.”

Nem tudni, miként zárul a Leverkusen elleni keddi elődöntő. A negyedosztályú klub játékosainak helyzetét nem könnyíti meg, hogy három hónapja nem játszottak tétmérkőzést.

Azt viszont már nem vehetik el tőlük, hogy napjaink egyik legnagyobb futballcsodája az ő nevükhöz fűződik.

NÉMET KUPA
ELŐDÖNTŐ
Kedd
20.30: Saarbrücken (IV.)–Bayer Leverkusen (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!
Szerda
20.30: Bayern München–Eintracht Frankfurt (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!