Pokolból a mennybe – Jupp Heynckes útja a 2013-as történelmi triplázásig

Fegyelmezetlenség és szervezetlenség jellemezte a Bayern Münchent a Schalke elleni bajnokin 2009. április 25-én. Az egygólos gelsenkircheni győzelemmel végződő találkozót a helyszínen nézte meg Jupp Heynckes, s saját szemével láthatta a Jürgen Klinsmann hattyúdalát jelentő mérkőzést. A különleges edzésmódszerekkel és Buddha-szobrokkal operáló szakember óriási elvárásokkal érkezett a klubhoz, mégis csúnyán megbukott. Uli Hoeness, a Bayern München elnöke előtt adva volt a lehetőség, hogy az 1991-es hibáját feledtesse, ezért Heynckesre bízta csapatát.

HEINEKEN VAGY HEYNCKES?

A célt különösebb gond nélkül érte el a „tűzoltóként” beugró szakember: a Bayern Münchennel veretlenül zárta az utolsó öt fordulót (négy győzelem és egy döntetlen). Az elmúlt évek sérelmeinek nyoma sem maradt, erőt merített korábbi, balul sikerült németországi kalandjaiból. A tekintélyét addig görcsösen féltő ember megváltozott. Noha az elveihez (erkölcs, fegyelem, akarat és futballtudás) tartotta magát, ha a helyzet megkívánta, már tudott lazítani a gyeplőn, és igyekezett közös megoldást kifundálni játékosaival. A kompromisszumképes szakvezető új esélyt kapott az élettől, mert a Bayernnél elvégzett munka után a Bayer Leverkusen fogadta kegyeibe.

A sors játéka, hogy éppen korábbi kenyéradóját szorongatta meg. A Leverkusennel a Bundesliga 2009–2010-es idényének első 24 bajnokiján veretlen maradt, ám az utolsó 10 játéknapon csupán két győzelmet könyvelhetett el. Labdarúgói tűzbe mentek volna érte, a balhéjairól elhíresült Arturo Vidal káprázatosan futballozott az irányítása alatt, emellett Toni Kroos szárnybontogatását is segítette. A sajtótájékoztatókon magát mindig kínosan fegyelmező Heynckes feloldódott, ráncai kisimultak, és nem bánta a tréfát sem. Amikor a Metaliszt Harkiv ukrán tolmácsának meggyűlt a baja a Leverkusen mesterének nevével, s hosszas hebegés-habogás után a „Heineken” megfejtés született, az elnéző tréner nevetve kínált új lehetőséget: „Szólítsanak nyugodtan Don Juppnak, mindenkinek könnyebb lesz!”

Az Európa-liga-párharcot követően valószínűleg már mindenki megjegyezte a nevét: a Leverkusen kettős győzelemmel, 6–0-s összesítéssel jutott tovább 2011 februárjában. A bajnokságban sem lassított. Az első évadban megszerzett 4. hely után ezüstérmes pozícióig vezényelte csapatát, de a Bajnokok Ligája-szereplés kiharcolása sem bírta maradásra, úgy döntött, hogy harmadszor is szerencsét próbál a Bayern Münchennél.

A VISSZATÉRŐ RÉMÁLOM

Régi ismerősként fogadta Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge. Edzői pályafutása során először érezhette, hogy minden adva van a sikeres munkához. A Bayern Münchent tökéletesen ismerő szakvezető nagyszerű játékosokkal foghatott munkába: Robben, Schweinsteiger, Ribéry és Lahm is karrierje legszebb éveit futotta. Aligha túlzás azt állítani, hogy újbóli házassága a klubbal az égben köttetett, még ha a 2011–2012-es idény nem is erről árulkodott. Ám ahhoz, hogy Heynckes a legjobbak közé lépjen, előbb meg kellett járnia a poklot. A Chelsea elleni 2012-es Bajnokok Ligája-döntős kudarcot a német újságok a mai napig a 21. század legfájdalmasabb vereségeként emlegetik. A Bayern a hazai pályán tizenegyespárbajban elbukott BL-finálé mellett a honi egyeduralmat is elveszítette: a Borussia Dortmund játékosai forgatták meg a tőrt a bajor szívekben, a fekete-sárgák a bajnoki címen kívül a Német Kupát is elvitték Robbenék elől.

„Játékosként és edzőként jártam a mennyben, majd a pokolban – nyilatkozta az ősz hajú szakvezető a Spiegelnek. – Utóbbiból tanul a legtöbbet az ember, a csalódások és veszteségek formáltak évről évre. Egész életemre kihívásként tekintettem, és utáltam félbehagyni a teendőimet. A müncheni BL-döntő után nem állhattam fel a kispadról, hiszen a munkámat nem végeztem el.”

Az elveszített finálé állítólag rémálmokat is okozott Heynckesnek, aki nem nyugodott bele az „ezüstös” évbe. Lemondott a nyári szabadságáról, és Matthias Sammer sportigazgató segítségével megerősítette a játékoskeretet. A védelem tengelyébe érkezett Dante, a középpályára Javier Martínez (akiért klubrekordot jelentő 40 millió eurót sem sajnált), és jött a csatár Mario Mandzukic is. Az FC Baseltől megszerzett Xherdan Shaqiri szerződtetésével Robben és Ribéry tehermentesítése volt a cél. Franz Beckenbauer saját bevallása szerint Javi Martínez neve hallatán először egy jégkrémmárkára asszociált, de megbízott Heynckes szakértelmében, akinek külön kérésére érkezett a spanyol védekező középpályás Bilbaóból. A rutinos szakvezető megszállottan hajszolta a tökéletességet, és 2012 nyarán a kirakós hiányzó darabjait is helyére illesztve elkészíthette élete alkotását.

AZ UTOLSÓ ELŐTTI TÁNC

Heynckes irányításával a dacos Bayern mindenkinek megmutatta a 2012–2013-as idényben! A bajnokságban rekordpontszámmal (91) diadalmaskodott, a Bajnokok Ligája-döntőben a Borussia Dortmundot múlta felül (2–1) a döntőben, a Német Kupában a Stuttgartot (3–2) győzte le. A rutinos szakvezető 24 évvel a Hoenessnek tett fogadalma után váltotta be ígéretet, és elfoglalta méltó helyét csapatával az európai trónon.

A történelmi triplázás során hosszú utat tett meg együttesével. Az Arsenal elleni BL-nyolcaddöntő visszavágóját csaknem „elizgulta” a gárda, ám azt követően nem volt megállás. A Juventust oda-vissza győzte le (összesítésben 4–0), s az FC Barcelonának sem kegyelmezett (a müncheni 4–0 után a katalán fővárosban is diadalmaskodott 3–0-ra).

„A Bayern München összetartó közösségként lépett fel mindkét mérkőzésen, sokkal jobban működött csapatként, mint a Juventus – olvasható Arrigo Sacchi véleménye a These Football Times oldalán. –Robben és Ribéry alázatosan beállt a sorba, elfogadta az edzője akaratát, rájött, hogy csak közösen érhet el sikereket. Ha nem volt náluk a labda, elsőként kezdtek el védekezni, személyes érdekeiket háttérbe szorították. Mikor láttuk legutóbb Messit mélyen visszazárni a saját térfelén?”

A következő nagy feladatot a Borussia Dortmund elleni 2013-as BL-döntő jelentette. Jürgen Klopp, a rivális együttes edzője nem fogta vissza magát, ha a Bayern Münchenről volt szó. „Azt csinálták velünk, mint a kínaiak az iparban – idézte több forrás is Kloppot, aki később azzal védekezett, hogy fáradt volt, amikor e mondatokat nyilatkozta. – Lemásolják, amit a többiek feltaláltak, aztán több pénzből megvalósítják.”

Noha Heynckes nem bocsátkozott vele vitába – ahogy edzői pályafutása során jószerével senkivel –, a két csapat letámadása között érezhető volt a hasonlóság (lásd: videó). Az ősz hajú tréner sohasem tagadta, hogy együttesei jól ötvözték a különböző stílusokat: Hennes Weisweiler, Udo Lattek és Ernst Happel forradalmi módszerei mindig iránytűként szolgáltak neki. A szívének kedves 4–2–3–1-es felállást hosszú évtizedek alatt csiszolta tökéletesre. Az egész világ megcsodálhatta az FC Barcelona elleni első mérkőzésen, ahogy csapatával másodpercek alatt vált védekezésből támadásba. Heynckes úgy tartotta, ő a formai keretért felelős: az általa megálmodott taktikai hadrendet a labdarúgóknak kell betartaniuk, viszont az elöl lévő négyesnek szabadságot adott a pozíciós játékban. Utóbbi hozta meg gyümölcsét a Dortmund elleni finálé 89. percében, amikor a helyéről elmozgó Ribéry továbbított Robben elé. A holland szélső nem teketóriázott, a kimozduló Weidenfeller mellett finoman pöccintette el a labdát, amely szinte bekocogott a kapuba. Az élet igazságot szolgáltatott a korábban bűnbaknak kikiáltott játékosnak, aki a vesztes müncheni döntő után egy évvel megszerezte a hőn áhított trófeát együttesének!

„A közös beszélgetéseink segítettek megérteni, hogy minden okkal történik – mondta Schweinsteiger edzőjéről a Bayern Magazinnak. – Velünk együtt szenvedett a Chelsea elleni vesztes döntő után, viszont neki köszönhetően álltunk talpra. Heynckes zseniális edző, csodálatos ember és remek barát. Személye becsületességet, őszinteséget és elhivatottságot jelentett a csapatnak: mindenkit a csónakba vezényelt, a szertárostól kezdve az utolsó játékosig közösen húztuk az evezőt. A triplázás utáni ünnepségen önfeledten táncolt a terem közepén, az öröm pillanatai örökre az emlékezetembe vésődtek.”

Pep Guardiola érkezését már az év elején bejelentette a klub, így Heynckes 2013 nyarán nehéz örökséget hátrahagyva távozott. „Elfáradtam – ismerte el a Spiegelnek. – Bármelyik klubnál vállalhatnék munkát, de nekem ez így kerek. Megnyertem mindent, amit lehetett, most már nyugodtan pihenhetek. Egész életemben nehezen mondtam nemet, nem tervezem, hogy valaha is visszatérek.”

A rafinált Uli Hoeness természetesen tudta, barátja felkérhető egy utolsó táncra, és négy évvel később, Carlo Ancelotti menesztését követően ismét Heynckes érkezett a bajor óriáshoz rendet tenni…