Hertha-bajra Dárdait! – Deák Zsigmond jegyzete

A berlini Szurgent – vágta rá kedves kollégám, amikor meghallotta a hírt Dárdai Pál visszatértéről a Hertha BSC labdarúgócsapatának kispadjára. S valóban, Szurka bá, alias Szurgent Lajos, aki játékosként és edzőként is szolgálta a Honvédot, egy időben állandó beugróként többször ült a kispesti kispadra, amikor tüzet kellett oltani az aktuális vezetőedző kirúgása után. Mint minden párhuzam, ez is sántít némileg, hiszen ő jellemzően sokszor kevés meccset kapott, általában csak annyit, amennyi alatt a főnökök megtalálták az új trénert, aztán „visszaváltozott” pályaedzővé. Dárdai viszont sosem volt segéderő, a legtöbb Bundes­liga-mérkőzésen szereplő berlini játékoslegendából lett előbb utánpótlás-, majd 2015 elején vezetőedző szeretett klubjánál. Első időszaka négy és fél évig tartott, amely alatt előbb bent tartotta a csapatot az élvonalban, majd kétszer is kivezette a nemzetközi porondra. 2019-ben úgy ment, hogy maradt, hiszen nem hagyta el a Hertha kötelékét, így 2021 januárjában „saját cilinderből” húzták elő, hogy megint megmentse a csapatot a kieséstől. Megmentette, miközben edzőként is túljutott több mint kétszáz Bundesliga-meccsen, enyhén szólva sem lehet tehát csupán ügyeletes beugrónak titulálni. 2021 végén újból megköszönték neki a munkát a berliniek, azóta Dárdai nem vállalt más feladatot, mondhatjuk, várt a sorára.
A berlini Szurgent – vágta rá kedves kollégám, amikor meghallotta a hírt Dárdai Pál visszatértéről a Hertha BSC labdarúgócsapatának kispadjára. S valóban, Szurka bá, alias Szurgent Lajos, aki játékosként és edzőként is szolgálta a Honvédot, egy időben állandó beugróként többször ült a kispesti kispadra, amikor tüzet kellett oltani az aktuális vezetőedző kirúgása után. Mint minden párhuzam, ez is sántít némileg, hiszen ő jellemzően sokszor kevés meccset kapott, általában csak annyit, amennyi alatt a főnökök megtalálták az új trénert, aztán „visszaváltozott” pályaedzővé. Dárdai viszont sosem volt segéderő, a legtöbb Bundes­liga-mérkőzésen szereplő berlini játékoslegendából lett előbb utánpótlás-, majd 2015 elején vezetőedző szeretett klubjánál. Első időszaka négy és fél évig tartott, amely alatt előbb bent tartotta a csapatot az élvonalban, majd kétszer is kivezette a nemzetközi porondra. 2019-ben úgy ment, hogy maradt, hiszen nem hagyta el a Hertha kötelékét, így 2021 januárjában „saját cilinderből” húzták elő, hogy megint megmentse a csapatot a kieséstől. Megmentette, miközben edzőként is túljutott több mint kétszáz Bundesliga-meccsen, enyhén szólva sem lehet tehát csupán ügyeletes beugrónak titulálni. 2021 végén újból megköszönték neki a munkát a berliniek, azóta Dárdai nem vállalt más feladatot, mondhatjuk, várt a sorára.

Az idő most jött el, amihez egyrészt kellett, hogy idén januárban a honfitársunkat korábban kirúgó, porcelánbolti elefántként „dolgozó” sikertelen sport­igazgatónak, Fredi Bobicnak útilaput kössenek a talpára, másrészt, hogy a Hertha kényszerhelyzetbe kerüljön. A pénteki kiesési helyosztón a Schalkétől elszenvedett 5–2-es csúfos vereség meghozta a kényszerhelyzetet, no meg a tabella utolsó helyét, vasárnap Sandro Schwarz szakvezetőt felállították, majd a szállingózó sajtóhírek délutánra hivatalossá váltak: Dárdai Pál harmadszor is a Hertha első csapatának edzője lett! Egyelőre az idény végéig, hat (vagy az esetleges osztályozóval nyolc) találkozóra, a majdani alkupozíciót nyilván nagyban befolyásolja, mi lesz a végeredmény. „Mindenki tudja, hogyan érzek a Hertha iránt. Mindent megteszek annak érdekében, hogy bent maradjon a klub a Bundesligában. Nem lesz könnyű feladat, de már nagyon várom!” – ezek voltak a magyar szakember „bemutatkozó” szavai, ha lehet ilyet mondani valakiről, akit egyáltalán nem kell bemutatni Berlin nyugati felében.

Meg persze itthon, Magyarországon sem, nincs más dolgunk, mint kiszurkolni labdarúgásunk egyik leghitelesebb, legkiemelkedőbb alakjának újabb szakmai sikerét. Halkan jegyzem meg, én majd azért valamikor megnézném más csapatnál is, elvégre Szurgent Lajos is felhozta a Tiszakécskét az NB I-be… Mondjuk, az nem a Honvéd volt. Ez meg a Hertha.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!